HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2013-06-23

Örök ifjúság

Sokan keresik az örök ifjúságot és halhatatlanságot, és az egyiknek nincs értelme a másik nélkül. A kutatás egyáltalán nem misztikus vagy transzcendentális: a test legyen örökké fiatal, szép, egészséges és halhatatlan.

Örök diszkó és gimnázium. A barátaid megöregszenek és meghalnak, te még mindig a II/c-ben. Nem tűnik kívánatosnak.

A féltékeny istenek mégis fukaron bánnak ezzel az adománnyal. Zeusz ritkán teljesíti ezt a kívánságot, vagy ha mégis, csak az egyiket adja meg. Mit ér a halhatatlanság, ha vénség súlyosbítja? Vagy mit ér a halhatatlanság és a szépség Endümionnak, a kisázsiai pásztorfiúnak, aki az egész életét átalussza a Latmosz hegyen?

A Genezis története is tanulságos. Isten csak a tudás fájával vállalta a kockázatot; amikor az örök élet fájára került a sor, kikergette őseinket az édenkertből.

Bölcs döntés volt, bár azóta is megszállottan keressük az örök ifjúságot. Gondolj csak Faustra. Azt is nehéz eldönteni, hogy az alkímisták mit akartak jobban, nagyon sok aranyat, vagy a halhatatlanság elixírjét. És nemcsak azok, akik azt hitték, hogy a fizikai testen kívül nincs semmi; ha annak vége, mindennek vége. Ezt írta egy híres dél-indiai jógi, Sziddha Tirumular: "Végzetes a lélek számára, ha elveszti a fizikai testét, enélkül nem nyerheti el az igaz tudást." Azt is mondja, hogy a halál istenét el lehet kergetni a tudás kardjával. Ő maga már évmilliók óta él egy halhatatlan testben.

Ezt honnan tudjuk?

Maga mondja a Mantra Malai, A mantrák füzére című könyvében. Az évmilliók során egyszer azzal töltött 3000 évet, hogy állandóan meditált, és minden év végén egy négysoros versben foglalta össze a tapasztalatait. Egy másik dél-indiai jógi, Boganathar 315 éves korában vált halhatatlanná; időnként azonban lecseréli a testét. Jelenleg Kínában él, aranyszínű testben, amelynek a szavatossági ideje 12,000 év. Mondják, hogy ez az időszak Kr.e. 500 körül kezdődött, és a jógit 200 éven át Lao-ceként ismerték az emberek között.

Akit földig érő szakállal ábrázolnak, és még a neve is azt jelenti, öreg mester.

Ez csak tiszteletbeli cím, azt jelenti, hogy nagyon bölcs.

És ugyanaz a Lao-ce, aki elment Indiába, és Buddhaként folytatta az életét?

Miért ne? Egy jógi számára semmi sem lehetetlen.

Jól hangzik, de mivel lehet ezt bizonyítani?

Ez teljes mértékben attól függ, hogy mit fogadsz el bizonyítékul. Egyébként itt tényleg van egy kis csalás, mert a fizikai test nem örökké él, hanem csupán egy kalpán át, és ez 311 040 000 000 000 földi év. Tirumular vagy Boganathar a szó szoros értelmében nem halhatatlan, csak csirandzsívin, hosszú életű. Csirandzsívin a Mahábhárata eposz egyik szereplője, Asvatthámá, aki annyi megbocsáthatatlan bűnt követett el, hogy megátkozták: elvesztette előkelő társadalmi helyzetét, számkivetetten és vagyontalanul kell a földön bolyongania, "a kalpa végéig." Nem kísértetként bolyong, hanem a maga testi mivoltában, az emberek találkoznak vele, és felismerik.

Európában is vannak ilyen történetek, Ahasverus vagy a bolygó hollandi.

Akik szintén nem halhatatlanok, csak nagyon hosszú ideig élnek, és közben meg sem öregszenek.

Örök ifjúságra és halhatatlanságra ítélve. Miközben az emberiség döntő többsége meg van győződve arról, hogy nincs annál jobb, mint szépen, fiatalon, és minél tovább élni. Vagy legalább időnként megfiatalodni, megújulni, mint a főnix. A nagy madár, aki hol Arábiában, hol Föníciában, hol Egyiptomban, de leginkább a képzelet világában él, és ha megöregszik, mindenféle illatos fát meg fűszert halmoz fel a fészkében, meggyújtja, elégeti magát, aztán újra születik a hamuból. Nem is tudom, mióta lelkesíti az emberiséget ez a szimbólum, 2-3000 év óta biztosan.

A pelikánnal együtt, aki envérével táplálja a magzatait.

Persze, csak azt nem tudom, miért jó ez a főnixnek; miért kell feltétlenül megújulnia.

Az állatok viselkedése genetikailag kódolt, nem cselekszenek tudatosan. Vagy ha jobban tetszik, a főnix a nap madara, életének egyetlen célja és értelme az, hogy a napot imádja. Ez a törekvés olyan erős, hogy a főnix felülemelkedik a madártest fizikai korlátjain. Szép teljesítmény egy madártól, aki nem is létezik.

A szimbólumrendszer erősebb a tényeknél. Egyébként a költészet vagy a pszichológia egészen más tényekkel dolgozik, mint a matematika vagy a közgazdaság. Ami az egyiknek a mindennapi kenyere, az a másiknak sült bolondság.

Nem gondolod, hogy kissé eltávolodtunk az örök ifjúságtól?

Egyáltalán nem. Mivé lennének a költők megújuló főnixek, halhatatlan tündérek vagy a sírjukban is tovább élő vámpírok nélkül? Vagy gondolj egy másik szintre, a hősökre, akik meghaltak ugyan a földi világ számára, de készen állnak arra, hogy visszatérjenek, ha bajba kerül a népük. Arthur király Avalon szigetén, vagy Csaba királyfi, akinek paripái türelmetlenül kapálnak a Tejúton. Gilgames, aki 5000 évvel ezelőtt megtalálta, majd elvesztette a halhatatlanság varázsfüvét. Nem az számít, hogy Arthur, Csaba vagy Gilgames valóban éltek-e; a lényeg az, hogy számunkra még mindig van mondanivalójuk.

Komoly mondanivalójuk van a mítoszoknak is, már amennyiben nem tévesztjük el a megfejtésüket. Ilyen mítosz, amely az örök ifjúságot összekapcsolja az élet vizével. Az élet vize lehet egy kis forrás, kút, tó vagy tenger, de mindig a víz jelenik meg életadó szerepben. A földi élethez egyformán szükség van az öt elemre, éterre, levegőre, tűzre, vízre és földre; miért beszélünk mégis mindig az élet vizéről? Elsősorban azért, mert a világ szinte minden kozmológiai elképzelése, sőt a legújabb tudományos tanítások is azt feltételezik, hogy "kezdetben" nem volt más, csak az ősvizek, a hatalmas okozati óceán. Isten megteremtette az eget és a földet, de a vizeket nem kellett megteremtenie, azok léteztek már a teremtés előtt. "A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett." (Gen. 1.1-2). De talán nem kell elmerülnünk az ősvizek mélységeiben ahhoz, hogy megállapítsuk, honnan ez a kapcsolat a halhatatlan élet, örök ifjúság és az élet vize között. Van az indiai szentírásokban, a Puránákban egy történet, ma már inkább csak mítosz mert a nagy része feledésbe ment. A félistenek orvosai, az Asvinok találkoznak egy Csjavana nevű bölccsel, aki végtelenül öreg. Felajánlják neki, hogy megfiatalítják, nem egészen önzetlenül, mert tulajdonképpen az aggastyán szép fiatal feleségéhez, Szukanjához akarnak közelebb férkőzni. Elmondják a mantrákat, majd azt mondják Csjavanának, hogy fürödjön meg egy tóban vagy a tengerben. Csjavana megfürdik, egészségesen, fiatalon, mennyei szépségben jön ki a vízből. A megfiatalodott bölcs komoly szolgálattal viszonozza az Asvinok segítségét, és a szentírások valószínűleg éppen ezért őrizték meg ezt a történetet; de az emberek fantáziáját nem a védikus szómaáldozat szabályai ragadták meg, hanem a csodálatos esemény: az aggastyán teljesen megfiatalodik, megújul a víztől.

Csjavana történetét nem sokan ismerik Európában, annál inkább Lucas Cranach képét, amelyet 1546-ban festett. Képzeljünk el egy szép kertet, középen négyszögletes medencével. A kép bal oldalán ráncos vénasszonyok sorakoznak. Megmerülnek a medence vizében, és a jobb oldalon kijönnek, mint szépséges, aranyhajú leányzók. Udvarlók hada fogadja őket, akik pompás ruhákat, ételt-italt nyújtanak feléjük. Ez a kép, Az ifjúság kútja, ma a berlini állami múzeumban van, és mágnesként vonzza a látogatókat. Cranach forrása azonban nem lehetett valamelyik indiai Purána, hiszen azokat nem ismerte a 16. századi Európa.

Ismerhette azonban a Sándor-regényt, amely tele van mindenféle csodálatos eseménnyel, amelyek helyszíne "a mesés Kelet." Az ifjúság kútja fontos szimbólum a szíriai gnosztikusoknál is, és azt mondják, hogy benne van a Koránban is, a 18.60-64 versekben, amelyek így hangzanak:
"És amikor elérték a földet, ahol a két tenger találkozik, elfelejtkeztek a halról, aki utat talált magának a vízbe.
És amikor továbbmentek, Mózes ezt mondta a szolgájának: Hozz nekünk ételt, mert elfáradtunk az utazástól.
A szolga pedig válaszolt: Tudjátok meg, hogy elfelejtkeztem a halról, amikor a sziklán pihentünk. Csak a Sátán tette, hogy nem gondoltam rá, és a hal csodálatos módon visszajutott a tengerbe.
Ez az, amit kerestünk, mondta Mózes, és visszamentek a nyomokon.
És megtalálták az egyik szolgánkat, akit kegyünkben részesítettünk, és megáldottuk a tudással."

Hol van itt az ifjúság kútja?

A hagyomány szerint Mózes és Illés azért utaztak együtt, hogy találkozzanak egy El-Khidr nevű prófétával. Szárított halat vittek magukkal az útra. A szárított hal beleesett egy forrás vizébe, életre kelt, és elúszott a tengerbe. Ekkor Mózes és Illés is ittak a vízből. Ebből a vízből ivott El-Khidr is, a "zöld" próféta, és mindez Szíriában történt. Gondolom, Cranach a Koránt és az arab hagyományokat sem ismerte. Az egyik spanyol konkvisztádor, Juan Ponce de León meg is mondja, azért kereste 1513-ban Floridában a csodálatos kutat, mert megihlette a Sándor-regény.

Sajnos nem volt olyan szerencséje, mint Schliemannak Trójával.

Neki nem, de Edward Herbert Thompson megtalálta Yucatanban, Chichén-Itzában, 1885-ben.

Az ifjúság forrását?

I give him the benefit of the doubt.

Amelyikről Diego de Landa püspök azt írta a 16. században, hogy a régi maják oda lökték be az áldozataikat?

Mondják ezt is. De találtak már ilyen mesés forrásokat Bimini egyik szigetén, Ecuardorban és Bolíviában is. Sőt Bolíviában mindjárt kettőt, az egyiket egy Vilcabamba nevű hegyi falu mellett, a másik egy nagy sóstó 4700 m magasságban, az Ujuni, ahol egy egész szállodát építettek sóból.

Mi köze van a sónak az örök ifjúsághoz?

Ez a legújabb titkos recept, kristályos só a Himálajából. 2002-ben jelent meg a piacon, főleg Németországban, Ausztrában, Svájcban. Tibetben vannak sós tavak és a sót kitermelik, de az ifjúság sójának lelőhelyéről csak nagyon homályosan beszélnek. Néha azt állítják, hogy az orosz-indiai határon van, esetleg Nepálban, ahol egyáltalán nem is bányásznak sót.

Orosz-indiai határ?

Talán az észak-pakisztáni Hunza-völgyre gondolnak, amelynek lakói abban a hírben állnak, hogy nagyon egészségesek, és sokáig élnek. A Hunza-völgy azonban nem a Himálajában van, hanem a Karakorum hegyláncban, és ha a lakói sokáig élnek, akkor azt nem a sónak köszönhetik, hanem az egészséges klímának, tiszta levegőnek, zsírszegény étkezésnek. Sem az Ájurvéda, sem a tibeti orvosi könyvek nem tudnak arról, hogy a só megfiatalítaná az embereket; a világnak azon a táján is a főzéshez használják, mint mi.

Én meg azt olvastam, hogy a só nem is egészséges; teljesen el kellene hagyni a sózást.

A Himálaja-só azonban más, fel van töltve "bio- és levitációs energiákkal," azonkívül "rezgésekben gazdag." 1 kilós adagokban javasolják.

1 kiló sót megenni, az már biztosan méreg.

Nem kell megenni. 1 kg sót a fürdővízbe.

Vow. És az a sok ember, aki valaha megfürdött a Holt-tengerben?

A Holt-tenger sója valószínűleg nem olyan gazdag rezgésekben. A sós fürdő nem olcsó, de még mindig olcsóbb, mint a friss sejt terápia, amit 1931-ben talált fel a svájci Paul Niehans. Lassan 100 éve, but still going strong. Meg se született borjak vagy bárányok szívéből, májából veszik a "friss" sejteket, amelyeket lehetőleg minél gyorsabban be kell juttatni a paciens szervezetébe. Viták vannak, mert semmi sem bizonyítja, hogy az állati szívből származó sejtek tényleg az emberi szívbe, a májból származók a májba fognak vándorolni, és így tovább. Normális szervezet ezeket idegen testként érzékeli és kilöki, de talán egyes alkotóelemek, DNS és fehérjék mégis beépülnek az öregedő sejtekbe, revitalizálják, amit még lehet.

Vagy fertőzést kapnak a donor állattól.

Ezt sem lehet kizárni, de sokan elhiszik, már az sem rossz, ha a terápia mobilizálja az immunrendszert. Nemrégen láttam a TV-ben egy vénséges vén japán urat, akiért teljesen hiába áldozta fel az életét egy vagy két majom.

Gondold el, azzal a tudattal élni, hogy a majmok... És különben is, még egyszer sem hallottunk igazi gyógyulásról. Az autoszuggesztió nagyon erős. W.B. Yeats angol költő még egy nagyon kényes műtétet is vállalt a szent cél érdekében, aztán néhány hétig igen nagy legénynek érezte magát. Hölgy partnerei azonban egészen más véleményen voltak. Az ifjúság édes madarát nem éri utol semmilyen terápia.

Lehet, de a Niehans-klinika várólistáján mindig sok a híres, és főleg gazdag érdeklődő. Futballisták, színészek, Haile Szelasszie etióp császár, XII. Pius pápa, Hirohito japán császár, Adenauer, Marlene Dietrich, Aga Khan, Marilyn Monroe, Ibn Szaud, Fidel Castro és még sokan találták meg itt az ifjúságot.

Hiszi a piszi.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2013-08-20 09:05:13

mi van, senki sem akar örökifjú lenni?

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Die Rose sprach / A rózsa szólt címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)