HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45413

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2013-06-30

"Kór-rajz"

/mer olyan jó

Mert egyszerűen csak jó lenne... nagyon kéne már utaznia, elutaznia végre, szeretett mindig utazni régebben is, fiatalkorába' utazott is sokat, de most kicsit másképp akar kicsit-nagyon másképp, amúgy öregesen (de jó volt fiatalkorába akkor is) szertelen szeleburdiként, akkoriban mindenre rácsodálkozott, és nem értette meg a dolgokat - most se ért sok mindent, de beletörődött már ebbe, no azért nem mindenbe, de legalábbis megpróbál sok mindent megérteni, hogy úgyse sikerül mindent megértenie, csak próbálja, de nem tudja, nem érti - de eljött az ideje, hogy bölcsebben utazzék, elképzeli: csomagolja csak a legszükségesebbeket, felszáll, elindul, megérkezik, nem visz magával bedekkert, minek is kéne, nincs szüksége rá, pontosan tudja, hová tart, egyszerűen csak felszáll a vonatra, vagy beül a kocsiba, és nem fog, nem kell többet szaladnia idegenvezető után, aki mindent megmutat, hányinger-előírás szerint, de elmondja: ki épített mit, meg mikor, melyik ágyban alutt' Nagy Katalin, kivel csinálták épp akkortájt a "nagybirodalmi politikát" (ágyuk fölött mázsányi aranycsillárral) - annyira nem érdekli ez, már akkortájt sem érdekelte, sokkal jobban az impresszionisták képei, monta' is idegenvezető, ha akarják, megnézhetik, van rá 10 percük - így mondta, körötte tétó turistacsoporttal - eszükbe csak az járt, mikor mennek már venni végre olcsón vasalót, búvárszivattyút, bőrkabátot, barkácsgépet, olcsó italt - na ja (!), neki meg más járt az eszébe, akarta látni csudafestőket, látni Őt, meg nem akar már száz kép előtt ágaskodni, tülekedni, aztán továbbszaladni, azt aztán már végképp nem, meg félrelökni se akarja a csoport tagjait, hogy pillanatra ő is lásson valamit valamilyen, akármilyen, akárki nevezetes művész által festett Madonnákból, ezt nem akarja, nem vágyik erre, mer pontosan tudja már mit akar, mire vágyik, csak egyetlenre, üldögél majd az ő Madonnája arcképe előtt majd, olyan minden ünnep-hétköznapon, figyeli majd, miképp változik annak Kedves mosolya, amint körbesimogatja a fény az élet más-más napszakaiban; minden évszakban (!); rügybontó tavaszban, forró, epesztő nyárban, gyümülcs-érlelő őszben, kezdődő, simogató ködökben, Ádventi karácsony-télben, de egész nap, minden évszakban ott lesz, ott lesz majd, míg csak a múzeumőr tapintatosan köhécselni nem kezd, figyelmezteti: "uram, a múzeum bezár", ezt nem hiszi el, nem akarja, nem tudja elhinni (!); nem akarja, nem akar már városról-városra utazni, egyszerűen mást akar, egészen mást; csak megérkezni, hazatalálni kedves városába - akarta, régóta vágyik erre nagyon - szemlélődni, ottmaradni, megismerni Őt, soha el nem unni, világ végéig se utazik tovább, de ha az úgy érzi elég már Őbelőle, továbbáll, mindenképp továbbáll, ha ez az ára, - ezt nem szeretné, nagyon nem szeretné, de ha Ő úgy szeretné, úgy kívánja, ha Őnéki ez jobb lenne, megteszi kincséért , de szeretne maradni Ővele - vigyázva nagyon, hogy ne legyen tapintatlan, hiba, olyan nagy bűn ez? - és forró délutánokon, amikor egy ilyen mediterrán kisvárosba' minden "normális" ember alszik, a boltok bezárnak, sétálni a forró, kihalt utcákon, betérni az üres bárba - a tulaj, első nap némileg morc lesz, jó néhány napnak kell eltelnie még, hogy barátokként üdvözöljék egymást - kérés nélkül tölti majd a szokásos italt - beszélgetnek: a tulaj szerint a helyi csapat biztos kiesik majd a másodosztályból, ő részvétteljesen hallgatja - kettesben jobban múlik az idő - akár hallgatással is, nem kell semmin gondolkodnia, és jó ez így; meg jó a kisváros piacán is, kipróbálni, megkóstolni mindent (!), beleharapni mindenfajta, összes édes, vagy savanyú gyümölcsbe, kipróbálni még mindent (!)a kofák meg nevetnének, megszoknák a furcsa idegent, aki keres, egyre csak keres valamit, de nem találja (!); miért is találná (?), mert mindenhová jutott az elpattant gyöngysor kincseiből; jutott a szertegurult gyöngyökből világvégire: jutott barna őszi szántásokra, eső-áztatta zsibongó tavaszi rétre, sodorják őket tova mocskos, sárgaszínű áradó folyók máig is, hulltak oly tiszta, jéghideg, mélykék-szín, tengerszemek mélyére, gurultak rég elhagyott, öreg udvarházak pókok lakta padlóhasadékaiba, ő kapkodott utánuk olyan szánalmas-hasztalan, de ezt a kofák nem tudják, nem ismerik a történetet, elnézőn mosolyognak, megszoknák majd, megbocsátanának majd (valahogy biztos ebben), mer' olyan akar lenni, mint S. Maugham novellahőse a Lótuszevő (a novellát mindenkinek el kéne olvasni), de ő, nem olyan, mint a regény hőse, ő ahhoz képest szánalmas, pitiáner alak, csak szeretett volna olyan lenni - senki se érti ezt; meg szeretne korán kelni, elszívni az első cigarettát (a szállodában tilos a dohányzás), rácsodálkozni kisváros ébredésére hallgatni az iskolába siető gyerekek zsivaját, mer' ősz lett közben; még a tavasszal érkezett, most meg az őszül már, de a szomszédos pizzériában a pincérlány még kora reggel felhúzza redőnyt, kirakja a székeket, összesöpri a járdán szanaszét szórt csikkeket, felmos, a napernyőket nem kell felnyitnia még, hűvös a reggel, korábban jött, buli volt az éjszaka, megélénkül a kisváros, mindenki siet valahová, mindenkire szükség van valahol (!), kimért pályán halad mindenki, gondolják sokan, csattognak a sors-állította váltók, nincs kitérés, nem is lehet (sokan gondolják); ő szemlélődik csak, van ideje bőven, kiürülőben már a szálloda, lassan az utószezonnak is vége - de az utazó még marad, (maradok) mert sikerült kialkudnia kis idő-árengedményt az időszálloda tulajdonosával, olcsóbb lett az idő is, így hát maradhat még, mer' szeretne még maradni, van dolga rengeteg, szeret betérni a kis kápolnába, reggelente ismerősként látni a betérőket: a néhány sietős hivatalnokot, az elücsörgő öregasszonyt, a gyászruhás fiatal özvegyet, semmit se értő kislányával, (aki csak azt látja: anya szomorú), ő éjjelente, mikor nem tud aludni - letéve a könyvet, vagy abbahagyva a távirányító csattogtatását - kinéz az ablakon, beleharap a levegőbe, nem fullad akkor, esett az éjjel, ő bámulja, ahogy az utca kövein csusszan a kevéske fény, meg ahogy hiú csillagok nézegetik maguk összegyűlt kicsi pocsolyákban, néha ilyenkor magára kapkodja a ruhát, sétálni indul, a városka ablakai sötétek már ilyenkor, redőnyök lehúzva, spaletták behúzva; elképzeli magában, ahogy ott benn alszanak már, összebújva, szeretetből, néha megszokás, másutt közömbösség, másutt kiszolgáltatottság, beletörődöttség, néha törődés, mindent feláldozás, azokért, akik fontosak, mindennél fontosabbak (Istenem!) máskor lehet kicsi félelem, erre nem akar, nem mer még gondolni se - máshol meg vágyódás szeretetből, mert a szeretetet lehet érezni, és adni úgy is, hogy ne legyen bántó, és úgy adni, hogy Őnéki sohase fájjon. Mer' a szeretetet lehet adni önzésből, nyugodt várakozásból. Csak nagyon kell vigyáznia erre, mert Őt sose, sohase, életbe se bántaná, sose zaklatná.
De utazik vissza, jelenbe, az idén se volt tavasz, ahogy évek óta már. A rigók meg! Kedvesek, tavaszpótlóan trilláztak már a tavaszi hóesésben is. Mer' ők tudták, tudják.

részlet, XIX, rész

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2013-07-03 23:02:17

válasz Finta Kata (2013-07-03 18:19:31) üzenetére
szia Kata!
és semmi gáz, én szeretek "zagyválni".
a művészettől meg azér távol áll...
és kösz, hogy végig tudtad olvasni:
szeretettel:
tprt
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11623
Időpont: 2013-07-03 18:19:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hosszú-hosszú és sűrű, ilyenkor kissé megijed az olvasni-akaró, de én sem tudtam abbahagyni. Még ilyet, szinte egy mondat - hozzáteszem: hibátlan mondat - csak a végén kanyarítottál hozzá még vagy két rövid mondatot. Ehhez is ügyesség kell, ilyet alkotni.
Nem semmi, ilyen hosszú mondatba belesűríteni annyi mindent. Én úgy voltam, hogy egyszerűen nem tudtam volna abbahagyni.
Mondta valaki, hogy szószátyár, talán igaz, mégis szinte művészet hiba nélkül ennyi mindent
(bocs amit most leírok, nem bántásból teszem:) összezagyváltál, mégis egyedi, érdekes.
Nekem nagyon tetszik.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2013-07-02 23:35:56

válasz Nagy Noémi (2013-07-02 23:33:00) üzenetére
nehogy megpróbáld!
altatónak szántam :)
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2013-07-02 23:33:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz túlparti (2013-07-02 22:42:41) üzenetére
Csak dolgozz serényen, legfeljebb majd szakaszosan olvasom el, átugorva pár oldalt. :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2013-07-02 22:42:41

válasz Nagy Noémi (2013-07-02 19:43:51) üzenetére
lehet, elaludtál volna?
na ok, a kedvedér' dolgozom egy kb 1600 soros eposzon, arra az esetre, ha esetleg álmatlanság gyötörne :)
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2013-07-02 19:43:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz túlparti (2013-07-02 15:40:00) üzenetére
Jaj, mi lett volna velem, ha nem teszed ezt meg? Köszönöm, hogy húztál le belőle. :)
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2013-07-02 15:41:28

válasz Gyömbér (2013-07-02 01:00:32) üzenetére
Szia, és köszönöm!
És egyáltalán nem "tolakodtál be", mindig szívesen látott vendég vagy!
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
587
Időpont: 2013-07-02 15:40:00

válasz Nagy Noémi (2013-07-02 00:07:25) üzenetére
szia Noémi!
és igazad van, meg nem is sértődtem meg a kritikára!
(és képzeld csak el, még "húztam" is belőle:))
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2013-07-02 01:00:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Bocsánat, hogy magamról írok. De az történt velem, hogy olvasás közben olyannyira belefeledkeztem a történetbe, hogy valójában úgy éreztem, ott vagyok. Olyan volt mintha érezném a múzeum hűvös levegőjét, sétálnék a mediterrán kisvárosban és kóstolgatnám az édes-savanyú gyümölcsöket, ülnék a kápolnában egyik padjában és ott lennék mindenhol...
Nem szeretnék kijönni belőle, mert ott szépek a fények, kellemesek az illatok és jó zene szól! :)
Tudom, nem illik más történetébe tolakodni, de nem tehetek róla. Elkapott a forgószél, és belerepített.

Még sokszor el fogom olvasni, azt hiszem, illetve tudom.

Gy.
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2013-07-02 00:07:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
ríkatós, no- kicsit meg is könnyeztem.
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2013-07-02 00:06:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindenképpen egyedi a stílus. Mindenképpen kifejező. Vannak benne csodás versekbe illő képek.

Egy a bajom vele - persze olvastatja magát, de nekem akkor is kicsit szószátyár. Ici-pcit túlírt, de ez legyen az hibám.
A vége, az olyan megíkatós, most nem tett jót a lelkemnek.

Szeretettel gratulálok túlparti, innen ideátról ádaátra Neked.

Noémi

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Első gyermekem születése 2 című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel A hold nappal címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) szíved-karod című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Várakozás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha egyszer... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) November című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Élet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 42. fejezet címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)