Még menekülök, néha reménykedem,
Aztán tudom: ez az én végzetem.
Megállok, csápjaival körbefon a Sötét,
Érzem a bűneidet, testemben forró sörét.

Mégis, mégis lemondóan engedem,
Tudom csak ez segíthet sötét lelkeden.
Egy vágás a csuklódon, folyik már a vér,
Érezzük: bűnös életed mindjárt véget ér.

Hátadról a keresztet ezzel átveszem,
Terheid, nehéz súlyként, tovább én viselem.
Fehér köppenyben a mennybe léphetsz,
Bűneidet hozzáadom a többiekéhez.

Nehéz teher, nem bírom ezt már soká,
Bűneitek súlya taszít, a pokolig és tovább.
Tetteimért elítél isten, és minden ember,
De ez rendeltettet, ez az amit tennem kell.