A Balaton-part zöld füvén lassan terül szét a kora nyári napfény. Bár már nyár van, de még az éjszakák és a hajnalok kicsit hűvösek, ennek ellenére viszont egyre melegedőbbek. Ilyenkor szeretek kiülni a teraszunkra és egyedül lenni a gondolataimmal. Sok versem és más írásom is született már ezekben az ihletett percekben, miközben a kávém ott gőzölök mellettem az asztalon. A gondolatok meg egyre jönnek és papírra ,,mennek". Az áldott csendet csak a természet neszei törik meg néha-néha. A Nap lassan felkel és ezzel együtt a drága párom is és rögtön jön az aranyos kérdése:
- Hát Te itt mit csinálsz? Nem fázol?
- Nem -felelem, majd így folytatom - és nem is érek rá fázni, mert megihletett a csodálatos Balaton-parti kora nyári hajnal. Időközben szinte észrevétlenül követte a reggel a hajnalt, egy új nap reggele.