Mennyit ér a pillanat,
míg belezihálom a csendbe: elkéstél
és kizárva minden kétértelmű érzést
vizsgálom hold-fényű arcodat.

Utcáin a sötét pokloknak,
-erre-, mindig van elragadtatás,
míg éri ajkam ajkadnak lágyságát,
mennyit ér a pillanat?

Kőbe zárom halálod fényét,
míg látható, az enyém maradsz,
mennyi ér a pillanat,
míg szétzúzom az érzelmek jegét?

És lehalkult léptekkel táncolva,
mennyit ér a pillanat,
kietlen tájakon azoknak
kik irigyeink rég ámulva?

Szépen, de mozdulatlan
keringek sikoltó arcodban,
mert vesztesként a tűnő ragyogásban
megadtad magad a pillanatoknak.

Mennyit ér egy pillanat?