HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45413

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2013-08-01

A révész III.-IV. rész

III. rész: Emlékek

Lefekvés előtt még megnyugodva látta, a távoli sziklán, megszokott helyén, ott ül a Holdvadász. A vadász alakja, mint ollóval kivágott árnykép rajzolódott ki a háttérül szolgáló telihold előtt. Nyugodt, nagyon-nagyon nyugodt volt kőszobor-szerű mozdulatlanságában. Régről ismerték egymást, de az esemény óta nem találkoztak soha többé.

Hideg, hó fútta téli éjszakákon a Révészt sokszor ébresztette farkasüvöltés, álma amúgy is könnyű, oly lebegőn nyugtalan volt; tudjátok, az öregeknek az alvásból kevés is sok, akkor, hogy felébredt, felszította a tüzet, a kunyhó körül akkor már ropogott a hó, tudta jól, megérkeztek, aztán az elreteszelt ajtót kezdték feszegetni, lihegést hallott, agyarak csattogását, érezte a vágyódó könyörgést, hogy azok ott kinn nagyon-nagyon éhesek, úgy vágynak a húsra, és úgy vágynak a meleg vérre, gondolataikban már csontok ropognak, és békétlenül marakodnak azokon; akkor hideg veríték csorgott végig a hátán, csak kétségbeesve táplálta-szította a tüzet, izzadt tenyerében kését markolta, azok meg ott kinn ahogy csak megérezték nyirkos félelmét, azon felbátorodtak, nagyon-nagy mardosó éhségükben, nyüszítve kaparták, feszegették a kunyhó ajtaját. És ebből az álomból nem lehetett felébredni, mert maga volt a valóság.

Aztán hirtelen nagy csend lett, majd ropogott a hó, ahogy azok kétségbeesetten menekültek tova. Másnap reggel aztán rácsodálkozhatott a sem ember, sem nem állatszerű fura lények tetemére. Testükből baráti üzenetként a Holdvadász nyílvesszői álltak ki.

Mesélték, hogy az esemény napján a Holdvadász számolatlan lőtte ki nyilait az öreg udvarház védelmében. Minden nyílvessző talált, de hiába, csak győzött a túlerő. Akkor aztán a padlók iszamosak lettek a vértől, az iszonyat-erőszak-mocsoktól, és a csend is mocskos lett a haldoklók nyögéseitől, a szenvedők, a megerőszakoltak sikolyaitól... Mindenki, azaz majdnem mindenki meghalt azon az éjszakán.

Meg még azt is mesélték, hogy a kisasszony, amikor elhurcolták, egyre csak őt szólongatta:

- Szolgám, kedves szolgám, segíts! Kérlek, úgy kérlek!

Igen, a Holdvadász sokszor elűzte a fenevadakat, de a Révész lidérces álmaival már ő sem boldogult.

Elaludt a Révész, álmában térdén szöszke kislányt lovagoltatott.

- Szolgám, kedves szolgám, gyorsabban, gyorsabban.

- Látom, a van már a lányomnak lovagja - mosolygott az udvarház nemes ura, ő meg akkor csak elpirult.

- Igen apám, tudod van már nekem igazi szerelmem!

Gyorsan, olyan nagyon gyorsan múltak azok a visszahozhatatlan évek! A szöszke kislány kívánatos fiatal lánnyá cseperedett, és a Révész sokszor szállította át kedves kisasszonyát, és annak kíséretét az akkor még biztonságos túlpartra vadászatra, meg sok más mulatságra. És büszkén nézte, milyen jól üli meg a kisasszony a lovat, kesztyűs kezén a szabadságvágyó, gyönyörű, kegyetlen-harcos sólyommadárral.

- Vadászni megyünk, átviszel a túlpartra, kedves szolgám, kedves első, legelső szerelmem? - cirógatta meg aranyos évődéssel a Révész arcát kisasszonya.

- Kisasszonyom, legyen akaratod szerint - ő meg akkor csak megint elpirult.

IV. rész: Megérkeztek...

Mindig vannak még mindig gonosz emberek, meg (közkívánatra) szeretetkeresők is...Tudjátok, ők, az utóbbiak lesznek csak mindig vesztesek...

Álmodott tovább. Nyugtalan aludt, éberen, meg rosszul, nagyon rosszul, hátán hideg veríték csorgott végig, megborzongott, fázott, úgy fázott, álmában, inkább félálmában távoli farkasüvöltést hallott, de ez már nem az álom volt, inkább hihetetlen, elképzelhetetlen valóság, a Révész tudata már az álom meg az ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyozott, lebegett, aztán visszabillent, álmodott tovább, gyorsan végigálmodta a kevés maradékot, a múlt minden bánatát, fájdalmát, gyötrelmét, szenvedését, szomorúságát...

Sok év telt el azóta, hogy a Nagyúr, miután hírét vette a kisasszony szépségének, követeket küldött az öreg udvarházba, megüzenve: a kisasszonyt hitveséül kívánja. Az udvarház ura előbb kényszerű-udvariasan, indulatain uralkodva próbált nemet mondani a küldötteknek. Aztán, mikor a küldöttség vezetője, egy furcsa sebhelyes arcú lovag közölte: kár hetet-havat összehordania, eldöntött tény, hogy a kisasszony mindenképp a Nagyúr ágyasa lesz, elöntötte az indulat... A követeket kidobták, az udvarház magára maradt. Hiába készültek a védelemre, tudták, olyan jól tudták, nem marad el a kegyetlen megtorlás.

A porig égetett udvarház helyét azóta rég benőtte már a gaz, a sűrű szederinda, a dőlt kormos falak közé kíváncsi pelék, meg fürge mókusok költöztek, nagy riadalmat keltett körükben a szállást kereső uhu pár, a kevés életben maradt menekült emlékeit, őrző suttogó, félelem-szavait meg elfojtotta a kiismerhetetlen-kegyetlen hatalomtól való iszonyat, rettegés.

Éjfél is elmúlt már, amikor a menekülők a révhez értek. Az asszony száron fogta a lovakat, a férfi előrement, hogy felébressze a révészt...

- Kisasszonyom, kedves kisasszonyom, úrnőm, kedves úrnőm rendelkezz velem! - borult az asszony lábai elé.

- Szolgám, kedves szolgám! Én most csak kérni jöttem. Átvinnél minket?

- Parancsolj velem!

- Csak hát tudod, aki minket megsegít...

- Tudom, én már nem is akarok visszajönni.

Hatszor hízott, hatszor fogyott már el a Hold, még mindig bujkáltak, menekültek. Segítették őket sokan, a zsarnokot gyűlölték, és szerették, nagyon szerették asszonyukat. De a busás válságdíj, meg a segítőiket mindig utolérő, kegyetlen bosszú lassan megtette hatását. Aranyuk volt bőven, vehettek is szegényes élelmet a parasztoktól, abrakolhatták, megpatkoltathatták fáradt lovaikat, de szállást aztán már senki, senki, tudjátok, senki sem mert adni. És látták, látniuk kellett (!) a parasztok szemében a mérlegelést, a válságdíj, de még inkább a gyönyörű asszony iránti bűnös sóvárgást.

Körülöttük hát immár lassan-lassan csak így szűkült be a tér, fogyott el a levegő. És, bárhogy is szerették volna, nem elég sűrűn tudtak, ha csak kis szerelmet is adni egymásnak a gyorsuló időben. Mert, hogy már folyton menekülésre készen kellett lenniük, már a szerelmet is gyorsan, rejtve lopniuk kellett...

[I]/befejező rész következik/[/I]

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2013-08-02 22:09:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!

Remélem, lesz happy and - ennyi szenvedés után, igazán megérdemelném, ha minden, jó ha vége jó. Tudod, a mesékben a végén mindenki elnyeri megérdemelt büntetését és jutalmát.

Szeretettel gratulálok: Noémi

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Első gyermekem születése 2 című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel A hold nappal címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) szíved-karod című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Várakozás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha egyszer... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) November című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Élet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 42. fejezet címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)