HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1895

Írás összesen: 49461

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: CyankallaFeltöltés dátuma: 2013-08-14

Én és Ő

Ketten voltak, Én és Ő. Furcsa kapcsolat volt kettőjük közt, de mindenképp összetartoztak.
Csodás telihold mosolygott rájuk azon az éjszakán.
A hosszú nap elteltével (egész nap pillangóra vadásztak) Én azt mondta, hogy fáradt.
Ő válaszolt:
-Semmi probléma, kicsit még menjünk, aztán majd megállunk pihenni valahol.
Így hát tovább mentek. Csodás tisztásra ékeztek, melynek jobb szélén - a messzi távolban-
keskeny erdősáv húzódott. Tanakodni kezdtek, bemenjenek-e az erdőbe, és kis tábortűz mellett nyugodjanak le, avagy maradjanak-e itt, és a mezei tücskök dalára merüljenek álomba? Nehéz a döntés két eltérő vélemény esetén, de végül Ő úgy határozott, töltsék a rengetegben az éjszakát.
Ő mindig erőszakosabb volt, és ki is harcolta maga igazát, ha kellett.
Bár Én szívesebben hallgatta volna az andalító tücsökzenét ( a harmatos rét közepén), elindultak hát mindketten a fák sűrű homálya felé. Végül is Ő így akarta!
Alig másfél órányira elérték az erdő szélét. Mindeddig egyetlen szó nélkül tették meg az utat. Én (kicsit dohogva) előhozakodott buta megjegyzésével:
-Talán itt már megállhatnánk!
De Ő nem így gondolta:
-Még egy kicsit beljebb...
Énben már forrt a düh. Szeme pillái egyre nehezebben emelkedtek fel, s egyre könnyebben ereszkedtek alá. Ő, látván a helyzetet odanyújtotta kulacsát Énnek.
-Igyál!
Én erre kifakadt és toporzékolva kiabálta, hogy nem hajlandó tovább menni.
-Mindjárt megállunk! -csitította Ő.
Én dühében roppant nagyot húzott a kulaccsal Ő fejére, mire Ő megtántorodott, elesett; és meghalt.
Én ezt elégedetten nézte végig, ivott egy kortyot a flaskából, majd elindult.
Egyedül, kifelé az erdőből...
Elérte a harmatos tisztást, ahol bolondulásig zengték a tücskök Beethoven Örömódáját.
Én ernyedten lehanyatlott a nedves fűszálakra és elaludt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2017-01-13 13:28:31

Ez az írás normálisnak látszik. Kár, hogy nem sorban kezdtem olvasni.
Az egész elfogadható, csak a vége furcsa, amint azt már előttem szólók is jelezték, az Ő és Én használata.
Ilyen normális mondatokba kellett volna és kellene Neked a verseket is megfogalmazni, egészen jók lehetnének - akkor!
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
607
Időpont: 2013-11-02 07:00:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Cyankalla

Ebben a történetben én úgy érzem, hogy én, Én vagyok. Eddig még nem gondoltam Ő meggyilkolására, megpróbáltam meggyőzni. Azt vallom, hogy ha Én a sarkára áll, megelőzhette volna a tragédiát. Lehet, hogy én, Én-nél nyuszibb vagyok?
Tetszett, és sokat lehet rajta gondolkodni.
Üdv: FJ.
Alkotó
Regisztrált:
2013-07-21
Összes értékelés:
341
Időpont: 2013-08-16 14:03:19

válasz Nagy Noémi (2013-08-16 08:21:47) üzenetére
Kedves Noémi!

Hát, vagy 20 éve írtam ezt, így elsők közt. Jól megértetted a lényegét. Én kb. ugyanígy látom most is, fonák dolog kissé a bennünk lévő érzéseket egyensúlyba hozni. Hol ez, hol az erősebb. Nem feltétlen az erőszak a jó megoldás, de a szeretet vajon képes-e legyőzni lelkünk rosszabbik felét? Igazad van, bármikor feltámadhat, mert bennünk van valahol mélyen.. Lehet még elnyomni, ringatni, dajkálni is.. :)
Ebben az esetben a pillanatnyi jól végzett munka után édes volt a pihenés. Na, de holnap?
Szóval igen, lehet ezen rágódni, és lehet próbálni így-vagy úgy.. Lehet nincs is tökéletes megoldás!

Köszönöm, hogy olvastad, és jól esett a hozzáfűzött kommented is!

Legyen szép napod, szia: C.
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2013-08-16 08:21:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves C!

Abszurd is morbid is. De jó is lenne magunkból kiirtani az agressziót! De erőszakkal?
Jaj! Ezen a kérdésen hosszasan el lehetne filozofálgatni. Mert ha magunkból kell kiirtani, lehet jó megoldás a hirtelen halál, lehet - de nem biztos, hogy nincsen feltámadás. Úgy ám blokk - "erőszak erőszakot szül", bizonyára ismered a mondást. Erőszak meggyilkolása után édes a pihenés? Még fejtegethetném, de hát abszurdum, hogy egy abszurd helyzetet kivesézzek.
Szűrje le mindenki magának az olvasás után a tanulságot, mert tanulságos a közlendőd - az TÉNY.

Szeretettel gratulálok: Noémi

Legutóbb történt

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Hét főbűn IV. (ira) harag című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Kedvesem címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A csendek hűvösén címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Mással táncolsz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kedvesemhez című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mással táncolsz című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)