HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45585

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-08-19

A halott fecske

Gyermekkoromban nagyon szerettem a fecskéket. Így van ez ma is, csak éppen gyerekként az életem részeivé váltak, hisz mindig volt fecskefészek az istállóban, ma meg ritka pillanat, ha olykor láthatok egy-egy fecskét. Kora tavasszal, amikor már jó idő volt, az eget kémleltem, lestem mikor érkeznek az első fecskék. József napra mindig megérkeztek! Olyankor már ragyogó tavaszi idő volt. Kis nyári ruhában, mezítláb futkároztam a poros úton. Na de, a fecskék érkezése mindig ünnep volt nekem! Nem is érdekelt rajtuk kívül semmi más. Az udvarunkon átlósan egy drót volt kifeszítve, antennául szolgált. Jobb volt a rádión a vétel. Nos ez volt az érkező fecskéknek a gyülekezőhely. Végig ültek a dróton, nagy hangon csevegtek, csiviteltek, én meg csak ültem, és hallgatóztam, hogy ők mit mesélnek. A régi pár beröppent az istállóba. Megnézték meg van-e még a régi fészek. Azután visszajöttek és boldogan újságolták a többieknek, hogy egy kis tatarozás ráfér, de jó lesz, nagyon jó lesz! Közben egy-egy pár messze szállt, majd visszatért. Estére mindegyik megtalálta otthonát, fészkét. Tehát este, a mi fecskéink is beköltöztek az istállóba, a régi fészekbe, s ott nyugovóra tértek.

Másnap már meg is kezdődött a munka. Szalmaszálat, sárgolyócskákat hordtak be az istállóba, s úgy kitatarozták a fészket, hogy csak ámuldoztam. Alig hittem a szememnek, olyan építészeti remekművet alkottak. Pazar kis otthont varázsoltak maguknak. Azután a boldog pár, röpködött ki be, maguk is gyönyörködtek az otthonukban, majd elmentek messzire, csak este tértek haza a fészkükbe aludni.
Később már nem figyeltem minden mozdulatukat, de hangos csivitelésük, ki-be röpködésük a nyitott istálló ajtón, csak magukra vonta a figyelmem. Így történt, hogy szemtanúja voltam a tragédiának. Én magam sem láttam a macskát, fogalmam sincs hol állhatott lesben, csak láttam, amint felugrik, és röptében elkapja a befelé röpülő madarat. Azzal már futott is a zsákmánnyal.
Azonnal kiabáltam édesapámért.
- Apa, gyere segíts! - Ő meg futott, ki tudja honnan, azt hihette nekem esett bajom. Mikor oda ért, már csak azt látta, hogy egy husánggal zokogva futok a macska után, majd ütlegelek valami gépet, ami mögött elrejtőzött. Kétségbeesve üvöltök : - Agyonütöm! Agyonverem!
Akkorra már a másik fecske is hangosan sírt, ki-be röpködött az ajtón, s éktelen hangos, rémült csiviteléséből édesapám megértette mi történt. Oda jött hozzám, átölelt, kivette kezemből a husángot.
- Nyugodj meg! Semmit sem tehetünk, már úgysem él!
Sem a fecske, sem én nem tudtunk megvigasztalódni.

Másnapra már szűnt a jajveszékelés. Az özvegy fecske ült a fészekben némán. Gyakran oda mentem, csak néztem, a szívem majd megszakadt látva a csöpp madár bánatát. Napok múlva szóltam édesapámnak, hogy nem mozdul a fészekből, egyáltalán nem eszik, így meg fog halni! Apa vigasztalt, hogy biztosan fog legyet az istállóban, én csak ne aggódjak, majd rendbe jön!
Nem jött rendbe. Egyszer, arra figyeltem fel, hogy édesapám viszi az istállóba a létrát. Nem értettem, sőt, csodálkoztam, hogy minek az ott neki? Kifelé jövet a kezében hozta a halott madarat.
- Már nem él! - mondta szomorúan. Éhen halt? Megölte a bánat? Mindegy is mi történt, vigasztalhatatlan voltam. Sírtam, zokogtam, simogattam a hallott fecskét. Apám javasolta, hogy temessük el. Kértem, hogy hagyjon magamra, majd én eltemetem... Mikor már jól kisírtam magam, akkor kerestem egy nyugodt kis helyet, ahol megástam a kis sírt, dobozkába fektettem a fecskét, s eltemettem. Azután faragtam fából egy apró keresztet, s ráírtam: Itt nyugszik a hűség maga!
Édesapám távolról figyelt könnyes szemmel, azután odajött, átölelt, s együtt sírtunk... Így már sokkal könnyebb, éreztem.
Azon a nyáron nagyon csendes és szomorú volt a házunk, fecskék nélkül.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2013-08-26 08:38:20

Kedves Judit!
Bizony, minderre szükségünk van. Ugyanúgy szükségük van a fiúknak is, mindennemű érzelemnyilvánításra, a sírásra is.
Milyen jó volt, hogy édesapám tudott velem együtt sírni.
Megkönnyebbülést jelentett, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül.
Ha nem kapom meg ezeket az érzelmeket a szüleimtől, hogyan tudom a gyermekeim lelkét ápolni? Fontos dolgok ezek... talán sokan nem is értik mennyire!
Örültem, hogy itt jártál. Köszönöm.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2013-08-25 20:34:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Bizony a természet kegyetlen, és egy kislány érző szive nem tudja ezt elviselni, ha számára kedves élőlényekről van szó!
Rendben is van ez így, mert ez az érző lélek kell majd ahhoz, hogy anyukaként majd gondját viselje a saját gyermekének. Amikor hajlamosak a férfiak fensőbbségesen "kiosztani" a nőket, hogy nem kell mindent a szívükre venni, nem gondolnak arra, hogy ők is azért maradhattak életben,mert az édesanyjuk nagyon is a szívére vette minden jajukat-bajukat kisbaba korukban. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2013-08-20 20:59:57

válasz oroszlán (2013-08-20 15:54:14) üzenetére

Kedves Ica!

Valóban egyre kevesebb a fecske. Idén még nem is láttam. Állítólag az a március végi havazás nagyon megtizedelte őket. Sajnos.
Köszönöm együtt érző soraid.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2013-08-20 20:56:44

válasz Klára (2013-08-20 14:30:57) üzenetére

Köszönöm együtt érző soraid, kedves Klári.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2013-08-20 20:55:31

válasz Krómer Ágnes (2013-08-20 14:19:10) üzenetére

Ahogy mondod, kedves Ági. Nem lehet nem szeretni őket.

Köszönöm, hogy olvastad, s együtt éreztél...

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6550
Időpont: 2013-08-20 15:54:14


Kedves Ida!

Megható szép történetedet szomorúan olvastam, már csak azért is mert manapság oly kevés a fecske. Régen majd leszakadt a villanydrót annyi búcsúzott tőlünk. Ma már...

Gratulálok az írásodhoz szeretettel: Ica
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2213
Időpont: 2013-08-20 14:30:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ez nagyon szívszorító történet. El tudom képzelni, mennyire fájt... Szépen megírtad.

Szeretettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2013-08-20 14:19:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

A régi házunkban állandó vendégek a fecskék régen nem jöttek most igen.
Szeretem őket.Ezért is olvastam el amit írtál.Megértelek ezek az apró madarak nagyon a szívéhez tudnak nőni az embernek.Szerintem nem lehet nem szeretni őket.

Szeretettel:Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2013-08-20 12:09:49

válasz Susanne (2013-08-20 09:14:11) üzenetére

Kedves Zsu!

Köszönöm, hogy együtt sírtál velem.
Rengeteg megható, vagy boldog emlékszilánk rögzült a lelkemben gyermekkoromból, de ez a történet mellet, ma sem tudok száraz szemmel elmenni. Ha hiszed, ha nem, sírva írtam végig, de mindenáron meg szerettem volna örökíteni, pedig hát anélkül is olyan elevenen él bennem a mai napig minden momentuma.
Köszönöm, hogy olvastad, hogy itt voltál velem.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2013-08-20 09:14:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !
Megkönnyeztem történetedet...
Emlékezünk, s bennünk él még szüleink biztonságot adó szeretete.
Tetszett !

szeretettel olvastalak: Zsu

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ímé az Úr elközelge című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ez van karácsonykor címmel a várólistára

Cipike alkotást töltött fel Szerelemkút címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Bár tudnám merre jársz című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) A lakás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szakadt szövetkabátban címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)