HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46235

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KankalinFeltöltés dátuma: 2013-08-21

Hat (haibun)

Hat ősz... az első, haldokló hithullás alélt magányba, eszelősen, eszméletvesztve, tagadó-tudattalanul a puszta porba, semmit sem értve, életbe haltan, halálosan... aztán követte másik öt csitítva, csöndesülve a zengő zene sejtelmes simogatásával. Így a színek szép szavukkal tündéri táncot lejtettek az élet-palettán, sorsukban sokasodtak, oszthatatlanul osztódtak, fátumot festettek. Mélybarna tónusukból tán lágysárga fény is születhetett néha, vagy akár álmosan bordó betű, vagy a bíbor halál életre írt édes édene.

Hat tél... a hó úgyis lehull, és kit érdekel a csúszka, szánka, csak csorduljon az idő, csak múljon ez a rongyba rótt rogyott élet, csak ne kelljen gondolkodni, hanem gépként lapátolni... lapátolni... lapátolni... érezni a jég jeges jaját, jogát, a fagy fanyar fullánkját, ahogy kíméletlenül megint mar, megint fáj, de még ébren tart.

Hat tavasz... hatszor virágzott el a kankalin a vén tölgyek tövén, hatszor hívott hírnöke a kikeletnek, hatszor hajtott újra a természet titkain, és hatszor hitette el, hogy nem halt meg ő, csak pihent picit...

Hat nyár... a nyúzott puszta piszok sivár, silány, sikolt a vízért, de aszály az úr. A kút köhög, már nem sír könnyeket a nyavalyás, csak én.

Hat. Ősz, tél, tavasz, nyár.

a levél fakul
színek keringője vár
átkos évszakot

http://videa.hu/videok/zene/o...-gitar-JmqRdwisy5o6QCfm

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2014-02-24 21:30:10

válasz eferesz (2014-02-08 08:12:44) üzenetére
Szia eferesz! :)
Bocsi, nem vettelek észre itt.
Vitatkozom. A hetedik napon, a hetedik évben sem pihent meg, ami már a nyolcadik. Erősítene, jól tudom, de egyre gyengülök, hát én vitatkozom. Mennék hozzá. :) Valamiért nem engedi.
Nem hív. Talán van még valami, ami idelent vár.
Hogy mit élt át, azt jól tudom. Vele voltam minden másodpercben.
Nem pihent meg, mert nem adtam rá okot. Segítenie kell.
Köszönöm, hogy itt jártál. :)
Szeretettel: Kankalin

Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2469
Időpont: 2014-02-08 08:12:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A hetedik napon megpihent, még az elmúlás előtt, mert legelőször azt élte át.
Üdvözlettel: eferesz
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2014-02-08 00:01:29

válasz Mukli Ágnes (2014-02-02 17:02:32) üzenetére
... Örülök, hogy megtaláltad írásom, mert én is elolvastam, átgondoltam. Egy lépéssel előbbre jutottam. Tudod milyen nehéz a lábam? Mázsás a súly rajta. Ha nem lenne ennyire nehéz, már lebeghetnék. Remélem, fogok is. Nem rajtam múlik, hanem más türelmén. :)
Köszönöm, hogy itt jártál, elgondolkodtattál. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2014-02-07 23:57:36

válasz Mukli Ágnes (2014-02-02 17:02:32) üzenetére
Szia Ági!
A cím kettős volt, amikor a híibunt írtam: hatott a hat.
Most éppen hét. Legalábbis az ősz és a tél. Bennem nem változott semmi, ugyanúgy számolom a faleveleket és a jégcsapokat. A nagy bölcsek azt jövendölték, hogy majd az idő...
Na, az az idő csak ártott eddig. Akadna gyönyörűség talán, de még véletlenül se merem elhinni, éppen úgy, mint Ady versét sem vallom magaménak (Becéző, simogató kezed), amit Andrea asszonynak küldött. Az nem én voltam, csak valamiféle druszám. Megélem minden szavát, de nem hiszem el, mert nem nekem szól. Látszólag eltértem a lényegtől, de mégsem. A fájdalmat mindig kiírom magamból, az összes itt van a Napvilágon, meg a könnyeim nagy része is. Egyébként már tudok kacagni, és sokat nevetek, talán túl sokat is. Ez jár nekem, és szívesen elosztogatnám azoknak, akik rászorulnak...
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1465
Időpont: 2014-02-02 17:02:32

Kedves Kankalin
Hat tél... Ez az írásod nekem most új.Nagyon szép. Jó , hogy kiírtad magadból a fájdalmad.
Napvilágos szertetettel :. Ági
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-09-27 20:09:23

válasz Finta Kata (2013-09-27 19:26:46) üzenetére
Szia Kata! :)
Mostanában minden áldott alkonyatkor a teraszon ülve hallgatom a csendet, és belső beszéddel segítséget kérek Tőle, hogy legalább minimális szinten folytatni tudjam azt, amit együtt elkezdtünk. Rám maradt a neheze, de az elmúlt szép dolgokért akár erőn felül is...
Azt hiszem, ideje kisírnom magamból, megint. :)
Köszönöm, hogy itt voltál. :)
Szeretettel: Kankalin


Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11674
Időpont: 2013-09-27 19:26:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Óh, drága Kankalinka!

Mennyi feledhetetlen fájdalom szülte ezt a mégis gyönyörű alkotásodat... Tudom, hogy vannak érzések - gondolatok, amelyektől nem tudunk, de nem is karunk szabadulni, mert számunkra hiába keservesek, mégis kedvesek. Utánozhatatlan és gyönyörű alkotás.
Sokáig nem voltam itthon, azért csak most találtam rá.

Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-30 22:57:40

válasz sailor (2013-08-28 22:01:42) üzenetére
Szia sailor! :)
Örülök, hogy láthatóvá vált az, ami bennem mindig meghatározó lesz, ami tulajdonképpen mérce is, vagy ha úgy tetszik, etalon. Az ETALON.
Köszönöm, hogy itt voltál, hogy átérezted. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3825
Időpont: 2013-08-28 22:01:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!

Olvastam...többször!
TUDOD MIRE JÖTTEM RÁ?

Feleleteid sokat,nagyon sokat tesznek...láthatóak lesznek általuk...elképzeléseid...

Elöször is a mü magáért beszél!
EZ A KIINDULÓ PONT!

...és mikor hsz-ok-ra felelsz,érezni lehet újra azt az ihletet,mely-böl született!*'

Szeretettel:sailor
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-27 21:05:00

válasz majusfa (2013-08-25 20:29:07) üzenetére
Szia májusfa! :)
A Zsolozsmához írt észrevételed valóban betalált, mert igazságokat hordozott. Azért nem szonettet írtam a fenti témáról, mert muszáj volt kifakadnom, és azt az előbb említettnél nem tudtam, volna, mert mindig lehúz. Most a felszínen szerettem volna maradni, ráadásul spontán. A viharokat másként nem tudom...
Örülök, hogy a haikut is megfelelőnek találtad, amúgy pedig köszönöm szépen, hogy itt jártál. Jólesik, hogy hiszel a költészet igazában, és támogatsz. :)
Köszönöm szépen. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
440
Időpont: 2013-08-25 20:29:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Megdöbbentett ám ez az írásod! Mintha bevallottad volna, hogy a Zsolozsma című versedhez írt észrevételem nagyon is "betalált", és itt nyíltan, a szonett kötöttségeitől menekülve elénk tárd annak a hat/ hét évnek érzelmi viharait. Sikerült közvetítened a legapróbb részleteket is, de azt hiszem, a koronát is feltetted a végén: Megírtad a tízezredik haikut. Ez azt hiszem, magyarázatra szorul, de hát...: Az a hír járja, hogy csak minden tízezredik haiku olyan, ami megüti a mércét. Én elhiszem ezt azoknak. akik így vélekednek.
Üdvözlettel Májusfa
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-24 21:13:41

válasz oroszlán (2013-08-23 22:02:41) üzenetére
Szia oroszlán! :)
Láthatod, én is a hatása alatt vagyok, hiába kergetőznek egymással rendre az évszakok. Az idő csak azt bizonyítja, hogy hat év után is hat bennem az elmúlt sok-sok esztendő, és a továbblépés a csúcsról szinte lehetetlen. Tulajdonképpen arra jutottam, hogy valószínűleg jó nekem így, egy helyben toporogni. Tovább csak akkor léphetek, ha találok olyan talajt, amire érdemes rálépni. Ilyen gondolatok születtek bennem, miközben soraid olvastam.
Engem is megrázott, amit írtam. Tudat alól jött, tisztán.
Köszönöm szépen, hogy hatott a hat (ami valójában hét az egy év küzdelemmel együtt).
Szeretettel: Kankalin

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-24 21:04:42

válasz Susanne (2013-08-23 21:28:29) üzenetére
Szia Zsu! :)
Valóban, elég erősen én vagyok ez a haibun, de a többi írásom is mind-mind a saját lelkem, kiköhögve magamból azokat az utolsó érzéseket is, amik fájnak.
Talán nem egyedi, mert másnak is vannak gondjai, de amiket nálam olvashatsz, vitathatatlanul az enyémek.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem gondolataid. :)
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2013-08-23 22:02:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kankalin!

Nem is tudok mit írni. Felkavaró, megrázó és sokáig leszek a hatása alatt.

Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5487
Időpont: 2013-08-23 21:28:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin !

Sokáig gondolkoztam mit is írjak ide.
Gyönyörűek az alliterációk, hiszen véresen izzadtam ki magamból (de csak neked súgom meg )
a Lennék madár c. versemet.
Ez vagy Te, tagadhatatlan és egyedi !
Gratulálok !
sok szeretettel: Zsu
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-23 20:55:20

válasz aLéb (2013-08-21 18:09:50) üzenetére
Szia aLéb! :)
Válaszoltam valamit bőségesen, aztán eltűnt. Talán így volt megírva. Próbálom éleszteni, de az már nem lesz olyan, mint az eredeti...
Az alliterációkat mindig kedveltem, tulajdonképpen SZIM Tanár Úr tiszteletére próbálom halmozni őket, már jó ideje.
Ami itt bárkinek kézzel fogható, az nekem kínlódás, éppen hat éve. Ezért is született ez a haibun. Na meg azért is, mert bármilyen meglepő, azért előre is lépegetek alkalomadtán. Igaz, egyet előre. aztán kettőt hátra, mert így lökdösnek, de lesz ez majd gyorsabb is, ha elkapom a lendületet, vagy a lendület kap el engem.
Bennem is sok nehéz gondolat maradt az írás kapcsán. Például az, hogy nagyon nehéz elhagyni azt a szigetet, ahol mindenem megvolt.
Tulajdonképpen ez a gondolat határozza meg verseim, meg a továbblépés. Ingoványos talajra nem lépek, inkább az aszály. :)
Bocs, így jött belőlem másodjára a gondolat. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-23 20:22:16

válasz Klára (2013-08-23 13:03:55) üzenetére
Szia Klára! :)
Hát ez az! Nem történnek dolgok véletlenül...
Azóta is kutatom a történések jelentőségét. Találtam lényeges dolgokat, erről majd később beszámolok valamilyen írásos formában, mert feszít.
Tény az, hogy ha még élne, akkor én most nem lennék itt. Nem azért, mert nem engedné, hanem azért, mert eszembe nem jutna szonetteket írogatni annak ellenére, hogy a dalaihoz tőlem kért szövegeket. Azt hiszem, jobban hitt bennem egykor, mint jómagam. :)
Sokszor vagyok álmatlan éjjelente. Legtöbbször azon agyalok, hogy nem csalódott-e bennem. Nehéz viaskodások ezek. Azért osztottam meg éppen Veled, mert jobban érted az átlagnál. :)
Köszönöm, hogy itt voltál. :)
Szeretettel: Kankalin



Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-23 20:06:06

válasz Valerie (2013-08-22 18:03:55) üzenetére
... és tudom a dacot, az ellentmondásokat is. Talán nincs kézzelfogható fegyverem, de soha nem volt ilyenem, mert nem volt rá szükségem. Szerintem sokkal fontosabb az, amit kevesen oszthatnak meg velem, kevesen birtokolnak. :)
Nincs szükségem fegyverre. Az igazi lelkekre sokkal inkább. :)
Köszönöm, hogy van ilyen! :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2013-08-23 19:59:33

válasz Valerie (2013-08-22 18:03:47) üzenetére
Szia Val! :)
Szerintem teljesen értelmesen fogalmaztál. Vannak helyzetek, amikor meghal az ember már az írás előtt, aztán a szelleme próbál felülkerekedni valahogy.
Így jártam ezzel a haibunnal. Mielőtt végleg meghaltam volna, feltettem. :)
Hogy mindennek magvan az eredendő oka? Erre hittel válaszolok: megvan.
Hogy miért éppen így, azt nem tudom, de terelgetnek. Sajna, hagyom magam. :)
A gondolataim engem jobban sodornak, próbáltam benne maradni a körben. A katarzis már akkor megszületett bennem, amikor a címet lejegyeztem. És minden írásomnál legyőz a katarzis...

Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2247
Időpont: 2013-08-23 13:03:55

Kedves Kankalin!

Nehéz szavakba önteni, amit gondolok. Fájdalmas mindaz, amit leírtál, meg persze szépséges is, mert a fájdalom szépséget is szül. És a dolgok nem történnek véletlenül. Egyszer Te is meg fogod tudni, miért alakult így az életed. Tény, hogy aki megszületik, egyszer meg is hal, ez ellen nincs mit tenni. Persze mondják, nem mindegy, mikor és hogyan, de mindezt Isten egészen biztosan sokkal jobban tudja nálunk... Nincs értelmetlen halál, mint ahogy sokan mondják, mert élet és halál Ura Isten és nem mi vagyunk. Az Ő döntéseit nem bírálhatjuk felül.

Röviden ennyi, és most nem pontoztam, talán érted, miért...

Szeretettel: Klári

Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
202
Időpont: 2013-08-22 18:03:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tudod még mit is váltott ki belőlem, amit leírtál? Mérhetetlen dacot, mert sehogy sincs ez jól, és végtelen ellentmondást még akkor is, ha tudom, amit el akar ragadni tőlünk az Élet, az ellen nincs elég jó fegyverünk. Az akaratunk, kitartásunk mindehhez édeskevés.
A zenéről tudod, mi lehet a véleményem, és akárhogy nem akartam, azok a szökevények, mégiscsak előjöttek.

Szorítok és vagyok!

Szeretettel:

Val'
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
202
Időpont: 2013-08-22 18:03:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin! :)

Már ma többször is próbáltam valami értelmeset fogalmazni ezekhez a tépő érzésekhez.
Elsőként nem megfogadtam, de betartom, hogy a számat kevésszer nyitom ki, ha bármi gondom is van. Elveszíteni valakit, és nem megélni tovább azt a szépet, ami vele lehetséges volt, gyötrelem, valahol az egekbe kiált, mert igazságtalan. Nem tudom, igaz-e az, hogy mindennek megvan az eredendő oka, hát az elvesztésnek fogalmam nincs, milyen oka van, ami ésszel megmagyarázható. Döbbenet, ahogy sodor minden gondolatod, és sosem hittem, hogy az alliterációnak ekkora hatalma van, ekkora katarzist képes az emberben létrehozni. Már tudom, hogy van.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4352
Időpont: 2013-08-21 18:09:50

Nagyon szép, tele fájdalommal, az alliterációk hullámain törve újra és újra, szinte kézzelfogható elveszettséggel. Nem jó kifejezés a nagyon szép... megrázó, és teljes, befejezetlen, és már véget ért, újra induló és sehová sem érkező fáradt menetelés pár napsütéses óra látszólagos öröméért. Nagyon sok nehéz gondolat maradt bennem az írásodat olvasva, Kankalin, a záró haiku pedig korona az íráson, önmagában is teljes.
aLéb

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Lehetőségek locsoláshoz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Budapesten címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Zakatolva című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Vezsenyi Ildikó, a gyermek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)