HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-09-02

A Pszichotanyán 4.

Másnap reggel Pamela óracsörgésre ébredt. Azonnal nem értette, mit is jelentsen ez, azonban gyorsan eszébe jutott. Ugyanis, Marie az este beállította, mert megígérte neki, hogy mától kezdve dolgozni és enni is fog. Gyorsan kipattant az ágyból, kinyitotta az ablakot, hadd jöjjön be a finom friss levegő. Egy pillanatra megállt az ablakban, ahogyan meglátta a kertet eszébe jutott, hogy tegnap délután körbejárták Marieval ezt az egész gyönyörűséget és beszélgettek. Rengeteget beszélgettek. Különös, nem csak neki, de Marienak sem kellett dolgoznia azután, az ő ájulása után. Így Marie sétára vitte őt, bemutatta a birtokot is, hogy mi minden tartozik ide, sétálgattak a gyönyörű kertben, együtt csodálták a naplementét, s akkor újra elfogta az a meghatározhatatlan érzés, ami már előzőleg a kórházkertben is hatalmába kerítette. Mintha nem először látná innen a naplementét, mintha az élete része lenne ez a hely, de valójában nem volt tudomása róla, hogy járt itt valaha korábban. Ültek egy padon, mindketten hallgattak, gyönyörködtek a környezetben az alkony utolsó perceiben, s akkor, akkor ő megfogadta magának, hogy másnaptól kezdve szófogadó lesz, dolgozni fog, nem kötekedik többé, meg akarja tudni miért is van ő itt. Mert azt határozottan érezte, hogy valamiért ide kellett jönnie, mert ő már járt itt valamikor, s erre a titokra fényt fog deríteni.

A hosszas elmélázás után észbe kapott, s gyorsan kapkodta magára ruháit, megfésülködött. Ma már eszébe sem jutott, hogy kisminkelje magát - minek, a teheneknek? - gondolta kis kesernyés mosoly kíséretében, s mire Marie megjelent az ajtóban, már teljes készenlétben állt. Most is együtt mentek le az aulába, és nagyon elszomorodott, amikor látta, hogy a lány más beosztást kapott.
Dühös volt Miss Mogorvára, illetve Adélaidere, merthogy Marietól tegnap megtudta az igazi nevét, bár most úgy megharagudott rá, hogy eldöntötte ezután is Miss Mogorvának fogja nevezni.
Ő egy hat fős lánycsoportba került, a munkavezetőjük Isabelle volt. Ha jól emlékszik, éppen őt említette tegnap Marie, hogy nagyon kedves teremtés, s vele jó együtt dolgozni. Hát, majd meglátja.
Egy fából épített fészerhez mentek, aminek kétszárnyas ajtaja tárva-nyitva volt. Tele volt mindenféle szerszámmal, meg ott álltak a fűnyíró gépek is. Ilyeneket már látott Pamela, mert neki is volt nagy pázsit a villában a medence körül. Egyébként, itt is van szabadtéri uszoda, mutatta tegnap Marie. Megbeszélték, hogy majd ha szabadnapjuk lesz, mennek úszni. Sőt, állítólag van fedett uszoda is, csak az ilyenkor nem üzemel, mert már jó idő van, meg moziterem is van. Voltak tegnap a könyvtárban, kerestek neki egy-két jó filmet, zenét, meg könyvet vett ki kettős is, csak azt nem tudja, mikor lesz ideje olvasni. Az este, amikor magára maradt, megnézett egy filmet, de nem volt tőle elragadtatva. Isabelle most neki is a kezébe nyomott egy hosszú fülű, csinos kis kerek kosarat, amibe benne volt egy kis metszőolló. Hogy az mire való, fogalma sincs, majdcsak kiderül... még sosem látott ilyet. Volt egy nagydarab, kövér asszonyság is közöttük, az most nyafogni kezdett.
- Jaj, már megint elnyílott rózsákat fogunk vagdosni? Isabelle, tudod, hogy én nem bírok hajolni, miért osztasz be ilyen munkára?
- Nem én osztottalak be, hanem Adélaide, s különben is, megoldod Emma, ahogyan a múltkor is megoldottad. Na, menjünk! - mondta Isabelle kedvesen. A kertbe érve rájuk szólt, hogy oszoljanak szét, ő Pamelával marad, meg kell mutatnia mi a teendő, mert ő még nem csinálta. Ügyesen bánt a metszőollóval, karján a kosárka, közben magyarázott:
- Látod, az ilyen elnyílott rózsákat vágjuk le, csak arra vigyázz, hogy mindig a rózsa fejét fogd, hogy ne szúrjon meg a tövis. Hacsak nem akarsz Csipkerózsika módjára száz évig aludni... - mondta nevetve, amire Pamela rávágta:
- Hát, ami azt illeti, lehet, hogy most jól jönne! - nevettek mindketten, közben próbált volna már maga is levágni egy száraz rózsát, de nem akart szétnyílni az a fránya olló. Isabelle mosolygott, s megmutatta, hogyan kell kikapcsolni, akkor magától szétnyílik, ha vágni akar, akkor viszont csak össze kell csuknia. Negyedóra múlva, Isabelle már látta, hogy nyugodtan magára hagyhatja Pamelát, belejött, s ügyesen sürög-forog az ágyások között. Emma körül meg csődületet látott, alighanem letérdelt, s most nem tud felkelni, ott is rendet kell teremtenie.
Pamela ezt a munkát határozottan élvezte, nemsokára már dúdolva, vagy fütyörészve metszette körbe a rózsabokrokat. Reggel nyolcra végig is járták az egész kertet. Imitt-amott látott másik csoportot, akik éppen begóniát palántáltak egy-egy ágyásba. Voltak ott férfiak is akik, a talicskákba rakott szemetet tüntették el, vagy hordták a palánta csomagokat, amit asszonyok ügyes keze fürgén a földbe ültetett, aztán meglocsolták. Sütött a nap, madarak csicseregtek, s először érezte magát igazán kellemesen, amióta itt van.
Amikor ezzel végeztek, akkor mentek reggelizni. Érdekes, hogy mennyire megéhezett, úgyhogy most nem igazán válogatott az ételben. Isabelle figyelmeztette őket, hogy reggeli után itt az ajtóban gyülekeznek, de tegyen mindenki szalmakalapot a fejére, különösen azok, akik nem bírják a napot.

Elindultak a kosárkájukkal gyógynövényeket gyűjteni. A kertet elhagyva egy kis domboldal tárult eléjük, ahol kicsit szikes volt a talaj. Hát az tele volt, valami magas szárú fehér virággal, amiről Pamela nem tudta, hogy micsoda, míg Isabelle fel nem világosította.
- Ez a gyógynövény a cickafark. Szárastól, levelestől le kell vágni, egészen tőnél. - le is vágott egyet, s megmutatta, hogyan néznek ki a levelek, - figyeljétek meg milyen jellegzetesek, így már biztosan felismeritek, nehogy mást is belekeverjetek, mert akad itt más fehér virág is, mivelhogy ez itt vadon nő, de a levelekre figyeljetek. Ha megtelnek a kosarak, akkor mehetünk vissza. - Mindannyian munkához láttak. Valaki elkezdett énekelni, többen követték a példáját. Pamela csak dúdolt, mert nem ismerte a szöveget, kellemes hangulat keletkezett, azután már kerestek olyan dalt, amit mindenki ismert, s zengett az ének a domboldalon, és vidáman folyt a munka, csak Emma nyafogása szakította meg olykor-olykor.
Pamela ért fel elsőnek a domb tetejére, ott megállt és szétnézett. Ezt a gyönyörűséget!
Tátott szájjal bámulta az eléje táruló tájat. Itt sík vidék következett. Látott embereket is dolgozni kinn a földeken, meg a távolban traktorok is dolgoztak. Nagy darab sík terület volt körbe ültetve fákkal, mintha az valami határvonal lenne. S a fák mögött a távolban valami magas hegység kéklett. Nem tudott betelni a gyönyörűséggel. Közben Isabelle is felért és még néhányan, s elmondta, hogy ez itt minden a tanyához tartozik, a tanya birtoka. Itt van a konyhakert is, ott ahol emberek dolgoznak, ni. Aztán ott van a lucernás, itt termesztik a búzát is, amiből sütik a kenyeret, kukoricát is ültettek az állatok részére, jóformán mindent megtermesztenek maguknak. Voltak olyanok, akik mondták, hogy bizony ők már dolgoztak a konyhakertben is, hát kapálni nem könnyű ám, főleg ilyen hőségben. Megcsodálták a birtokot, kicsit leültek egy-egy kőre, vagy a puha fűbe, pihentek, majd folytatták a munkát.
Amikor visszaértek a megtelt kosarakkal, azt egy nagy pajtába vitték. Középen volt egy hosszú asztal, ott dolgozgattak néhányan. Körben a falon polcok voltak az egész pajtában, fentről egészen a földig, s ott voltak kiterítve száradni a gyógynövények. Nekik csak ki kellett önteniük az asztalra, majd visszavitték a kosarakat a helyükre s mehettek ebédelni. Isabelle odasúgta Pamelának, hogy a délutánja szabad, szoknia kell még a munkához, nem lehet egyszerre olyan sokat, majd később, ha már hozzászokott, akkor még délután is kell dolgoznia néhány órát.
Pamela futott fel a szobájába, hogy még ebéd előtt lezuhanyozzék, mert már minden rátapadt az izzadságtól, be is dobta a szennyesbe a munkaruháját, s jókedvűen dudorászva zuhanyozott.
Tervezte, mi mindent fog most csinálni a szabad óráiban. Marieval megbeszélték, hogy munka után, majd jelentkezik, s elmennek együtt a mosókonyhába, megmutatja, hogyan kell kezelni a mosógépet. Addig viszont pihenhet, mert most már érzi, hogy bizony jól elfáradt, de ez amolyan jóleső fáradtság volt.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2014-01-08 14:05:54

válasz T. Pandur Judit (2014-01-07 23:21:54) üzenetére

Kedves Judit!

Örülök, hogy itt talállak!:)
Hááát, azt hiszem, már lekéstél róla. Amikor még írtam, talán nem is volt rá szükséged. :)
Egyébként, sokszor odakívánkozom már magam is. Lehet, hogy túl jóra sikeredett ez a tanya?:)))

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2014-01-07 23:21:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Jelzem, folytatom az olvasást. :)
Engem nem fizetnél be erre a pszichotanyára? Vagy legalább beleírhatnál engem is. Nagy szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2013-10-28 17:10:26

válasz oroszlán (2013-10-27 23:34:25) üzenetére
A munkaterápia, magam is úgy gondolom, kihagyhatatlan kellene, hogy lennie ilyen esetekben. A további kérdésedre: nem jut eszébe az alkohol?... éppen a következő részben van némi válasz. Viszont, azóta elgondolkodtam, talán kifejezőbben kellett volna utalnom rá, hogy a gyógyszer, amit szed, csupán placebo, s csupán maga a munkaterápia, és a körülmények, a szeretet, ami eddigi életéből oly nagyon hiányzott, elégnek bizonyul arra, hogy elfeledkezzen az alkoholról. Valójában mindennek a hiánya okozta nála az alkoholizmust, s talán nem is volt igazi alkoholista, csak egy menekülési útvonal, csak éppen maga sem tudta mi hiányzik az életéből.
A cickafarknál is jobban kifejthettem volna pl, azt, hogy milyen magas. Ahol vadon nő, ott 40-50 cm magasra is megnő, az mindenesetre elég volt ahhoz, hogy Emma nyafogjon, mert hajolnia kellett. Nem kell bocsánatot kérned, valóban nem tettem elég világossá, azt amit írtam. Rámutathatsz a hibáimra, annak csak örülök és megköszönöm.
Szeretettel! Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6431
Időpont: 2013-10-27 23:34:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szépen kidolgozott a történeted. A munkaterápia nagyon hasznos, lefoglalja, eltereli a figyelmét az alkoholról, de kiváncs lennék, hogy nem jutott még eszébe, nem hiányzik?

Remek a gyógynövény gyűjtés! A cickafark nem annyira magas növény. Bocs.
Üdvözöllek Idám szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2013-09-23 20:35:57

válasz Finta Kata (2013-09-23 17:19:35) üzenetére

Kedves Kata!

Itt is megköszönöm a tanácsaidat. Sokszor újra olvastam már, mindig találtam javítani valót, s lám, még így is maradt benne bőven.:) Ezeket is javítom!
Köszönöm a segítségedet, és annak is örülök, hogy érdekesnek találod.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2013-09-23 17:19:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ida!
Szépen fonod a történetet. Tetszik a stílusod.
Most még jeleztem az elejéről: "Elején találod: "meglátta a kertet eszébe jutott, hogy tegnap délután körbejárták Marieval az egész kertet és beszélgettek." Egymás közelében a szóismétléseket - jó, ha elkerüljük!
"dolgozni fog, nem fog kötekedni," - Itt is szóismétlés. ...pl. nem kötekedik többé!
... a második fog nyugodtan elhagyható.
Ha majd majd átnézed, apró változtatásokat biztosan találsz benne. Én is úgy vagyok, főleg hosszú anyagnál, regénynél, ahányszor átolvasom, mindig találok benne javítani-szépíteni valót.
Viszont érdekes a téma, olvasmányos.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2013-09-04 20:54:57

válasz Selanne (2013-09-04 14:10:14) üzenetére

Örülök, hogy Te is úgy látod, hogy nagyon fontos az ember maga, és a hozzáállás, a módszer... Örülök, hogy tetszik. Megyek utánad...

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2013-09-04 14:10:14


Pamela, belerázódik a mindennapokba. Amikor az ember mellett, egy olyan személy áll, aki jó hatással bír, csodákat képes tenni, a másikkal. Megyek tovább. :-) Ja, és tetszik!

Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5100
Időpont: 2013-09-02 21:03:49

válasz Susanne (2013-09-02 12:14:48) üzenetére

Örülök, hogy magával ragadott a történet.
Következik a folytatás is, én feltöltöm, hogy aztán mikor jelenik meg, az már nem rajtam múlik...:)

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5441
Időpont: 2013-09-02 12:14:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Következesen is az a folytatás kedves Ida!
Nekem kifejezetten tetszik és érdekes, ahogy a növényekről írsz:)
szeretettel olvastalak:Zsu

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Anyegin második levele 2017 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Út a Paradicsomba 2/2 címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veled álmodtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Útikalauz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak MK IV/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogadj örökbe címmel a várólistára

Németh István alkotást töltött fel Üzenet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)