HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46825

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Versek / egyéb
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2006-12-25

Megbékélés

Egy penészes falú, dohos kis szobában,
hol egy gyertyaláng volt minden világítás,
hol még vendégként sem szállt meg a remény,
s tudtad, az, hogy jobb lesz, csupán önámítás;

utoljára kérted Istent, hogy segítsen,
egy viaszos arcú, gyönge asszony fölött,
imára kulcsolt, reszkető kezekkel,
ám ő mégis máshová költözött.

Jeges bizonyosság markolt a szívedbe:
Nincs Isten! - súgta a holt összezárt ajka.
Nem vigyáz rád senki. Egyedül maradtál.
Az emlék a lelkedet megmérgezte, marta;

majd egy nap felnéztél... már nem voltál önmagad,
Nincs Isten! - zártad le végleg a múltat;
Nincs Isten... Akkor hát elszámolás sincsen!
Az új igazsággal indultál az útnak.

Akkor azt hitted, bármit megtehetsz.
Nem kaptál kegyelmet, hát te sem osztogattál;
nincsen elszámolás - rebegted magadnak,
s szégyenérzet nélkül bárkin áttapostál.

Ledöntöttél magadban mindennemű gátat,
amit valaha egy hazug ábránd csiholt.
Majd megtetted azt is... Életet raboltál,
sose nézve hátra, nem számított, ki volt.

De most éjszakánként, ha házad ködben úszik,
s lázas homlokod a rettegéstől nyirkos;
az ablakod verdeső, csontvelőt rázó szél
kérlelhetetlenül azt suttogja: gyilkos!

És hiába tapasztod füleidre kezed,
a gyertya lángjában a pokol tüze villog;
s az ördög markát érzed fuldokló torkodon:
végleg beléd égett a lelket maró billog.

És akkor hirtelen rájössz, hogy vége...
Leválasztod lassan két kezed a fülről,
majd imára kulcsolva ismételed halkan,
mit egy rég feledett hang suttog belülről.

"Pusztítottam világod, mert nem értettem soha,
és tudom, hogy te mégis megbocsátasz annak,
még aki olyan gonosz volt is, mint én,
de megbocsáthatok én valaha magamnak?

Én már nem kezdhetem újra az életet,
de kérlek, ne hagyd azt, hogy hiába haljak!
Súgd meg valakinek ezt a történetet,
s engedd, hogy írásán keresztül valljak!

Igen, az élet kegyetlen volt hozzám,
minden könyörgésem a semmibe szállt;
a fájdalom ezer tüskéje szúrt belém,
és gyógyírt a szívem sehol sem talált.

De tudnom kellett volna, hogy célja van ennek:
a kín és a keserv részvétre tanít;
hogy felismerjük azt, ha valaki szenved,
s a lelkünk segítsen, hol fájdalmat gyanít.

Későn jöttem rá, s már jóvá nem tehetem,
de a múlt szobraként a jövőbe kiáltok:
Nézd el, hogy a világ nem tökéletes!
Bocsáss meg nekem! S én is megbocsátok..."

Utóhang (a költő szava):
Éj csendjében ülve néha azt figyelem,
üzen-e valamit a sűrű némaság?
A múltnak ki nem mondott szavait fülelem,
van-e, mit a csend elmesélni vágy?
Egy történetet sem hagyok porrá lenni,
ha kell, hogy az emberek tudjanak róla.
Megtiszteltetés a csendet szóvá tenni,
s a figyelmet felhívni erre a szóra.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
manna
Regisztrált:
2007-10-21
Összes értékelés:
119
Időpont: 2009-06-04 07:14:17

Szia Kalina!
Nagyon jól megfogalmaztad a reménytelenséget, a bűntudatot és megbocsájás utáni vágyat. Elgondolkodtató soraid, számomra most lelassították a túlpörgő és zakatoló mai reggelt. Óva intenek és figyelmeztetnek a soraid. Örülök, hogy olvashattam az írásod.:manna
Szenior tag
Blitzer Csaba
Regisztrált:
2006-12-24
Összes értékelés:
1354
Időpont: 2006-12-26 18:35:38

Nagyon szép gondolatok, s a vers elejét olvasva valahogy az az érzésem támadt, neked balladát kellene írnod!!!!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Menekülés, IV című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Etelvaria bejegyzést írt a(z) Nehéz idők - Érzelmek képekben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel A motorosbanda címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) temető című alkotáshoz

Daniel bejegyzést írt a(z) Hangya doktor című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Még álmodom ébren... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május megfogant című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Balatoni kikötő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)