HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48996

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-09-06

Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel

Háború volt, vagy nem is volt talán. Az utcák romosak voltak. De lehet, hogy béke volt egy újabb háború előtt, és csak a Keleti Pálya-udvar átépítésének munkálatai zajlottak azon a környéken...

...Az előzményekhez hozzátartozik, hogy aznap halt meg az anyám. Németországba készült, vagy már elutazott, nem tudom. Készülődés közben, vagy útközben érte a halál. Én a nagy lakásban kaptam a gyászhírt. Álltam a szoba közepén, valamiért indultam volna, amikor elmondták. Annyira megviselt, hogy minden aznapi tervet felejtve elindultam, hogy járjak egyet. Sírtam. Emlékezni akartam Rá, gyászolni akartam. Az én gyászom csak rám tartozik, nem akartam megosztani senkivel. Ahogy elindultam a Thököly út felé, egyszerre csak érzékeltem, hogy jön velem a kedvesem. Abba az irányba tartott ő is, amerre én mentem. Véletlen lehetett, hiszen ő csak a képzeletemben volt a kedvesem, nem járt ő arra, amerre én járok. Titkos gondolataim legmélyén reméltem, hogy egyszer a kedvesem lesz, bár igazi komoly esélyem nem volt ilyesmire, alig ismertük egymást, s ez az alig ismeretség is problémákkal volt terhes.

A házak, az utca persze egyáltalán nem hasonlított a Thököly út környéki utcákra, és házakra. Magasabbak, modernebbek voltak az épületek, az utak szélesebbek. De romos volt az egész környék, és szennyes füst kavargott a levegőben, mintha háború lett volna. Az ég alja bíborszínű volt, a bíbor hátteret fekete fellegek szabdalták. Mentünk, mendegéltünk szorosan egymás mellett a Baross-téren, a Keleti Pálya-udvar romjain bukdácsoltunk, és egyszerre csak, ahogy így lépkedtünk a szennyes aszfalton, megéreztem a kezét, ahogy hozzáér az én kezemhez. A véletlen műve volt, hogy egymáshoz ért a kezünk, elő szokott fordulni, amikor egymás mellett lépked két ember, s kellemetlen, ha előfordul, az ember ijedten és szégyenlősen rántja vissza ilyenkor a kezét: jaj, bocs, nem akartam. Az ő keze is megrándult egy pillanatra, tisztán érzékeltem. Tudtam, el fogja húzni majd, s azt mondja majd: bocs, ne haragudj. Nem ez történt. A keze ott maradt, és én akkor megfogtam azt a kezet.

Elhagytuk a házat, melynek utcai frontján valamikor könyvesbolt működött, s elhaladtunk az egykori cipőáruház előtt is. Néptelen volt a környék, senki nem járt az utcán. Nem csodálkoztam ezen: háború volt, s háború idején az emberek nem mennek le az utcára sétálni. Nyugtalan remegéssel pihent a keze az én kezemben. Cérnakesztyűt viselt, éreztem a cérnakesztyű alatt bizonytalanságát. Mentünk, mendegéltünk. Nem siettünk, hová siettünk volna? Bár bennem homályosan motoszkált egy sejtés, valahova el kell jutnom, valamit el kell intéznem. Nagyon hosszú volt az út, órákig tartott, amíg a volt METRO lejárattól eljutottunk az ékszerboltig. Az ékszerbolt kirakata be volt törve, a polcokat kifosztották, egy-két értéktelen, vacak óra árválkodott csak az egyiken. Kedvesem keze lassan megnyugodott az én kezemben, nem éreztem már a remegését. És egyszer csak, ahogy sétáltunk tovább, keze megszorította az enyémet. Csak egy pillanatig tartott, meg se történt talán, csupán csak én akartam, hogy valóság legyen. Ettől kezdve minden idegszálammal a kezére figyeltem, és tényleg, néhány lépés után, újra éreztem azt a kis, gyenge, elfogadó, kezdeményező szorítást.

Minden bátorságomat összeszedve ekkor a középső ujjamat átdugtam az ő ujjai között. Nem utasította el, visszaszorított, megszorította a középső ujjamat. Erős, bátor, bíztató kézfogás volt ez akkor már köztünk, megszűnt minden bizonytalankodás. Kezeink összetartoztak, ezt kifejezték, és büszkén vállalták. Arra gondoltam, hogy íme itt van anyám utolsó, földöntúli ajándéka. Kézen fogva sétálok a kedvesemmel. Mit számít, hogy háború van, hogy romosak az utcák. A lehetetlen valóra vált. Az elképzelhetetlen bekövetkezett.

Bíborszínű volt előttünk a horizont, füstös fekete fellegek gomolyogtak a házak fölött. Átkeltünk egy kereszteződésen. Ahogy leléptünk a járdáról, lábam elé került valami gusztustalan, véres dolog: egy nejlonzacskó, benne vér, csont, vagy véres, nyálkás hányadék. A kedvesem vette észre, szólt, figyelmeztetett, s arrébb kormányzott, hogy ne lépjek bele. Mentünk, sétáltunk kéz a kézben, s égett, lángolt füstös, komor fényben villódzott köröttünk minden.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2019-04-23 07:54:56

válasz Finta Kata (2019-04-18 16:31:46) üzenetére
Kedves Kata! Örülök, h erre jártál, benéztél, és, hogy tetszett!!! Szeretettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12635
Időpont: 2019-04-18 16:31:46

Kedves Laci!
Csak úgy nézelődöm ide meg oda, s mit találtam? Azonnal olvastam, bizony,
még 2013-ban is lehettek romba döntött házak és utcák is, a háború nem
kegyelmezett Budapestnek sem, amikor mi Erdélyből visszajöttünk a Csonka
hazába (én most így hívom a hazánkat), és Budapesten kiszálltuk a
marhavagonokból, mert a menekülteket azon hozták addig. Érdekes, hogy
nem csak nekem, másoknak is feltűnt az a cérnakesztyű, ugyanis a
nagyságosak akkor még valamilyen kesztyűben járkálhattak.
Most pedig olyan messze esik attól az időtől, az szinte már hihetetlen.
Ahogy megláttam ezt a románcot, mindjárt nekiestem és elolvastam,
érdekes volt, érdemes ezért elolvastam.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2013-09-12 10:09:26

válasz Klára (2013-09-12 09:00:15) üzenetére
Szia Klári! Értem a finom célzást, jogos...Nagyon igyekszem, de van amikor nem megy...ilyen vagyok...Örülök, h ez legalább tetszett! Köszönöm: én
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2460
Időpont: 2013-09-12 09:00:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezt jó volt olvasni. A cérnakesztyű emléket idézett bennem... Örülök, hogy ezt az írást sikerült minden "bujálkodás" nélkül megúsznod:)))

Üdv: Klári
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2013-09-10 17:01:00

válasz Selanne (2013-09-10 10:03:44) üzenetére
Szia Marietta! Köszönöm, h erre jártál, és elolvastad: Örülök, h tetszett, köszönöm! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8294
Időpont: 2013-09-10 10:03:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szerelemben, háborúban mindent lehet, tartja a mondás. Az álmok pedig kavarodhatnak. Tetszett!

Marietta
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2013-09-10 09:25:54

válasz Müszélia (2013-09-10 08:52:42) üzenetére
Kedves Márta, köszönöm, lehet, h igazad lesz, bár Isten ments tőle! De az álombéli, elképzelt kedvessel való séta még egy háborús helyszínen is szép lehet: a szerelem rózsaszínű szemüvegén keresztül minden más, a pokol mennyországnak tűnhet! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2013-09-10 08:52:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szia Laci,
ahogy elnézem, hamarosan lesz háború, és tényleg ott sétálhatsz a Baross téren a kedveseddel.bár én szebb helyeket kívánnék nektek.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2013-09-09 07:56:47

válasz Krómer Ágnes (2013-09-08 18:20:06) üzenetére
Szia Ági! Talán nincs is háború, csak felújítás van, ami olyan mint a háború. Az álmokban keverednek a dolgok:) p én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2643
Időpont: 2013-09-08 18:20:06

Szia Laci!

Tényleg románc a háború idején.Tetszik, bár a háborút nem kedvelem filmbe meg írásban sem.Kicsit szokatlan tőled. Bár régebben olvastam már tőled hasonlót.Csak arra már nem emlékszem.Régen volt.

Ági
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2013-09-08 10:41:48

Hát...én mindent elkövettem. Örülök, h érdekesnek láttad, köszönöm!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8413
Időpont: 2013-09-08 10:10:06

válasz Susanne (2013-09-07 16:49:39) üzenetére
Szia Zsu! Köszönöm! Ez eredetileg két, egymástól független álom volt, én kombináltam össze. Az egyik komor gyászos hangulatot mutatott, a másik örömteli érzéseket. Próbáltam egymás mellé rakni, mint ahogy a valóságban is sokszor együtt jelentkeznek. örülök, h elolvastad és szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5646
Időpont: 2013-09-07 16:49:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

A cím alapján nem erre gondoltam, de kellemesen megleptél, nagyon jól átgondolt és megírt alkotás.
Gratulálok!

szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Félek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)