HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-09-06

Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel

Háború volt, vagy nem is volt talán. Az utcák romosak voltak. De lehet, hogy béke volt egy újabb háború előtt, és csak a Keleti Pálya-udvar átépítésének munkálatai zajlottak azon a környéken...

...Az előzményekhez hozzátartozik, hogy aznap halt meg az anyám. Németországba készült, vagy már elutazott, nem tudom. Készülődés közben, vagy útközben érte a halál. Én a nagy lakásban kaptam a gyászhírt. Álltam a szoba közepén, valamiért indultam volna, amikor elmondták. Annyira megviselt, hogy minden aznapi tervet felejtve elindultam, hogy járjak egyet. Sírtam. Emlékezni akartam Rá, gyászolni akartam. Az én gyászom csak rám tartozik, nem akartam megosztani senkivel. Ahogy elindultam a Thököly út felé, egyszerre csak érzékeltem, hogy jön velem a kedvesem. Abba az irányba tartott ő is, amerre én mentem. Véletlen lehetett, hiszen ő csak a képzeletemben volt a kedvesem, nem járt ő arra, amerre én járok. Titkos gondolataim legmélyén reméltem, hogy egyszer a kedvesem lesz, bár igazi komoly esélyem nem volt ilyesmire, alig ismertük egymást, s ez az alig ismeretség is problémákkal volt terhes.

A házak, az utca persze egyáltalán nem hasonlított a Thököly út környéki utcákra, és házakra. Magasabbak, modernebbek voltak az épületek, az utak szélesebbek. De romos volt az egész környék, és szennyes füst kavargott a levegőben, mintha háború lett volna. Az ég alja bíborszínű volt, a bíbor hátteret fekete fellegek szabdalták. Mentünk, mendegéltünk szorosan egymás mellett a Baross-téren, a Keleti Pálya-udvar romjain bukdácsoltunk, és egyszerre csak, ahogy így lépkedtünk a szennyes aszfalton, megéreztem a kezét, ahogy hozzáér az én kezemhez. A véletlen műve volt, hogy egymáshoz ért a kezünk, elő szokott fordulni, amikor egymás mellett lépked két ember, s kellemetlen, ha előfordul, az ember ijedten és szégyenlősen rántja vissza ilyenkor a kezét: jaj, bocs, nem akartam. Az ő keze is megrándult egy pillanatra, tisztán érzékeltem. Tudtam, el fogja húzni majd, s azt mondja majd: bocs, ne haragudj. Nem ez történt. A keze ott maradt, és én akkor megfogtam azt a kezet.

Elhagytuk a házat, melynek utcai frontján valamikor könyvesbolt működött, s elhaladtunk az egykori cipőáruház előtt is. Néptelen volt a környék, senki nem járt az utcán. Nem csodálkoztam ezen: háború volt, s háború idején az emberek nem mennek le az utcára sétálni. Nyugtalan remegéssel pihent a keze az én kezemben. Cérnakesztyűt viselt, éreztem a cérnakesztyű alatt bizonytalanságát. Mentünk, mendegéltünk. Nem siettünk, hová siettünk volna? Bár bennem homályosan motoszkált egy sejtés, valahova el kell jutnom, valamit el kell intéznem. Nagyon hosszú volt az út, órákig tartott, amíg a volt METRO lejárattól eljutottunk az ékszerboltig. Az ékszerbolt kirakata be volt törve, a polcokat kifosztották, egy-két értéktelen, vacak óra árválkodott csak az egyiken. Kedvesem keze lassan megnyugodott az én kezemben, nem éreztem már a remegését. És egyszer csak, ahogy sétáltunk tovább, keze megszorította az enyémet. Csak egy pillanatig tartott, meg se történt talán, csupán csak én akartam, hogy valóság legyen. Ettől kezdve minden idegszálammal a kezére figyeltem, és tényleg, néhány lépés után, újra éreztem azt a kis, gyenge, elfogadó, kezdeményező szorítást.

Minden bátorságomat összeszedve ekkor a középső ujjamat átdugtam az ő ujjai között. Nem utasította el, visszaszorított, megszorította a középső ujjamat. Erős, bátor, bíztató kézfogás volt ez akkor már köztünk, megszűnt minden bizonytalankodás. Kezeink összetartoztak, ezt kifejezték, és büszkén vállalták. Arra gondoltam, hogy íme itt van anyám utolsó, földöntúli ajándéka. Kézen fogva sétálok a kedvesemmel. Mit számít, hogy háború van, hogy romosak az utcák. A lehetetlen valóra vált. Az elképzelhetetlen bekövetkezett.

Bíborszínű volt előttünk a horizont, füstös fekete fellegek gomolyogtak a házak fölött. Átkeltünk egy kereszteződésen. Ahogy leléptünk a járdáról, lábam elé került valami gusztustalan, véres dolog: egy nejlonzacskó, benne vér, csont, vagy véres, nyálkás hányadék. A kedvesem vette észre, szólt, figyelmeztetett, s arrébb kormányzott, hogy ne lépjek bele. Mentünk, sétáltunk kéz a kézben, s égett, lángolt füstös, komor fényben villódzott köröttünk minden.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-09-12 10:09:26

válasz Klára (2013-09-12 09:00:15) üzenetére
Szia Klári! Értem a finom célzást, jogos...Nagyon igyekszem, de van amikor nem megy...ilyen vagyok...Örülök, h ez legalább tetszett! Köszönöm: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2115
Időpont: 2013-09-12 09:00:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezt jó volt olvasni. A cérnakesztyű emléket idézett bennem... Örülök, hogy ezt az írást sikerült minden "bujálkodás" nélkül megúsznod:)))

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-09-10 17:01:00

válasz Selanne (2013-09-10 10:03:44) üzenetére
Szia Marietta! Köszönöm, h erre jártál, és elolvastad: Örülök, h tetszett, köszönöm! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8291
Időpont: 2013-09-10 10:03:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szerelemben, háborúban mindent lehet, tartja a mondás. Az álmok pedig kavarodhatnak. Tetszett!

Marietta
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-09-10 09:25:54

válasz Müszélia (2013-09-10 08:52:42) üzenetére
Kedves Márta, köszönöm, lehet, h igazad lesz, bár Isten ments tőle! De az álombéli, elképzelt kedvessel való séta még egy háborús helyszínen is szép lehet: a szerelem rózsaszínű szemüvegén keresztül minden más, a pokol mennyországnak tűnhet! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2013-09-10 08:52:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
szia Laci,
ahogy elnézem, hamarosan lesz háború, és tényleg ott sétálhatsz a Baross téren a kedveseddel.bár én szebb helyeket kívánnék nektek.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-09-09 07:56:47

válasz Krómer Ágnes (2013-09-08 18:20:06) üzenetére
Szia Ági! Talán nincs is háború, csak felújítás van, ami olyan mint a háború. Az álmokban keverednek a dolgok:) p én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2013-09-08 18:20:06

Szia Laci!

Tényleg románc a háború idején.Tetszik, bár a háborút nem kedvelem filmbe meg írásban sem.Kicsit szokatlan tőled. Bár régebben olvastam már tőled hasonlót.Csak arra már nem emlékszem.Régen volt.

Ági
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-09-08 10:41:48

Hát...én mindent elkövettem. Örülök, h érdekesnek láttad, köszönöm!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-09-08 10:10:06

válasz Susanne (2013-09-07 16:49:39) üzenetére
Szia Zsu! Köszönöm! Ez eredetileg két, egymástól független álom volt, én kombináltam össze. Az egyik komor gyászos hangulatot mutatott, a másik örömteli érzéseket. Próbáltam egymás mellé rakni, mint ahogy a valóságban is sokszor együtt jelentkeznek. örülök, h elolvastad és szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-09-07 16:49:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

A cím alapján nem erre gondoltam, de kellemesen megleptél, nagyon jól átgondolt és megírt alkotás.
Gratulálok!

szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Simogató címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)