HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2013-09-07

Eszembe jutott - az elnézésről

A nagy mondások szerzői többnyire ismeretlenek maradnak. Így azt sem tudjuk, ki jött rá először: Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Magától értetődik, hogy az dolgozik a legjobban, aki soha sem hibázik. Vagyis egyáltalán semmit sem csinál. Sajnos vagy szerencsére, ez a következtetés rossz kezekbe került, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szakszervezetek napja leáldozott. Vagy a mai munkaadóknak egyszerűen nincs humorérzékük. Mondjuk, nekem se lenne, ha egyre többen turkálnának a zsebemben, és nem hinnék el, hogy már régen lyukas.

A nagy mondás mindig névtelen. A kisebb mondások mellett azonban mindig ott találjuk a szerző nevét, ami természetes is, mert sokszor ez az egész életműve. Egy életműre már illik vigyázni, azért nagynéha díjakat is osztogatnak. Nem mindenkinek, csak azoknak, akik valakiknek az unokaöccsei. Az unokahúgok nem szoktak díjakat kapni, esetleg egy kevés pénzt, abortuszra. Az unokahúgi státusz határozottan nem kívánatos.

A szerzők szinte kivétel nélkül íróemberek, akik jobb híján a saját kisebb mondásaikat jegyezgetik fel. A hibáikkal együtt, akkor hosszabb lesz az értekezés, és jobban mutat. Arról nem is beszélve, hogy egyeseket soronként fizetnek. Nem gáz, ha kifizetik a hibákat is, mert a pénznek is van egy kis hibája, mégpedig az, hogy elfogy. Vészesen hamar.

A hibákat azonban észre szokták venni, többnyire egyéb íróemberek, akik tapasztalatból tudják, hol és hogyan szokott a toll megbotlani. Mivel a csípős megjegyzések elég kellemetlenek tudnak lenni, okos szerző eleve beépíti a bocsánatkérést a szövegébe. Aztán még neki áll feljebb. Mi van, nem látod, hogy elnézést kértem? Ide van írva: Sit venia verbo, ettől kezdve azt írok, amit akarok, neked pedig el kell nézned - vagy ellátnod, esetleg eltekintened, ami messze nem ugyanaz - esetleg el is bámulhatsz azon, hogy milyen ügyesen kezelem a tévedések ördögét.

Persze, a kollégának is eszébe jutott ugyanaz a trükk, és ez módfelett hozzájárul az olvasás gyönyörűségéhez. Horatius ezt találta mondani: Scimus, et hanc veniam petimusque damusque vicissim, ami nem arról szól, hogy hazánk egyik kedvence, a nemzeti kedvenc ezentúl a Damu Péter névre hallgat, hanem valami ilyesmit jelent: Tudjuk (hogy mindenféle hibát elkövetünk, de) nézzék el nekünk, és cserébe mi is elnézzük az Önök félrelépéseit.

Ez kicsit nehézkes, meg aztán mindenkinek annyira tetszett a félrelépés, hogy nem is próbáltak megmaradni az egyenes úton, ezért Seneca átfogalmazta a maga ízlése szerint:

Det ille veniam facile, cui venia est opus, akinek bocsánatra van szüksége, legyem készen arra, hogy maga is könnyen adja. Nérónak nem egészen ez volt a véleménye; másféle adok-kapok játszmában volt érdekelt, és gondoskodott arról, hogy az ősz mester ne hagyja el többé a fürdőkádat a saját erejéből.

Régi szép idők, amikor még igazán volt súlya a szónak, igaz, néha csak annyi, mint egy bürökpohár vagy egy selyemzsinór, de legalább poétikus volt, nem úgy, mint manapság egy Uzi vagy egy Kalasnyikov.

A nagy Schopenhauernek is volt egy gondolata az elnézésről, és a kissé elliptikus stílust nem lehet rossz néven venni tőle, hiszen nem a világos latin, hanem a misztikusan homályos német nyelven írt: "De a toleráns emberek ezeknek (a kritikusoknak) éppen az ellentéteik, és csak ugyanannyi elnézést követelnek maguknak, amennyit másoknak nyújtanak. Sőt, a németek nagyon toleráns emberek - mindenki láthatja ezt!"

A kis mondás valamikor a 19. század első felében fogalmazódott meg, és hogy toleránsak-e a németek? Ahogy vesszük. Egyes észak-koreai zsarnokokhoz képest feltétlenül.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2013-09-16 23:54:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem a lenézésről is eszedbe juthatna már valami.

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Az elengedés című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)