Békés nyugalomban teltek a tanyán a napok. Pamela keményen dolgozott, s egyre jobban beletanult mindenbe. Meleg volt a nyár. Szívesen felkelt hajnalban, s inkább a déli órákban lepihent egy kicsit, vagy ment úszni a többiekkel, s aztán az árnyas fák alatt pihentek. Sokan választották ezt a lehetőséget a nagy hőségben. Okos beosztással, mindent meg lehetett oldani. Öntözni is kellett a kertet és a konyhakertet rendszeresen, mert nagyon aszályos volt a nyár. Sokat jártak hajnalban a konyhakertbe zöldségeket szedni. Zöldbabot, uborkát, paprikát, paradicsomot, szinte napi rendszerességgel hordták be a konyhára. Sokat is fogyasztottak belőle, ami felesleg volt, azt viszont elrakták télire. Leginkább lefagyasztották a zöldségeket, de ehettek is kedvükre bőséggel finom friss zöldséget, gyümölcsöt.
Egy alkalommal, amikor ilyen hajnali kiruccanásról tértek vissza a konyhakertből, Miss Mogorva szólt neki, hogy megérkeztek a pénzek, köszöni szépen. Aztán közölte vele, hogy most szabad egész nap többed magával, mert éjjeli munkára van szükség néhány emberre, s rá is gondolt, lesznek nők, férfiak vegyesen.
- Egész éjjel, mit fogunk dolgozni? - kérdezte elképedve Pamela.
- Jaj, nem egész éjjel, csak két-három órát, nem árulom el, de tetszeni fog neked! Na megyek, begyűjtök még négy, öt lányt - mondta titokzatosan mosolyogva, s már indult is, aztán még visszaszólt, nem akarja elkiabálni, de úgy tűnik sikerül megkapnia egy Filharmonikus zenekart egy estére augusztusban.

Pamela jó étvággyal reggelizett. Szerette már a vajat, a friss túrót, tejfölt, még joghurtot is készítettek olykor. Nagyon megszerette ezeket a természetes, egészséges ételeket, s érezhetően jobban is érezte magát. Persze, azért is, mert nem iszik. Ég áldjon whisky! Már az ízére sem emlékszik, és látni sem akar többé semmiféle alkoholt. Reggeli közben azon töprengett, mihez is kezdjen az egész napjával. Milyen kár, hogy nem tudta előre, hogy egész nap szabad lesz, bejelentkezhetett volna, s mehetne lovagolni. Majd mindennap lemegy az istállókhoz egy fél órára azóta, s ismerkedik a lovakkal. Már ki is választotta, melyiken szeretne lovagolni... de most mégsem megy, nem akarja ilyen váratlan helyzet elé állítani a fiúkat. Esetleg kitakarítja a lakását, meg talán mosnivalója is van már bőven, azt is elintézi, aztán délután még pihenhet is kicsit.

Vacsora után gyülekeztek kinn a kertben. Végre enyhült a hőség, ahogy lebukott a nap. Pamela leült egy padra, olyan közeli ismerőst nem látott a társaságban, akikkel már dolgozott volna együtt. Aztán megjelent Tom. Ő is beállt a csapatba. Megörült, legalább lesz egy ismerős is. Vajon mit fognak csinálni, azt mondta Mis Mogorva, hogy tetszeni fog neki. Vajon, mi lehet az. Tom is észrevette Pamelát.
- Meg kell várnunk, amíg megjelenik a telihold, különben nem látunk semmit - mondta, miközben oda ült melléje - bocsánat, nem zavarok? Egyébként, te is akarsz jönni?
- Ha megmondod hová. Különben nem tudom akarok-e, mert nem tudom hová, egyébként be vagyok osztva - s várakozón nézett Tomra.
- Tényleg nem tudod hová megyünk? - Pamela a fejét rázta - Akkor lehet, hogy én sem árulom el, még meggondolnád magad.
- Olyan szörnyű lesz? - már egészen megrémült ettől a titokzatosságtól.
- Nem lesz szörnyű, kellemes lesz és gyönyörű. Szénát gyűjtünk, holdfénynél. Ez a legszebb munkák egyike - mondta Tom, s felnézett az égre. Pamela követte a tekintetét. Már imitt-amott látszottak halvány csillagok, de még nagyon sötét volt az égbolt, a Holdnak se híre, se hamva.
Hátradőlve a padon, sokáig nézték, ahogyan gyúlnak ki a csillagok egymás után, már egészen beborították az eget. Pamela ámulva nézte, ahogy kigyúlt egy-egy csillag, ez csoda, igazi, gyönyörű szép csoda.
- Nézd, ott a Göncölszekér! - mutatott fel Tom - látod? - Pamela nem látta, hiába követte Tom ujját, de bólogatott, mintha látná, közben tovább keresgélt. Aha, megvan! A kertben édeskés illat terjengett, a sok virág illatának egyvelege. Káprázatos este volt. Közben megérkezett Patrick, a munkavezető. Ő a mezőgazdasági felelős. Azt mondta induljanak, mire kiérnek feljön a Hold is.
- Fiúk, a kapunál vannak a villák, ott vegyétek fel őket, s hozzátok! - Elindultak. Pamela és Tom együtt haladtak a kerti úton. A kertben volt világítás, így hát a kapuig simán eljutottak. Ott a férfiak felszedték a kétágú villákat, jutott mindnek három, négy, a vállukra vették, s kiléptek a kapun. Sokan voltak. Pamela éppen meg akarta számolni hányan mennek, de a kapun túl már igencsak sötét volt, alig lehetett látni. Tom megint ott termett mellette.
- Nagyon sötét van, nehéz tájékozódni, gyere, nehogy lemaradj, mert nem találod meg a lucernást.
Nevettek a sötétben. Pamelának egészen jó kedve kerekedett, azt mondta, ez most olyan, mintha lopni mennének.
- Honnan tudod, már mentél lopni? - kérdezte Tom és kacagott. Jó volt hallani a kacagását, s ebben a sötét bizonytalanságban jó érzés töltötte el, biztonságban érezte magát, hiszen itt van Tom mellette.
Mire elérték a lucernást felbukkant a Hold is, még igen gyér fénnyel. Kicsit kell várniuk, amíg feljebb jön, akkor bevilágítja a teret, s munkához láthatnak. Azok, akik gyűjtöttek már szénát, adta ki a parancsot Patrick, mutassák meg az újaknak hogyan kell, és segítsenek nekik, míg bele nem jönnek.
- Nálam is lehet jelentkezni, na, gyertek újoncok! - kiáltotta el magát. Tom is szétosztotta a villákat, egyet adott Pamelának és magának is megtartott egyet.
- Neked majd én segítek, jó!
- Rendben - mondta a villára támaszkodva Pamela, s nem tudott betelni a csillagos éggel, a tücskök ciripelésével, s az illattal, amire rá is kérdezett, hogy ugyan minek van ilyen kellemes illata.
- A szénának - szólt Tom, de majd még meglátod gyűjtés közben, ha megbolygatjuk, akkor még erősebb lesz az illata.
Egyre feljebb kúszott a Hold, mint egy nagy aranylabda, bevilágította a teret. Munkához láttak.
Tom megmutatta, s el is magyarázta hogyan kell haladni sorban a rendeken, felgombolyítani a szénát, s ha már elég nagy a gombolyag, akkor ott hagyja, s a másik feléről is ide gombolyít akkora darabot. Tom is oda rakja a sorából és itt csinálnak egy szénaboglyát. Már össze is gombolyított egy nagy csomót, s áttette Pamela sorába, aztán ment segíteni neki, sőt, megmutatta, magyarázta, hogyan könnyebb. És valóban, ahogy megbolygatták a szénát, még jobban árasztotta magából az illatot. Ez valami fenséges. Egészen elbódította az illat, s amikor felnézett az égre, a látvány is káprázatos volt. Aztán eszébe jutott, hogy dolgozni is kell. A szeme Tomot kutatta, ott állt előtte a villára támaszkodva, s őt nézte. Annyira elbámészkodott, hogy észre sem vette. Gyorsan dolgozni kezdett.
- Tudod, hogy szép vagy? - kérdezte Tom, aztán ő is munkához látott. Még hogy szép, mit zagyvál ez itt össze. Ilyen csapzottan, kócosan, izzadtan, ugyan már. Gombolyította a szénát, nőttek, és szaporodtak egyre a szénaboglyák. Ahogy szétnézett a mezőn, látta a dolgozó embereket, s az egyre magosodó kupacokat. Elbámészkodott, egészen el volt varázsolva. Tom hangja hozta vissza a rétre, mert ő valahol fenn lebegett. Mikor szétnézett maga körül, már minden kész volt, Tom megcsinálta helyette is. Milyen rendes, gondolta, aztán gyorsan szedte a lábát futott utána, hogy ő is kivegye a részét a munkából, ne csak bámészkodjon. Dolgoztak csendben, egymás mellett, Tom mindig bele segített az ő sorába is, pedig a boglyát is ő készítette, mert Pamela nem is tudta volna.
- Mi lesz a sorsa ennek a szénának? - kérdezte halkan, mégis összerezzent a saját hangjától, ebben a néma csendben majdnem kiáltásnak hallatszott.
- Hajnalban kijövünk érte traktorral, pótkocsival, aztán a pajta padlására felrakjuk.
- Miért hajnalban? És miért éjszaka gyűjtjük? Igaz, hogy gyönyörű itt, de csak azért? - csodálkozott Pamela.
- Azért éjszaka, mert ilyenkor már száll le a harmat, attól megpuhul a széna, s nem pereg le a levele. Most összegyűjtjük, aztán hajnalban még puhább lesz, akkor elhordjuk. Így a finom, illatos széna felkerül a padlásra, nagyon szeretik ám a tehenek, meg a lovak télen, akkor nem lesz más nekik.
- Ez azt jelenti, hogy hajnalban is kell jönnünk?
- Neked nem, majd mi, férfiak elhordjuk, az már nehezebb munka. Te, akkor már az igazak álmát aluszod. - mondta Tom nevetve, csak úgy világított a fogsora az éjszakában.

Amikor elkészültek, megtelt a rét boglyákkal, Pamela végig nézett rajta, s gyönyörűséggel telt meg a lelke. Most már fáradtságot is érzett, de nem bánta. Tom figyelmeztette, előfordulhat, hogy másnap izomláza is lesz, nem ilyen munkához van szokva, de azt sem bánta. A legszívesebben még futkározott volna itt a réten, vagy inkább végig keringőzte volna, szinte nem volt kedve hazamenni. Milyen jót lehetne itt a szénában aludni, ebben a csodálatos illatos szénában. Mélyen gondolataiba merülve baktatott Tom mellett. Mindenki csendben volt, bizonyára mindenki az élményeit raktározgatta, ahogyan ő is tette, jó mélyre, a lelke legmélyére, mert nem akarta elfelejteni ezt az éjszakát soha.
Amikor beléptek a kapun, Patrik jó éjszakát kívánt a lányoknak, a fiúkat meg invitálta le a kis házba. Ott egy kicsit megpihennek mondta, s hamarosan indulnak rakodni.

Pamela, jó munkát, Tom, viszont jó éjszakát kívánt, s búcsúzáskor a kezük véletlenül összeért egy pillanatra. Pamela úgy érezte, mintha áramütés érte volna, gyorsan elrántotta a kezét. Látta, hogy Tom ugyanúgy reagált. Nem mert a szemébe nézni, lehajtott fővel ballagott a lányok után.
Tom ott maradt, ahol elváltak, s még hosszan nézett utána.