HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44610

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-09-10

A Pszichotanyán 10.

Pamela nagy gondba esett, azon az éjszakán. A szénagyűjtés óta, nem hagyta nyugodni valami.
Ahogy belépett a lakásába aznap éjjel, azonnal a fürdőszobába ment, levetett magáról minden göncöt, s a szennyesbe dobta. Lezuhanyozott, aztán jó szárazra dörzsölte testét, s mire elkészült, már a fáradtságot is érezte. Aztán mégis megállt a tükör előtt. Tom azt mondta... jaj hogyan is volt?
Megkérdezte: - Tudod, hogy szép vagy? Most körbefordult a tükör előtt, s maga is elcsodálkozott, hogy lefogyott. De hiszen, teljesen visszanyerte egykori alakját! Hát ezért van az, hogy lötyög rajta a nadrág, ami kezdetben éppen jó volt. Le kellene cseréltetnie egy mérettel kisebbre. Különben, kit érdekel? Tom így is azt mondta, hogy szép. Belebújt a köntösébe, kiszabadította haját a gumi fogságából. Hogy megnőtt ez is, milyen hosszú... jól átkefélte a haját, majd bement a szobába, s leült az ágya szélére. Vajon miért mondta Tom, azt, hogy szép? Miért?
Jó, tudja, hogy szép volt, fiatalon, tényleg szép volt... Talán még most is szép, főleg így, hogy lefogyott, meg kigyógyult az alkoholizmusból, meg egészségesen táplálkozik, jó levegőn van. Tudja ő jól, hogy ez mind hozzájárul... De mégis, miért mondta? S ott a búcsúzásnál, amikor a kezéhez ért... Tom ugyanúgy elrántotta, ahogyan ő is. Tom is érezhette azt az áramütést? Mit akar ez jelenteni? Csak nem szerelmes? Csak nem szerelmes Tomba?

Egész éjjel álmatlanul forgolódott. Gondolkodott erősen. Kutatott a gondolataiban, érzéseiben, a múltban. Talán nem is volt sohasem szerelmes. Daniel vagy húsz évvel idősebb volt nála, fülig szerelmes volt belé, legalábbis azt állította. Neki is imponált a világhírnévnek örvendő, jóképű karmester, de szeretni nem szerette. Igazából, nem is volt szerelmes soha. Csak a filmekben, amikben játszott. Ott magával ragadta a történet, el tudta játszani, maga is elhitte, átélte a szerelmet is... Talán azért is szereti annyira nézni a régebbi filmjeit. Nem, soha nem volt szerelmes, állapította meg végérvényesen.
Tom, viszont szerette a feleségét... Nincs is még túl a veszteségen. Nem, az lehetetlen, hogy Tom szerelmes lenne belé. Kár is ezzel foglalkoznia, ezen vívódnia. Akkor most miért forog álmatlanul egész éjszakán át, mégis miért? Hosszan töprengett. Csak nem jött álom a szemére. Miért jár az esze folyton ezen? Miért villan be oly gyakran Tom mosolya? Miért? Mit jelentsen ez?
Lehet, hogy mégis szerelmes? Miért nem bír másra gondolni? Miért jár mindig Tom a fejében? Nem, ez egyszerűen lehetetlen. Még hogy szerelmes? Képtelenség...
Hajnalig vívódott. Akkor döntött. Kerülni fogja a jövőben Tomot. Nem fog lejárni a lovakhoz sem. Lovagolni sem fog. Sőt, gondolni sem fog Tomra. Nem, és kész! Ó, máris megfájdult a szíve. Édeskés fájdalom volt... Két könnycsepp indult el a szeme sarkából. Lassan álomba sírta magát.

A reggeli óracsörgés riasztotta fel. Hirtelenjében azt sem tudta hol van. Rémesen fáradtan ébredt, ahogy hirtelen fel akart kelni, érezte, hogy alig bírja a karjait mozgatni. Ja igen, az izomláz. Tom megmondta... Jaj, már megint Tom... Futott a fürdőszobába, felfrissítette magát üde hideg vízzel. Gyorsan öltözködött, s már ment is le az aulába.
Mis Mogorva kiadta mindenkinek a beosztást, mind elindultak, ki-ki a dolgára. Pamela egyedül maradt.
- Mi van veled? Nagyon elfáradtál az éjjel? - kérdezte aggódva.
- Nem, dehogyis!
- Látom rajtad, nem tudsz átverni. Na menj, pihenj még!
- Nem! - tiltakozott Pamela - nem vagyok fáradt, kérlek adj valami munkát, tudod, nincs kivételezés! - mondta határozott hangon Pamela.
- Na jó! Fuss a lányok után, akik mennek a kertbe paradicsomot, paprikát szedni!
Sarkon fordult s futásnak eredt. Mielőtt beérte volna őket becsapódott, s bezárult a kertkapu előtte.

Most mit tegyen? Nem, nem akar gondolkodni... dolgoznia kell... Elindult visszafelé a kerten át.
Gyönyörű volt a reggel. Ragyogott a nap, a kertben vidám madársereg köszöntötte a reggelt, trillázva, fütyülve, csicseregve. Lehajolt egy rózsabokorhoz, hogy megszagolja. Bódító volt az illata. Gyönyörködött benne, s közben észrevett a rózsa szirmán egy harmatcseppet. Ó, mintha sírna, olyan mint egy könnycsepp. Addig nézte meghatottan, míg az ő szeméből is kibuggyant egy könnycsepp. Lassan folyt végig az arcán.
- Te mit csinálsz itt? - összerezzent. Tom! Hogy kerül ide? Hirtelen felugrott, akkor már ott állt előtte, szemben vele, nézte, s újra feltette a kérdést. Pamela összezavarodott, el kellene futnia, de a lába mintha a földbe gyökerezett volna, nem engedelmeskedett. Aztán csak megszólalt:
- Nézd, mintha sírna - mondta, s mutatott a rózsára.
- Igen, tényleg olyan - mondta Tom, s nem vette le róla a szemét. Aztán a hüvelyujjával letörölte Pamela arcáról a könnyet, majd végig simította az arcát. Nézték egymást.
- Hogy kerülsz ide? - suttogta zavartan Pamela, majd hirtelen sarkon fordult, s futva indult az épület felé. Tom gyorsan beérte, elkapta a karját.
- Ne olyan hevesen, még összetöröd magad! Komolyan érdekel, hogy kerültem ide? - Pamela bólogatott.
- Megbetegedett a srác, hozom a tejet. Várj, vissza megyek érte - s tényleg ott volt a járdán a bicikli az utánfutóval, rajta a hordó tej. Hogy lehet, hogy ő észre sem vette? Annyira elmerengve nézte a rózsát, hogy nem is hallott semmi neszt. Tom felpattant a biciklire, s pillanatok alatt beérte.
- Van valaki, aki segít neked?
- Nem, nincs. Elküldtem a srácot, hogy feküdjön le. Patrick meg korábban elment aludni, nagyon elfáradt.
- Azt akarod mondani, hogy egyedül vagy? Dolgoztál egész éjszaka, most meg még segítséged sincs?
- Ne aggódj miattam, majd napközben szundítok egy kicsit.
- Tudod mit, lemegyek segíteni neked, csak szólok Mis Mogorvának, úgysincs munkám, lemaradtam... majd elmesélem - s már futott is, hogy megkeresse Mis Mogorvát. Bekopogott az irodájába, de üres volt. Körbe futotta az épületet, még a kórházba is benyitott, s megkérdezte egy nővértől, hogy nincs-e esetleg náluk Adélaide. De ott sem volt. Tett egy újabb kört, közben látta, hogy a bicikli még ott áll az épület előtt. Tom biztosan a reggelire vár. Bement a konyhára, hátha ott van Mis Mogorva is. Nem volt ott, de Tom tényleg a reggelire várakozott.
- A teára kell várnom. Viszek egy palackkal a srácnak, biztosan elrontotta a gyomrát, most egyenlőre nem ehet, csak innia kell sokat. Mindjárt kész lesz!
- Jó, akkor én is megyek veled, én is elkérem a reggelim jó?
- Ne fáradj, már itt van minden a kosárban, csak a teára várok - mosolygott Tom.
Együtt mentek le az istállókhoz, aztán együtt dolgoztak, etették, itatták az állatokat. Takarították a baromfiólat, friss almot hoztak a nagy jószágok alá, majd együtt reggeliztek a kis ház konyhájában. Tom, tiszta terítőt vett elő, szépen megterített, s éhesen együtt estek neki a finom falatoknak, miközben a srác a szomszédos szobában a heverőn szürcsölgette a teát.
Időközben, Pamela teljesen megfeledkezett hajnalban tett fogadalmáról.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2014-01-10 20:34:29

válasz T. Pandur Judit (2014-01-09 22:34:54) üzenetére

Kedves Judit!

Egy birtokon dolgoznak mindannyian, a legtöbbször csapatmunkában. A mezőgazdaságban szezonális munkák vannak, el kell végezni akkor, amikor annak ideje van, akár túlórában.
Amúgy igen, ügyeskedek, hogy minél gyakrabban összehozzam őket.:)
A végén már elmehetek kerítőnek.:)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2014-01-09 22:34:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ügyesen szövöd össze a szálakat! Ahhoz képest, hogy Thomas egészen más területen, és más időbeosztásban dolgozik, mint Pamela nagyon gyakran összehozod őket.
Nem hiszem, hogy eredménytelenül. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-11-13 17:33:07

válasz oroszlán (2013-11-13 09:24:46) üzenetére

Másként nem is működhet az ilyesmi, mégsem nagyon jöttek még rá a szakemberek...
Itt is megköszönlek, drága Ica.

Ölelés!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6221
Időpont: 2013-11-13 09:24:46


A munka jó terápia!!!?

Üdvözöllek: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-10-02 20:12:53

válasz Finta Kata (2013-10-02 18:07:34) üzenetére

Kedves Kata!

Hálásan köszönöm, hogy felhívod a figyelmem a hibákra. Ezt is javítani fogom.
Köszönöm szépen, és azt is hogy olvasod.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2013-10-02 18:07:34

Kedves Ida!

Valóban, alakulnak a dolgok... Változatos és érdekes ez a történet is.
Egyet azonban megjegyzek: Egészen a vége felé ismét találkoztam egy szóval, amit jó lenne kijavítani:
"most egyenlőre nem lehet". Helyesen: egyelőre! Ugyanis a két szónak egészen más a jelentése! Tudom, sokan összetévesztik a kettőt! Az egyenlő szó azt jelenti, hogy azonos vagy egyforma, ugyanaz, stb! Az egyelőre pedig (amit itt kellene használnod) jelenti: Most vagy jelenleg-et, tehát itt el is lehet hagyni, elég lenne a most szó!

Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-09-10 22:20:36

válasz Susanne (2013-09-10 20:55:28) üzenetére

Örülök, drága Zsu, hogy tetszik.
A folytatás is érkezik holnap, remélhetőleg.:)

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-09-10 20:55:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát bizony...itt már elkezdődött valami, szépen és személetesen írtad le drága Ida ezt a részt is.
Nekem nagyon tetszik, várom a folytatást :)

szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hívogat a tó címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vérvörös pipacs címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/9 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyóni Géza: Mementó / Memento című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Autentikus című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyolckezes (Szonett-csokor) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)