HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47311

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2013-09-14

A sivatag könnyei/ Tajtékos napok

Elmúlt a Karácsony, no meg a Szilveszter is, január közepére fordult az idő; bőven esett hó az éjszaka, értelmetlenül, minek, ugyan minek, amikor most meg csak olvadt a hirtelen érkezett melegtől, tudjátok, olyan nagyon piszkosszürkévé vált, a lány meg fázósan húzta össze magán a kabátot, nem volt különösebb értelme kerülgetnie a pocsolyákat; az egész város maga is egyetlen ködös, amolyan szutykos-szmogos, rosszkedvű pocsolyává változott, a víz alattomban kereste, és találta meg az utat rosszkedvű, dolgukra igyekvők rossz cipői résein át, a lány cipője is lyukas volt: talpa kopott, a varrásnál meg szakadt, nem volt hát értelme tovább kerülgetnie a pocsolyákat. Egy kis könyvtárba tartott. "A sivatag könnyei"... Ezt a könyvet szerette volna megtalálni, kikölcsönözni. Ugyanis, mindenképp el kellett olvasnia.
- A Sivatag könnyei. Mindenképp el kell olvasniuk. Az év elején ugyan megadtam a szigorlathoz szükséges könyvek listáját, tudják, ez a minimum követelmény - a ketteshez elég lehet, persze, csak, ha szerencséjük van, és nem kicsi (csak zárójelben jegyezném meg) - de ismernek, annyira feledékeny vagyok - a profeszor vészjóslóan nézett végig a teremben ülőkön.
Izgatott moraj futott végig a termen. Utolsó előadás volt a vizsgaidőszak kezdete - egymás közt, csak úgy nevezték, jól ismerve már a "prof"-ot - a nagy mészárlás kezdete előtt.
- Szóval: A sivatag könnyei!
- "Csak zárójelben jegyezném meg" - súgta a lányhoz padszomszédja, de annak most nem volt kedve ezen kuncogni. Minimum plusz nyolcszáz oldal - erre gondolt épp magában.
- Csak zárójelben jegyezném meg, mintegy nyolcszáz oldal. Maguknak, akik bölcsészhallgatóknak merik nevezni magukat, ez semmi, pár nap alatt befalják - eközben fölállt a székből, és rikácsolva folytatta: És nehogy azt higgyék, hogy ezúttal megússzák! A szigorlaton a belépő kérdés ebből a könyvből lesz, meg a B tétel is. Szóval, jobb, ha minél előbb hozzáfognak. Maguk eddig csak Boris Viant olvastak, meg mindenféle ehhez hasonló, "modern" szemetet. Ideje, hogy megismerkedjenek végre a maradandó értékekkel. És csak semmi "Tajtékos napok"!
A sivatag könnyei! Megindult a könyv keresése. Csak hát lehetetlen volt hozzájutniuk! A Széchenyi Könyvtárban találtak ugyan két példányt, de azokat nem lehetett kikölcsönözni, csak az olvasóteremben olvashattak, csak ez a két könyv kevés volt, nagyon kevés.
- Magam se tudom, hogy tarthattuk meg ezt a szemetet - ennyit mondott restelkedve a könyvtáros. Másutt biztos kiselejtezték már, szóval hiába is keresnék. Csak hát adminisztratív okokból sajnos nem kölcsönözhető ki. Mert így már igazi könyvtári ritkaságnak számíthat.
(Közbevetés: az internetes rákeresés eredménye, a szerző megjegyzése: mindösszesen három szószedetet sikerült találnom. Összefoglalva: "A sivatag könnyei: megírása emberiség ellenes bűntett volt. Zanzásított tartalma: fiatal özvegy - elhunyt férje kívánsága szerint - annak hamvainak szétszórására indul a sivatagba, egy szőke, helikopteres pilótával. Útközben leszállnak tankolás - no meg vigasztalódás - céljából. De baj történik, mer eközbe, az elhunyt hamvait tartalmazó urnát ellopja, egy orvul rájuk törő sivatagi medve. A maradék hétszázkilencven oldal az özvegy lelkiismeret furdalását, önmarcangolását taglalja. Ennyi találtam. Szóval, ennyit tudtam összekaparni a nevezett műről.)
Mindegy! Utolsó reménye a városszéli kis könyvtár volt, odatartott. Nagy forgalma nem volt ugyan az újonnan épült lakótelep kicsiny könyvtárának, de különös módon annyi mindent megtalált már itt. És a két idős könyvtáros hölgy, kedves, régi ismerősei, szokás szerint, most is kitörő örömmel fogadták. Átölelték, dédelgették: mondták csak: "Olyan rég láttunk kicsilány! Olyan nyúzott, olyan sápadt vagy, persze azok a fránya vizsgák! A sivatag könnyei? Hát persze hogy megvan! Érdekes, pár napja annyian érdeklődtek utána. De letagadtuk, tudtuk, valahogy biztosak voltunk abban, te is eljössz majd érte! Ezér aztán letagadtuk," és összemosolyogtak. "És látjuk, átfáztál, menj, gyorsan, keresd meg, addig főzünk egy kis teát"... és huncutul összemosolyogtak.
Pillanatok alatt meglelte a reménytelenül vastag, porréteg borította könyvet, csak ahogy próbálta levenni a polcról, az nem hagyta magát! Húzta, ráncigálta mindhiába, furamód, a könyv makacsul ellenállt, mintegy életre kelve, húzódott egyre csak vissza, befelé, befelé. Akkor nagyon megijedt, elengedte, felsikoltott, és lám: a könyv eltűnt! A helyén támadt résen kicsit borostás, sovány, vastag, feketekeretes szemüvegű fiú arca jelent meg - óóóóóóó, a francba, egy bölcsészhallgató kolléga!
- Odaadnád?
- Nem, én találtam meg előbb - a fiú elszántan szorította zsákmányát.
- De tőlem tudod, hogy ez a könyvtár egyáltalán létezik! - utolsó érvként kiabálta már a szavakat (csak nem sírni, nem szabad, nem szabad...)
- És? Akkor se adom! - elkeseredett vita folyt közöttük, aztán:
- Gyerekek, kész a tea!
Az asztalnál ültek, itták a teát, és a két idős hölgy meg csak mosolygott... Azt ugyan nem mondták el a lánynak (a magyarázatra maguk is csak most jöttek rá), hogy a fiú már két hete minden nap a könyvtárban töltötte az idejét, láthatóan türelmetlenül várt valakire.
- Tulajdonképpen olvashatnátok együtt is - és a két idős hölgy csak mosolygott. És jut eszembe, hogy tetszett a Tajtékos napok? Láttam, az utóbbi időben mindig ezt olvasta.
A lány az előbb levest készített, finom leves porból, meg néhány szendvicset is, most az ágyon hasaltak épp, előttük meg: A sivatag könnyei. Hozzáfogtak az olvasáshoz.
"A lemenő nap utolsó sugarai ezüstös fénybe vonták a lefekvéshez készülő sivatag aranyló homokját, a táj elcsendesült, alváshoz, lefekvéshez készültek a fürge, kicsi gekkók, meg elcsitulásra készültek, a napközben oly fürge, mindig oly nyughatatlan, Egyiptomi ugróegerek is, mindeközben az utolsó napsugarak megcsillantak a leszálláshoz készülő helikopter fürgén forgó rotorján, a pilóta acélszürke szeme a tájat fürkészte, biztosan akarta letenni a gépet, de azért szeme közben rávillant a mellette ülő özvegy gyönyörű, feketeharisnyás térdeire."
Úgy érezte, ha még egy mondatot el kell olvasnia ebből, meg fog őrülni. És hirtelen arra gondolt, az özvegy térdei biztosan nem voltak olyan gyönyörűek, mint a mellette hasaló lányé. Valahogy biztos volt ebben. Aztán meg arra gondolt, milyen jó lenne hozzáérnie a lányhoz, csak egy picit. Talán nem utasítaná vissza. Az meg kuncogott, és ő még nem tudta akkor, miért, az elolvasott első mondattól, vagy félénk közeledésétől. Aztán a hirtelen felgyorsult idő választ adott összes kérdésére. Szóval: A sivatag könnyei egyszerűen a földre pottyant. Mert nem volt, nem lehetett hely számára a kopott albérleti szoba kopott díványán.
- Folytatjuk, holnap? - késő este volt már, hogy búcsúztak.
- Gyere!
Epilógus (az első)
Vészesen fogytak a napok, közeledett a szigorlat, a szokásos "vérengzés" napja, csak hát ők nem jutottak, nem is juthattak tovább az első oldalnál. (És annyira jó, hogy így történt!) El is hasaltak aznap, mindketten. Csak hát - a gondviselés útjai kifürkészhetetlenek, influenza söpörte végig a várost, és a hallgatók "legnagyobb bánatára", a professzor is ágynak dőlt. Az "úvé"-t a fiatal tanársegéd (kedvencük) tartotta. Hallgatott, és vészjóslóan nézett végig a megszeppent tömegen:
- Jöjjenek be! Mindenki! Nincs sok időm. Először: tegye fel a kezét, akinek sikerült elolvasnia a Sivatag könnyeit! Szóval, senkinek. Nem baj, akkor mindenki kettesről indul. És a "Tajtékos napokat"? Erről a könyvről kéne most beszélgetnünk - és elmosolyodott...
Epilógus (a második)
Huszonöt évvel később:
- Anya, Apa! Olvastátok A Sivatag könnyeit? Mindenképp el kell olvasnom, szigorlati tananyag! Nem tudjátok, hol lehetne megszerezni? Az új profnak ez a legújabb heppje.
- Tudod, kislányom, van egy könyvtár, a város szélén. Ott két kedves hölgy teával, keksszel kínálja az odatévedt bölcsészhallgatókat. Ott megtalálod azt a könyvet...
(Elmúlt a Karácsony, aztán a Szilveszter is, január közepén jártak, tombolt a vizsgaidőszak, bőven esett hó azon az estén is.)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1369
Időpont: 2016-12-13 15:39:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez az írás nekem nagyon tetszett, kedves Túlparti!

Szeretettel:
Ildikó
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
723
Időpont: 2013-09-15 23:13:28

válasz Gyömbér (2013-09-15 22:22:18) üzenetére
Szia!
Hát... mindenben igazad van!
F.
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2013-09-15 22:22:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Két dolog.
Az élet néha produkál nem várt dolgokat... aztán azok egyéb nem várt dolgokat generálnak...pl. TAJTÉKOS NAPOKAT.
Változnak az idők, változnak a követelmények... :)

Zsó

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
723
Időpont: 2013-09-14 22:27:31

Összes Vizek Asszonyának

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tudd! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nem férek hozzád... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Néha még álmodok című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel V á r t a l a k címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Csendes éj címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 8. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem férek hozzád... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)