HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 8

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-09-19

A Pszichotanyán 17.

Megreggelizett. Alig ment le néhány falat a torkán. Most mit tegyen? Ez nem jó, hogy az egész napja szabad, megőrjítik a gondolatai, dolgoznia kellene, hogy elterelje a figyelmét.
Menjen le az istállókhoz, keresse meg Tomot? Kilovagolhatnának az erdőre, s ha esetleg ott mondaná el neki?... Igen, ezt kell tennie, hogyan is várhatna éjszakáig. Aztán még az is lehet, hogy a réten nem is tudna négyszemközt beszélgetni Tommal. Most kell megtennie. Lovagolnak, olyankor kikapcsolódnak, nem lesznek feszültek, talán könnyebben szót értenek...
Átvágott a kerten. Perzselt a nap, iszonyú meleg volt. Milyen jó lesz az árnyas erdőben lovagolni.
A karámban találta Tomot. A csikóval játszadozott. Pamela oda is rohant azonnal s színlelt felháborodottsággal mondta.
- Ez nem ér, teljesen kisajátítod magadnak ezt a kis jószágot. Neked ott van Jack, ő a tiéd, ez meg az enyém, majd rajta lovagolok, ha megnő - s szeretettel ölelte át a csikó nyakát.
- Annak én örülnék a legjobban! - szólt leplezetlen örömmel Tom - Nocsak, neked szabad napod van, vagy szénagyűjtésre tartogatnak?
- Ez utóbbi. Neked is szólt már Adéladide?
- Nekem Patrick mondta még hajnalban. Azt mondja, hogy holnapra zivatart jósolnak, azért kell még ma begyűjtenünk a szénát. Na, még vizet töltök a vályújukba...
- Tom, aztán kilovagolhatnánk. Van hozzá kedved?
- Kedvem az csak volna, csak éppen ló nincs - nevetett rá Tom.
- Hogyan? Tényleg, hol vannak a lovak?
- Patrick kilovagolt két sráccal, csak a mama meg a fia van itt - mondta Tom, miközben megpaskolta a csikó hátát.
- Hááát, akkor el kell kezdenem már rajta lovagolni. Annyira édes! - mondta, s puszit nyomott a csikó homlokára, ahol egy csillag alakú fehér folt volt.

Miután vizet töltöttek minden állatnak, bementek a házba, hogy ők is hűsöljenek kicsit. Tom felszeletelt egy kisebb görögdinnyét, falatoztak. Érkeztek a fiúk is hamarosan, hallatszott a lódobogás. Tomnak csak a szeme kérdezte: megyünk? Pamela teli szájjal csak bólogatni tudott.
Lám, már szavak nélkül is értik egymást. Tom indult, hogy szól nekik, két lóról ne szedjék le a nyerget, meg hagyni kell őket kicsit, had igyanak, egy csöppet pihennek, aztán indulhatnak...

Már benn jártak az erdőben, az árnyas fák alatt. Nem hajszolták a lovakat, csak lépésben mentek.
Hallgatták az erdő csendjét, olykor-olykor egy madár rikácsolt bele a meghitt csendbe. Pamelának eszébe jutott a legutóbbi kalandja, amikor megijedt a fák között, de most nincs gond, hisz itt van mellette Tom... Azaz van gond, merthogy el kellene mondania... olyan jókedvű, vidám, most vegye el a kedvét?
- Nézd, mennyi szamóca! - kiáltott fel Pamela, s már szállt le a lóról, s futott szamócát szedni.
- Neked sem lesz soha semmid, mindent megeszel - évődött Tom, miközben lekászálódott a lóról - lakmározzatok ti is - szólt rá a lovakra, de hát azok nem is kérették magukat, azonnal legelni kezdték a finom selymes füvet. Pamela a tenyerére szedett szamócával kínálta Tomot, az megfogta
a kezét s lakmározni kezdett belőle. Pamela egy ideig nézte, aztán az utolsó szemet maga vette el mondván: - Hogy te milyen élhetetlen vagy, nekem nem is hagynál? - nevettek!
- Tom, te tudtad, hogy ez az Intézet valamikor Hotel volt?
- Igazán? Honnan tudod?
- Beszéltem Mis Mogorvával. Ő mesélte, hogy gyógyfürdő volt itt, az a fenti medence abból az időből maradt ránk. Képzeld, a szülei alapították ezt az Intézetet, miután elapadt a forrás, s bezárt a fürdő, meg minden olyan elhagyatott lett. Lehetséges, hogy kisgyerekként jártam itt a szüleimmel? Akkor sem értem, miért nem emlékszem másra is, miért éppen az a kép ragadt meg bennem?
- Az utazást is megbeszéltétek? - ó jaj, sóhajtott fel Pamela, szívesebben beszélt volna most az emlékeiről, de ha már Tom ide kanyarította a témát, akkor vágjunk bele.
- Van egy kis gond - vette halkabbra a szavát, s ecsetelni kezdte mi a gondja Adélaidenak és hogy Pierrel kell elmennie. Tom azt mondta, nem ért egyet ugyan Adélaidel, nem hinné, hogy ez esetben igaza van, de semmi gond, elmegy Pierrel, ezen ne múljon. Pamela rá is csodálkozott, ilyen könnyen túl vannak a témán, s mélyen felsóhajtott. Egy gonddal kevesebb.
- És hová lesz az utazás, még nem is mondtad?
- Mauriba! Az a legnagyobb baj, hogy jó messzire van...
- Te Mauriba...? - Tom hangja elcsuklott.
- Igen, Mauriban nőttem fel.
- Ez nem lehet igaz. Az én szülőfalum is Mauri!
- Csak hülyülsz, ugye?
- Úgy nézek ki? Ez nem vicc Pamela, s ha ez így van, akkor viszont én is akarok menni! Régen jártam már a szüleim sírjánál... Együtt kell mennünk!
- És Adélaide?
- Meg kell győznünk. Egyébként, mehetünk úgy is, hogy Pierre visz bennünket. Elintézzük!
- Jó is lenne, szeretném, ha velem lennél. Olyan kevés emlékem van a szülőfalumról, meg az iskoláról is. Csak arra emlékszem, hogy menekültem anyám elől, nehogy találkozzak vele... Milyen ostoba voltam...
- Hm, túl sok emlékem nekem sincs. Az iskolából leginkább egy kislányra emlékszem. Hetedikes voltam, amikor fülig szerelmes lettem belé, olyan gyönyörű volt...Az egyik tanáromnak a lánya volt. Akkor azt gondoltam, hogy csak őt, csakis őt fogom feleségül venni - kacagott.
- És mi lett a kislánnyal? - kíváncsiskodott Pamela.
- Nyolcadik után városra kerültem, kollégiumba. Ő még maradt, fiatalabb volt, vagy úgyis mondhatnám kisebb - mondta széles mosollyal - Nyáron amikor otthon voltam, csak loholtam utána, lestem az utcán mikor látom, vagy a templomba menet követtem titokban. Aztán eltűnt a gyönyörű Marie, soha többé nem hallottam róla - Pamela egészen döbbenten állt mellette. Nem találta a szavakat, s már a könnyek gyűltek a szemében. Végül csak annyit suttogott:
- Tom, hány éves vagy, és mennyi volt Marie?
- Miért érdekel ez most téged. Különben negyvenhat vagyok, Marie két, három évvel lehetett fiatalabb nálam. No, mi a baj? Soha többé nem találtam rá... - mondta Tom, kissé elmélázva.
- Rátaláltál Tom!... Én vagyok Marie!
- Hogyan?... Te nem Marie vagy...
- Nevet változtattam. Annyira gyűlöltem, azt aki voltam. Apám ott tanított az iskolában, anyám ott takarított... Nekem meg nagy álmaim voltak. Marie voltam, Marie... - kicsordult a könnye. Ezúttal Tom állt döbbenten, meghatottan. Két kezébe fogta az arcát, s csak nézte... Nem tudott betelni vele.
- Amikor először megláttalak, akkor felrémlett bennem Marie, de elhessegettem, hiszen te Pamela vagy... Uramisten, ez csoda!... Rád találtam!... Végre, rád találtam!...

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2014-01-13 21:31:05

válasz T. Pandur Judit (2014-01-13 19:25:46) üzenetére

Kedves Judit!

Az erdei szamócának számos válfaja megtalálható Európában. Magyarországon talán csak 3-4, viszont Franciaországban legalább húsz fajtája (különösen, ott a Pszichotanya melletti erdőben):) Tehát, van többször termő, és folyton termő fajta is. Lásd be, hogy bármikor csemegézhetett belőle Pamela és Toma.:)))
Örülök, hogy tetszett ez a romantikus rész, szamóca ide, vagy oda...:)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2014-01-13 19:25:46

Kedves Ida!

No itt nem volt uborkaszezon, inkább szamóca szezon. Ezen kicsit el is méláztam,mert az erdei szamóca júniusban érik, uborka szezon meg júliusban, augusztusban van. Kicsit mintha tévelyegne a nyárban a történet azon része, amikor éppen szednek valamit.
Szamóca ide, vagy oda nagyon romantikus befejezést írtál ennek a résznek! :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-11-14 20:31:11

válasz oroszlán (2013-11-14 18:21:21) üzenetére

Köszönöm, drága Ica. Örülök, hogy tetszik.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2013-11-14 18:21:21


Micsoda fordulatok...tetszik!

Olvasom tovább!

Ölelésem: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-10-12 21:21:28


Kedves Kata!

Ami az idegen neveket illeti, én úgy tudom, a val-vel ragokat ugyanúgy használjuk, akár a magyar neveknél, tehát kötőjel nélkül. Tehát: Pamelával, Tommal... Az Adélaide névhez viszont a kiejtéshez igazítjuk a ragot (Adélájd) tehát ha vele: Adélaidel. Azt hiszem.

Örülök, hogy tetszett. Nagyra értékelem a véleményedet. Köszönöm.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-10-12 18:23:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ida! Óriási és remek fordulat történt ebben a részben. Nagyon jól alakítod az eseményeket. De azért hagy mondjak javítani-valókat, ill. azokat jelzem.

"nem ért egyet ugyan Adélaidel," - itt furcsa így írni: Adélaidel! Ezért nem jó idegen neveket használni! Mivel itt kötőjellel kellene hozzákapcsolni a ragot, ami szintén furcsán hatna: Adélaide-vel!?? Javaslom, hogy majd az utolsó simítás előtt nézzél utána.
Sok magyarra fordított idegen nyelven írt regényt olvasok, s én azokban láttam a példákat...

Egyként jó regény lesz belőle!
Szeretettel: Kata


Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2013-09-20 20:32:33

válasz Susanne (2013-09-20 19:39:21) üzenetére

Mi lesz még, kérded. Még sok meglepetés, azt hiszem...:)
Örülök, hogy tetszik. Hogy nagyon, annak meg különösen örülök.?)

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2013-09-20 19:39:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ajajj, mi lesz még itt ?
Nagyon tetszik kedves Ida:)
Szeretettel:Zsu

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)