HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44927

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-09-22

A Pszichotanyán 19.

Pamela és Tom kényelmesen elhelyezkedett a hátsó ülésen. Pamela tele volt izgalommal, az éjjel alig tudott valamit aludni. Most kényelembe helyezte magát, Tom vállára hajtotta a fejét, aki gyengéden magához ölelte, s így megnyugodva csakhamar álomba szenderült. Pierre vezette a kocsit.
Jól haladtak, mivelhogy Pamela aludt, így még reggelizni sem álltak meg. Éppen lekanyarodtak az autóútról Mauri felé, amikor Pamela felébredt. Alig hitt a fülének, hogy végigaludta az utat, még alig tíz kilométer van hátra, s máris Mauriban lesznek. Most már Tom is izgatottan várta, hogy szétnézhessen gyermekkora színhelyén. Végig gördültek a főutcán, s Pierre megállt egy parkolóban. Borzasztóan éhes volt már, meg is mondta nekik, hogy megy reggelit keresni, őket meg szélnek ereszti, menjen ki merre lát, délután háromkor indulnak vissza, itt találják a kocsit, meg valószínűleg őt is itt találják valahol a közelben, bár az is lehet, hogy durmolni fog a kocsiban.

Ők ketten együtt indultak el. Tom javaslatára betértek egy falatozóba, s megreggeliztek, kávét ittak. Azután virágüzletet kerestek, s egy-egy nagy csokorral indultak a temető irányába. Pamela szótlan volt, a lelkiismeret-furdalás megkétszerezte fájdalmát. Tom viszont sokat fecsegett, szerette volna elterelni Pamela figyelmét a tolakodó gondolatoktól. Ujjongott, ha valami ismerős épületet látott, vagy éppen csodálkozott, hogy már nem is ismer a régi kis falura, annyi az új épület, üzletek, új utcák, parkok sokasága, annyira idegennek hatottak a magában hordozott emlékképek mellett.
Először Pamela szüleinek sírjához mentek. Pamela ott állt, ölelte magához a csokrot, s már nem tudta visszatartani a könnyeit, amikor olvasta édesanyja, majd édesapja nevét a sírkövön. Nem is járt itt édesanyja temetése óta, vajon ki csináltatta ezt a szép síremléket. Nem ő, akinek a kötelessége lett volna. Ő nem törődött a szüleivel, addig sem, amíg éltek. Elhelyezte a csokrot, majd ráomlott a sírkőre, zokogott keservesen, s kérte, hogy bocsássák meg, hogy olyan hálátlan gyerekük volt...
Kis idő múlva Tom felemelte, megtörölgette a szemét, arcát, s magához ölelte.
- Ne sírj, most boldogok, mert itt vagy - suttogta - no, mosolyogj, biztosan örülnének, ha boldognak látnának téged.
Pamela lassan megnyugodott, abbahagyta a sírást, s hirtelen ugrottak be az emlékképek, amit azonnal Tomnak is tolmácsolt. Apával sokat játszottak, nyáron sok labdajátékra megtanította, közben nagyokat nevettek, meg hemperegtek ott, az udvar pázsitján. Aztán eszébe jutott egy kis dal, amit anya énekelt, tőle tanulta, s most el is énekelte. Szinte édesanyja hangját is hallotta, mintha együtt énekelnék a régi kis gyermekdalt...
Aztán odasimult Tomhoz, az átölelte, megcsókolta, suttogva beszélt.
- Megjártuk a poklok poklát mindketten, de most már tudjuk miért. Ennek meg kellett történnie, azért, hogy egymásra találjunk. Most itt vagyunk újra Mauriban, innen indulunk el új emberként, új életet kezdeni... Marie, akarsz a feleségem lenni? - Pamela a szemébe nézett, két ragyogó, várakozó szempár nézett vissza rá. Sokáig nézték egymást, úgy suttogta Pamela:
- Igen! - Tom felkapta, s perdült egyet vele örömében.
- Megkérhetem a kezed a szüleidtől is? - Pamela bólintott.
- Megkérem Marie lányuk kezét. Hozzám adják feleségül?
- Apa azt mondaná: Hát, ha jól viseled magad fiam, de nagyon vigyázz ám rá!... Anya meg rögtön sírva fakadna - tolmácsolta Pamela.
- Úgy fogok rá vigyázni, mint a két szemem világára! - mondta Tom, miközben magához ölelte Pamelát.
- Tudod, most, hogy téged boldognak látnak, biztosan ők is nagyon boldogok!...
Aztán Tom szüleinek sírját is felkeresték, Tom is idézett régi szép emlékeket a gyerekkorából, majd közölte velük, hogy a fiuk nagyon boldog, s maguk is megnyugodva elhagyták a temetőt.
Visszafelé menet, előbb megnézték Tom szülőházát, az esett útba először, aztán betértek a kis templomba, ahová jártak mindketten gyermekkorukban. Beültek a padba, gyönyörködtek a freskókban, a színes ablaküvegekben, amit Tom annyira csodált kiskorában, aztán elmondtak néhány imát, s elindultak, hogy megkeressék Pamela szülőházát.

Ott Pamela unokanővére fogadta őket. A házra rá sem ismert Pamela, teljesen újjá volt építve, már semmi se úgy volt, mint valamikor. Az udvaron egy fürdőgatyás kétéves forma fiúcska játszadozott. Nem csak a házra nem ismert rá, hanem unokanővérére sem. Nagy darab asszony lett, jól meg is hízott... talán fel sem ismeri, ha az nem kiált fel
- Marie! Úristen Marie! Hát te, hogy kerülsz ide?
- Ó, Camille! Mennyire örülök, hogy ismerőst találok itt a régi házban - mondta őszinte örömmel Pamela. Betessékelte őket a házba. Kis idő után Tom, csakhogy magukra hagyja őket, kiment a fiúcskával játszani.
- Az unokám - mondta Camille, aztán megkérdezte - ki ez a jóképű lovag, a férjed talán? - Még nem, de már megkérte a kezem - nevetett Pamela. Camille azt is elmondta, hogy ő viselte gondját az édesanyjának, s az neki ajándékozta a házat.
- Jaj, várj csak... - elfutott a másik szobába, szekrényajtó csikordult, majd megjelent egy kis ládikóval a kezében. Szép faragott kis ládika volt.
- Ez az enyém volt! - csillant fel Pamela szeme - Apa faragta, az ő keze munkája...
- Igen, a tiéd! Édesanyád a lelkemre kötötte, hogy ezt adjam neked... Aztán olyan gyorsan eltűntél a temetés után... Jó, hogy most eljöttél! - s a kezébe nyomta a ládikát. Pamela néhány könnycseppet morzsolt el a szeme sarkában. - Nagyon szerettek téged, sokat emlegettek, minden filmed megvolt nekik, megnézték százszor, újra és újra... Biztosan örülnek most, hogy itt vagy!
- Igen, bizonyára. - mondta Pamela egészen halkan, mintha csak magának suttogná.

Amikor az autóhoz értek, látták, hogy Pierre mélyen alszik a hátradöntött ülésen.
- Hagyjuk aludni, még csak két óra. - mondta Tom - Tudod mit, keressük meg azt a cukrászdát, ahol olyan finom fagyit készítettek, emlékszel? - Pamela bólogatott. Kézen fogva, szeleburdin trappolva indultak a cukrászda keresésére. Igaz, azt a cukrászdát már sehol sem találták, de volt másik, s a fagyi is legalább olyan finom volt, mint az a régi, hát hiszen, ez is ott készült a szülőfalujukban. Fagyit nyalogatva indultak visszafelé, s Tom szembe jönni látta egykori rövidnadrágos önmagát, aki mindenhová követte titkon a gyönyörű Mariet, aki annak idején nagyon boldog lett volna, ha megfoghatta volna a kislány kezét. Most Tom boldogan szorította meg Pamela kezét, s titokban, gonoszul nyelvet öltött egykori önmagára. Úgy érezte, hogy még soha nem volt ennyire boldog.

Amikor helyet foglaltak újra a hátsó ülésen, Pierre is kényelembe helyezte magát, majd hátraszólt:
- Ezt tanulmányozhatjátok útközben, hátha szükség lesz valami jó ötletre, hogy hogyan juthatunk haza - s egy magazint nyújtott hátra, ami eddig az első ülésen lapult.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-01-15 16:24:16

válasz T. Pandur Judit (2014-01-15 01:29:12) üzenetére
Kedves Judit!

A temetői lánykérést azért sem tartom furcsának, mert a szülők halála nem olyan friss. Pamela sír, mert furdalja a lelkiismeret, Tomnak viszont ez az egyetlen esélye, hogy szüleitől is megkérje Pamela kezét.
Egyébként, ne szaladj a rúd elé, az ágyba bújásra is sor kerül hamarosan. Ez még nem házasság, csak lánykérés. Ebben a regényben a bizalomnak is nagy szerepe van. Ha nem bíznának Pamelában, talán meg sem próbálna megfelelni a beléje vetett bizalomnak, eszébe sem jutna megváltozni. A végén még kibeszélek mindent, hamarosan úgyis választ kapsz ezekre a kérdésekre.:)

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4418
Időpont: 2014-01-15 01:29:12

Kedves Ida!
Jó néha visszamenni a gyerekkor színhelyére, de mindig meglepő a hatalmas változás, amit találunk.
Ez a temetői lánykérés nekem is furcsa volt. Az egyik perceben Pamela még a szüleit siratja, a másik percben meg már boldogan igent mond.
Két felnőtt ember nem házasodik anélkül, hogy ágyba ne bújtak volna, hiszen a házasságban nem csak az asztalnál, hanem az ágyban is egymásra kell hangolódni. Emlékeim szerint még nem jutottak el idáig Pamela és Thomas, és nem valószínű, hogy ilyen fontos dologban enélkül döntenének.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-11-21 09:04:41


Lehet szép is. Hiszen minden szülő azt kívánja gyermekének, hogy boldog legyen.
A későbbiekben kiderül...
Megtiszteltetés számomra, hogy időt szánsz rám.
Köszönettel!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2013-11-20 21:19:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Furcsa romantika a szüleik sírjánál. Értem én! Hangsúlyos!

Szeretettel olvastam: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-10-14 19:43:43

válasz Finta Kata (2013-10-14 18:28:20) üzenetére

Kedves Kata!

Nagyon örülök, hogy tetszik, és úgy találod, egyre kevesebb benne a hiba. Igyekszem, azóta is folyton csiszolgatom, gyomlálgatom. Persze tudom, hogy így is marad benne esetleg, mert az ember hajlamos átsiklani felette, mivel már a szöveget fejből tudom, így átugrom, talán éppen ott, ahol javítani kellene. Azzal nyugtatgatom magam, hogy tökéletes mű nincs is...:)
Köszönöm, hogy Te is figyelsz rám.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2013-10-14 18:28:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Remek rész. Nagyon szépen fogalmaztad meg az egészet. S tudod mit árulhatok el. Hogy érdemes volt - főleg a legkorábbi részekben több hiba is volt, mint amit megjegyeztek. Nem akartam kedved szegni, de tudom, ez másoknál is előfordul... De látom, jobban figyelsz mindenre, és ez a rész például teljesen hibátlan.
Érdekes ez a gyermekkori találkozás. Azt hiszem, az életben is előfordulhat, de nagyon jól mutattad be nekünk.
Én is ölellek: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-09-25 21:21:48


Engem is meghatottál, jaj, de örülök az örömödnek.
Nekem is öröm, hogy tetszik a történet.
Szép éjszakám lesz ezek után...
Köszönöm Neked!

Ölellek!
Ida

Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2013-09-25 20:16:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Meghatódtam, sírtam, velük együtt örültem drága Ida !
Továbbra is tetszik a történet :)
szeretettel ölellek: Zsu

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Eruptív című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)