Már hűs az est,
borzong a test,
a forró nyár után most itt időz
az ősz.

Ma langy a nap,
s ha égre kap,
jól fölmelegszik délutánra még
a lég.

Fenn leng a lomb,
s mint egy doromb,
közötte járva halk hangon zenél
a szél.

A fűruha
még zöld, puha,
s a hőn és vízen túl a fő igény:
a fény.

Erdő ölén,
a fák tövén
a járt ösvényen nesztelen halad
a vad.

Ott lenn a part
üres, kihalt,
ily bánatosnak ritkán látható
a tó.

Szüret pedig
most érkezik,
és puttonyoknak várja víg sorát
a kád.

Ha csűr tele,
a tél szele
nem rémiszt senkit, és nyomot se hagy
a fagy.

Most este van,
én egymagam,
de vigasztal, hogy fél év, s újra vár
a nyár.

Már hűs az est,
borzong a test,
s mert jő a tél, már nemsoká időz
az ősz...