Nézem a televíziót, semmi dolgom egyelőre, majd csak délután megyek ki a pályára edzést tartani. Váltogatom a csatornákat. Beugrik egy arc. Egy férfi Káin és Ábel történetéről beszél angolul, női hang fordítja. Káin féltékeny volt a testvérére, Ábelre, mert Isten Ábel áldozatát elfogadta, az övét viszont nem. Kicsalja a mezőre és megöli. Ez az első gyilkosság a Földön. Először történik meg, hogy ember, ember ellen fordul. Isten látja az esetet, és megszólítja: Káin, hol van Ábel a testvéred? Nem tudom, feleli, talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek? Azt mondja ekkor Káinnak: Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált! Ezért légy átkozott e földön, ha műveled, ne adja meg neked a gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön! A gyilkos fél: de Uram, így bárki megölhet! Mire Isten: jelet teszek rád, és mindenki tudni fogja, hogy az én védelmem alatt állsz. Aki megöli Káint hétszeresen bűnhődik!

A prédikátor a képernyőn, ezt követően arról beszél, hogy a hívő ember gyakran félreismeri az Ószövetség Istenét, haragvó, bosszúálló Úrnak képzeli, aki kőkeményen megbüntette még az "igazak" közül is azokat, aki engedetlenek voltak. Lót felesége mindössze csak annyi "bűnt" követett el, hogy az angyali parancs ellenére hátranézett a felperzselt Szodomára. Az Ószövetség Istene sóbálvánnyá változtatta az asszonyt, ezért a semmiségért! Isten viselkedéséből azonban - mondja az arc a TV-ben - másra következtethetünk. Isten megbüntette ugyan a testvérgyilkos Káint, de megmentette attól, hogy megöljék! Az Ószövetség Istene tehát - mondja - szerető, irgalmas Isten. Már Káin és Ábel történetében megmutatkozik az, az arca, amit aztán Jézus-Krisztus eljövetelekor ismerünk meg még jobban.

Nézem a műsort, jól van, rendben van. De tudva tudjuk: Ádám, Éva, Káin, Ábel a valóságban nem léteztek! Történetük: mese. Az emberiség az állatvilágból származik, mert el kell vetnünk azokat a kalandos, de alaptalan elképzeléseket, hogy a világűrből jöttünk, vagy az elsüllyedt Antarktiszon ringott bölcsőnk. Őseink nagy valószínűséggel főemlősök (majmok) voltak. Ha viszont így van, s Káin és Ábel nevű emberek soha nem éltek itt a földön, akkor Isten még, ha létezik is, nem beszélhetett egyikőjükkel sem, nem jutalmazhatta, és nem büntethette őket! Mire lehet következtetni egy meg nem történt eseményből, egy soha el nem hangzott beszélgetésből? - kérdezhetnénk, és a válasz elsőre kézenfekvőnek tűnik: semmire!

Hazugságok tárháza lenne ezek szerint a Biblia? Vagy jobb esetben sem több mint a Piroska és a farkas fikciós története?

Döntse el mindenki saját ízlése szerint. Én a magam részéről azt gondolom, hogy minden mesének van "igaz" közölnivalója, még a Piroska és a farkasnak történetnek is. Ki lehetne elemezni. A Bibliát, a közvetített "igazság-tartalom" tekintetében azonban nem szabad egy lapon említeni az Andersen mesével! A hívő ember azt vallja, hogy írásakor maga a Szentlélek fogta a szerzők tollát, s a Szentlélek maga is Isten. A Bibliát tehát Isten "diktálta" le az embernek. Igazat mond, de jelképekben beszél.
Tűnődöm. A prédikátornak talán fel kellett volna hívnia a nem hívő nézők figyelmét arra, hogy a Biblia, főleg az első részeket illetően, ahol a világ keletkezését, és az emberiség létrejöttét írja le, jelképeket használ - morfondírozom a műsor kapcsán. Itt ez, sajnos nem történt meg, s így sokan legyinthetnek, mert nem értik. Na mindegy, nem rágódom rajta. Délután teniszezni fogok és a pályán minden egyszerűbb.