HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44951

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-10-03

A Pszichotanyán 24.

Csak vacsora után tért vissza a maga szobájába. Egész nap Laurával volt. Amit az a gyerek mesélt az életéről, az egy egész életre sok lenne, felnőttnek is, nem egy ekkora gyereknek. Maga sem értette hogyan történt, hogy így megnyílt előtte, nem hitt abban, hogy ez az ő érdeme lenne, inkább talán már nagyon kikívánkozott belőle ez a sok keserűség. Ő volt ott, hát neki öntötte ki a szívét. Megígérte, hogy holnap is jönni fog. Nem tiltakozott, de örömet sem mutatott. Idő kell még neki, és sok-sok türelem hozzá, de van remény, most már nem adja fel.
Lerogyott egy fotelbe, Nem fizikai fáradtság volt, inkább a lelke telt meg fájdalommal, keserűséggel. El sem hitte volna, hogy ilyen is van... ezek után már végképp nem érti, hogy neki magának mi baja is volt gyerekkorában az életével? Az ő szülei igazán remek emberek voltak, s ő mégis megbántotta őket. Túl későn jött meg az esze, sajnos, bocsánatkérésre már esélye sincs.
Nem szabadna most már gondolkodnia, ez igazán sokk volt a számára... majd máskor gondolkodik, majd inkább máskor...

A váratlan kopogásra összerezzent. Csak amikor meghallotta Tom hangját, akkor rohant ajtót nyitni. Tom most is vacsorával érkezett, nem tudhatta, hogy ő már vacsorázott, igaz, csak keveset, merthogy étvágya sincs, amióta itt van bezárva, már nagyon vágyik ki a szabad levegőre, mozgásra, sétára, munkára bármire... de hát nem teheti, meddig tarthat még ez az áldatlan állapot. Igaz, most itt van neki Laura... segítenie kell rajta.
Tom időnként Pamela szájába csempészett egy-egy falatot, aggódott érte, látta, hogy a bezártság nem tesz jót neki. Aztán Pamela megvigasztalta, hogy csak ezt a hetet kell kibírnia, Adélaide megígérte, hogy a hétvégén kapnak egy jutalomnapot s elmehetnek valahová a természetbe.
- Igazán? - csodálkozott Tom, de nagyon megörült - és hová megyünk, van ötleted?
- Azon még egyenlőre nem gondolkodtam, de majd te kitalálod helyettem. Jó lenne, ha lenne tópart is, erdő, és tér, hatalmas tér... nem ilyen szűk szoba, ahol rejtőzködnöm kell.
Tom megígérte, hogy utánanéz, itt valahol a közelben, keres egy szép helyet... Nagyszerű lesz, örvendezett.
Együtt töltötték az éjszakát összebújva, szerelmesen. Pamelának egy időre megnyugodott a lelke.

Hanem amikor Tom elment hajnalban, akkor megint eszébe jutott a kis Laura. Mi mindenen ment keresztül ez a gyerek. Az apa csalta az anyját fűvel, fával. Állandóan ment a veszekedés, csetepaté. Vele nem foglalkozott senki, hogy az ő törékeny kis lelke mennyire sérül, az senkit sem érdekelte. Nem törődtek vele, mindenki magával volt elfoglalva. Aztán örült, amikor az apja végleg eltűnt az életükből. Azt hitte, majd az anyjával ellesznek ketten. Nem így történt. Az anyja férfiakat vitt a lakásukba. Hányszor előfordult, hogy keresztül kellett mennie a szobán... Undorodott tőlük, undorodott az anyjától. Csavarogni kezdett, hogy ne is kelljen hazamennie. Buliztak... Ott szoktatták rá a szipóra. Olyankor legalább elfelejthetett mindent, legalább nem gondolt arra, amire nem akart gondolni...
Aztán elvették az anyjától s intézetbe került. Azt hitte végre nyugalom lesz... milyen naiv volt.
Papok, vagy szerzetesek jártak oda látogatni a szerencsétlen, árva gyerekeket. Úristen, milyen álságos, álnok a világ!... Molesztálták ezeket a kamasz lánykákat... ez tényleg borzasztó...
El kellett volna mondania Tomnak... nem tudja kiverni a fejéből, hogy lehet így tönkretenni egy gyereket? Mennyire önzők az emberek, mindenki csak a maga apró kis örömeit keresi az életben, s azt bármi áron... nem törődnek azzal ha a másét tönkreteszik, egy gyerekét, egy egész életre megnyomoríthatják... Ez elképesztő, ez borzasztó, ezt ő maga sem tudja feldolgozni, nemhogy az a gyerek... megalázták, sárba tiporták egy életre a lelkét, összetörték, hiszen kinek számít?... Csak a maga élvezetét hajhássza mindenki, s nem bánja, ha közben eltapossa a virágot. Most már ömlöttek a könnyei... Azt hiszik a nagyokos felnőttek, hogy ezt józan ésszel ki lehet bírni? - mondta Laura. Ki lehet azt bírni, hogy nem kell senkinek, a saját szüleinek sem, a kutyának sem, mindenki csak lábtörlőnek használja?... Nem, ezt tényleg nem lehet ép ésszel kibírni, maga is úgy gondolja. Istenem, vajon rendbe lehet még tenni ennek a gyereknek az életét egyáltalán. Úgy érzi, hogy ő egyedül túl kevés hozzá. El kell mondania Tomnak, talán ő is segítene.

Nem tudott ágyban maradni, hisz úgysem fog már elaludni, minek gyötörjék a gondolatok?
Jó lenne kimenni a kertbe sétálni, megnézni a napkeltét, vagy futni a Tündérligetben... de a legjobb lenne lovagolni menni. Miért is nem ment le Tommal az istállókba?... Tom úgysem engedte volna, és nem is mehet, mert neki Laurához kell mennie. Nem hagyhatja cserben azt a gyereket... talán várja is... Vagy ki tudja, lehet, hogy ugyanaz az undok kis béka fogadja majd, aki tegnap... Azon sem lepődne meg, egyáltalán nem.

Hat óráig eltéblábolt a lakásban, de tovább nem tudott várni, átlopódzott a kórházba. Benézett Laura szobájába, de a kislány még mélyen aludt. Gondolta szétnéz a kórházban, hátha beszélhetne egy orvossal, vagy legalább nővérrel. Egyszer csak egy fiatal orvos jött vele szemben a folyosón.
Meg is állt, s megkérdezte, hogy ő mit keres itt, vajon ápolt, vagy látogató? Hát, ahogy vesszük, mindkettő, nevetett Pamela, aztán gyorsan elhadarta, hogy ki is ő, s hogyan került ide. Akkor bemutatkozott a fiatalember:
- Maxime vagyok, s azt hiszem, hogy Marie már mesélt önről! - Pamela örült, hogy megismerhette Marie újdonsült barátját, s elmondta, hogy lenne néhány kérdése Laurával kapcsolatban.
- Túl sokat nem foglalkozunk Laurával, a jövő héten visszatér az Otthonba. Természetesen egy hónap kevés az elvonókúrához, nincs rá semmi esély, hogy sikeres legyen - mondta kissé sajnálkozva, miközben beinvitálta az orvosi szobába.
- Egy hónap, miért csak egy hónap? Nem, nem vihetik vissza az Otthonba! - kiáltott fel hirtelen - Van valami esély rá, hogy tovább maradjon a gyerek?
- Az intézettől ezt az utasítást kaptuk, nem igen látok rá esélyt, hogy tovább itt tarthassuk.
Pamela faképnél hagyta az orvost, kirohant a szobából. Beszélnem kell Adélaidel, most azonnal beszélnem kell vele.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2014-01-18 09:27:11

válasz T. Pandur Judit (2014-01-17 22:21:03) üzenetére

Kedves Judit!

Milyen jó, hogy így van. Talán éppen ő az, aki megtalálja a megoldást...

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4422
Időpont: 2014-01-17 22:21:03

Kedves Ida!

Még jó, hogy a betegek egymást gyógyítják. Ha már az orvos egy hónap alatt nem tud elérni semmit, majd a másik ápolt megoldja.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2013-11-21 21:30:20

válasz oroszlán (2013-11-21 14:44:02) üzenetére

Sajnos, előfordul. Rengeteg, ilyen és hasonló problémával küszködnek ma a gyerekek. Azért is írtam róla. Elképesztő, hogy egy 20 - 25 fős osztályban, alig 2 - 3 gyereknek élnek együtt a szülei. Azt ugye nem kell mondanom, hogy a különbséget zongorázni lehet...
Köszönettel!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2013-11-21 14:44:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Elképesztő, hogy milyen sorsok vannak. Nem is értem, hogy ki mennyit bír el, ki miért nyúl vagy nem a kábítószerért.
Nagyon beleéltem magam, de hát ilyen sajnos az életben előfordul. ( elég gyakran )

Szeretettel olvastalak: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2013-10-15 20:58:29

válasz Finta Kata (2013-10-15 14:50:56) üzenetére

Köszönöm szépen, drága Kata, az olvasást és a gyomlálást is.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2013-10-15 14:50:56


Néhány apró javítást találtam:

..."Nem szabadna" - nem valami irodalmi kifejezés, inkább vidéki tájszólás. Ugyanebben a mondatban:
"ez igazán sokk volt a számára" - Elég lenne így: Igazán sokkolta!
Ezen az oldalon is szerepel a "Nem szabadna "... Aztán "egyenlőre"...

Nagyon érdekes ez a rész is, egy újabb nagy fordulat, figyelem-felkeltő...

Szeretettel: Kata

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2013-10-05 15:34:14

válasz Susanne (2013-10-04 20:50:17) üzenetére

Lőjed csak nyugodtan, drága Zsu, ebből is látszik, hogy gondolkodásra késztet. Nekem viszont árulkodik, hogy talán ha Te írod, éppen így valahogy írtad volna. Ez csak olyan, mintha együtt gondolkodnánk. Örülök neki. Jól látod, de rögös az út odáig...
Ismét nagyon örültem Neked.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2013-10-04 20:50:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !

Úgy látom itt nem csak szerelem szövődik, hanem örökbefogadás is?
Vagy ne lőjem le a poént ?
Nagyon tetszett ez a rész is:)

Szeretettel olvastalak: Zsu

Legutóbb történt

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Engedj el című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Engedj el című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Szellők szárnyán jöttem című alkotáshoz

Baranyai Attila alkotást töltött fel Vándorszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emelkedem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Jövő felé címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Frederic Francois Chopin - Joie De Vivre címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Megálló címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)