Herbst

Rings ein Verstummen, ein Entfärben:
Wie sanft den Wald die Lüfte streicheln,
Sein welkes Laub ihm abzuschmeicheln;
Ich liebe dieses milde Sterben.

Von hinnen geht die stille Reise,
Die Zeit der Liebe ist verklungen,
Die Vögel haben ausgesungen,
Und dürre Blätter sinken leise.

Die Vögel zogen nach dem Süden,
Aus dem Verfall des Laubes tauchen
DieNester,die nichtSchutz mehr brauchen,
Die Blätter fallen stets, die müden.

In dieses Waldes leisem Rauschen
Ist mir als hör' ich Kunde wehen,
daß alles Sterben und Vergehen
Nur heimlich still vergnügtes Tauschen.
_______________________________________


Ősz

Fakóra váltó, némult tájon
a nyájas szél erdőt cirógat,
hogy lombot csaljon róla, holtat;
s e véget, mely szelíd - imádom.

Az út, a csendes, nyílik lassan,
idő szeretni már lecsengett,
madárdalárda messze zengett,
s levél, a száraz, libben halkan.

Elhúzott délre sok madárka,
s mert nincs szükségük védelemre,
a fészkek sem maradtak rejtve,
hisz hull a lomb, a fáradt, sárga.

E könnyű erdősuttogásban
- a hírt, minthogyha hallanám már,
legyen halál az, elmúlás bár -
csak váltás: titkos, ám vidám van.

___________________________________