HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47769

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AdriennFeltöltés dátuma: 2006-12-27

Remény



A semmiből jöttél. Épp úgy és épp akkor, ahogyan és amikor nem vártam soha. Felbukkantál a semmiből mint egy váratlan csoda. Megtöltötted élettel a levegőt és telítetté varázsoltad a színeket. Minden egyes érzékterületen véghezvittél valami különlegeset. Mégis a szívem az; amit a ténykedésed leginkább eltalált. Telitalálat volt a javából. A te találatod.
Épp feladtam minden létező reményt. Nem hittem, hogy létezhetsz. Nem hittem egyáltalán. Arra gondoltam; én várok túl sokat. Aztán egyszer csak jöttél; jöttél a semmiből és megfordult velem a világ. Először vak voltam és nem láttalak. Aztán a sors megajándékozott a szavaiddal, melyek visszaadták a hitem.
Szokványos volt a ,,nagy találkozás". Egyáltalán nem úgy történt, ahogyan a filmekben történni szokott. Egyszerű volt. Aki kívülállóként figyelt téged és engem, vagy aki nem látta ami a szívemben forog majd őrült táncot jár, annak nem juttattunk eszébe semmit egyáltalán.
Egy buszon utaztunk Szegedtől Kiskundorozsma felé. Csak melletted maradt hely. Éppen; véletlenül. Különben nem ülök le melléd, és nem menekül meg a végletekig kiábrándult lelkem soha. Beszélgettünk. Én kérdeztelek, aztán kérdeztél te is. Csak néztem a szemedbe és hallgattam a hangodat. Megmagyarázhatatlan; hogy kelt fel a Nap. Hisz én tudvalevően nem vagyok beszélgetőművész, és te sem mondhattál semmi különöset. Mégis volt a hangodban valami; amit mind a mai napig vélek még a lelkedből kihallani. Én hallottam és hallgatom a hangodat; mint akit fojtogattak és pusztán a hangszínedtől újra életre kapott. Kedves volt a hangod; és jóságosak a szavaid. Nem gondoltam végig semmit a világon. Mégis éreztem. Az első elhangzott néhány mondatod után már tudtam is. Ha akartam, ha nem, éreztem a szívedet. Ott voltál mellettem; ott ültél és néztél rám egyszerre a semmiből. A vállamhoz ért a vállad. Szűk volt a hely; összeértek a térdeink.
Így aztán a felismerés a maga fizikai voltában is belémcsapott. Voltaképp nem tiltakoztam ellene. Csak még mindig kábult voltam, az ámulattól és a hitetlenkedéstől is. De a villám, a felismerés villáma belémcsapott. Belémvágott, de nem lehetett kegyetlennek mondani. Akkor, amikor felszáradnak a könnyek és emberséggel telik el a szív; még a villámcsapást sem lehet kegyetlennek mondani.
Legalább is ez történt velem. A pokolból hirtelen összkomfortos luxuslifttel utazhattam felfelé. Nem láttam semmit; csak Téged láttalak. A maga fizikai valóságában is belémhasított a felismerés. Kicsit gorombán művelte; mégis jó szándékkal ragadta meg a vállamat. Megrázott és jól összerázott; és hogy biztosan elhiggyem (tudvalevően hogy Te tényleg létezel) jobbról is- balról is jól arcul csapott. Kötelességem volt elhinni, hogy itt ülsz mellettem és beszélsz hozzám, nincs semmilyen turpisság és a csoda most földre szállt nekem. Nem lehetsz álomkép; hisz érzem a térdemhez érő térdedet.
A felismerés érzése; hiába kínlódnék órákig vele, szavakkal sosem lesz leírható. Friss volt; kacagó; üde és hitetlenkedőn jókedvű, újjáéledten lélegezhettem tőle fel. Kacagott és szállt bennem a vér.
Elhitettem magammal; hogy én akarok túl sokat. Hogy nem találhatok rád sohasem, mert ilyen szeretetreméltó lény, mint te; nem is létezik. Kiábrándultan, hányingerrel küszködve gúnyoltam magam. Torz grimaszokat vágtam a vágyaimra és gyakoroltam a tükör előtt a lemondás rezdüléseit. És most mégis itt ülsz mellettem, és csak úgy előkerültél a kigúnyolt és váratlan semmiből. Itt vagy; itt ülsz mellettem és a kétségeimet anélkül hogy tudnád; mind szertefoszlatod. Kacagsz rajtuk és elűzöd őket még a világűrbe is.
Nem vagy gyémánt; mégis ragyogsz. Egy csapásra megváltozott minden; amit magamról vagy a világról gondolok. Sosem hittem volna, ha magam elé képzellek a fejed búbjától a jóságos lelkedig; hogy hús vagy és vér; és nem alaktalan. Harcos vagy. Díjnyertes boxoló. Egyetlen, jól irányzott ütéssel kiütötted a ringből és a világűrbe száműzted a lemondásomat.
Csak jöttél és vagy; épp mikor már lemondtam mindenről te jöttél a semmiből. Fekete herceg vagy a fehér lovon. Eljöttél hogy megmentsd a szívemet.
Nem vagy az enyém , és úgy tűnik nem is leszel az soha. Bármennyire szeretnélek is; nem birtokolhatlak, és parancsra te sem kedvelheted meg az én megmentett lényemet. Itt vagy mellettem és nem is tudsz róla, mit tettél velem. Én sem vagyok a tiéd és nem akarsz vigyázni rám. Mégis szeretlek, és mégis mosolyog a szívem, ha megpillantalak. Mégis; és mégsem felejtelek el soha. Amíg itt vagy a közelemben áldom a sorsom és áldom a pillanatokat. Ha pedig majd messzire sodor tőled az élet; én akkor sem foglak elfelejteni. Soha.
Csak jöttél és beszéltél hozzám; simogattál a hangoddal és visszaadtad a hitem. Csak jöttél és hoztad a reményt; hogy begyógyítsd vele a sebeimet. Vissza hoztad a reményt, pedig nem kértelek rá soha.

Nem vagy különleges. Feltárulkoznak előttem a gyengeségeid és a félelmeid. Hétköznapi vagy; és az én szívem mégis a te szavaidnak köszönhetően érzi úgy, hogy újra él.

Megmentettél. Újra élek. Hétköznapi vagy; és én szeretem hallani a hangodat.
Herceg vagy. Igazi lovag.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2006-12-29 20:50:41

Kedves Adrienn! Csak óvatosan a lovaggal... A plátóiból is lehet még szenvedélyes viszony, és a hétköznapiságában tökéletes hercegről sajnos kiderülhet, hogy kegyetlen rablólovag. Sajnos, van tapasztalatom, de neked ennek éppen az ellnekezőjét kívánom.
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-27
Összes értékelés:
39
Időpont: 2006-12-28 13:46:11

Kedves Biloba! Igazad van, plátói a szerelem.Megesik az, hogy nem találnak viszonzásra az ember érzései.De az ilyen érzés is gazdagít, ha az illető, akire irányul, valóban értékes embernek mondható.
Ne várd és ne akard mindenáron, akkor megtalál majd a herceged:)
Egyébként köszönöm a hozzászólásodat.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Éjjeli hangverseny című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Éji rém című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)