HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49431

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Dobrosi AndreaFeltöltés dátuma: 2013-10-06

Ráhangolódás

Pár. A férfi mintha térdig hajolna. Szórja bókjait, köszön. A nő, mint sarokba bújt durcás kisgyerek, bőszen hallgat. Szokása ez. Sűrűn találkozunk, vagy ritkán, de a szánalom jegyében. Irritál egyik is, másik is. Nem veszem zokon a figyelmet, se a tapintatlanságot, de így, ez az egyveleg egy csapásra kihoz a sodromból. Persze nem mutatom ki, úgy teszek, mint akit hidegen hagy, nem akarok szinten alul teljesíteni, mint egyesek. A nőnek vajon mivel piszkálhatom a csőrét, miért vagyok szálka a szemében? A férfi miért ilyen nyájas velem? Ezek a kérdések mégse hálózzák be mindennapjaimat, csupán a "megtisztelt" pillanat hozza ki belőlem. Szóval hallgatok, nyelek. De az idő vasfogai egyszer kihullnak.

A lift előtt álltam, mellettem egy szomszéd, kivel épp beszélgettem. De a kedves szavakat megtörte egy pár. Mondanom se kell, a női tag. Ugyanaz a felállás. Az egyik kommunikál velem, a másik a közöny és az arrogancia köntösébe bújik. A liftajtó kivágódik, az amazon majd feldönt a földszint előterében. Morog az orra alatt, de úgy, hogy halljam. Csak úgy néz el mellettem, mint máskor is. Tulajdonképp nem az első eset, mondhatni, már hozzászoktam a modorához. De most... hirtelen túllő a célon. Hogy mit mondott, már akkor se érdekelt, de a szurkálódása eltalált, mint lufi a kaktuszt. A lényeg valami olyasmi volt, hogy mit képzelem, hogy fellököm őt. Őt, a kivagyokiság nagyasszonyát... Azonmód felhagytam addigi elvemmel, hogy az egyik fülemen be, a másikon ki. Távozott a gőz. A nyugalom, bár szabadságra ment belőlem, mégis tudatosította jelenlétét. Kinyitottam a szám, és odamondtam neki a magamét. Gyorsan és nagy vonalakban, hogy mégis mit képzel, miért így, miért úgy. Ő se hagyta szó nélkül, dohogott még valamit, mellette követte őt a férje, mint egy pincsi kutya.

Most csend van. Mindkét fél ugyanúgy viselkedik, a szimbiózis tökéletes. Azóta, mint ismeretlenek, megyünk el egymás mellett, mégis megszáll a nyugalom. Lám ez az igazi szeretet, lealacsonyodni a másikhoz. Gratulálok, a gerenda előkerült. De nem húzom föl magam, mi több rájuk lehelem a bizsergető csendet. Jó ez így. Végül is mit akarok, megtört a kétszínűség, győzött az evolúció, a végletek közül csak az egyik nyerhet. Mit érdekel engem, melyik, annyira nem kötődöm egyikhez sem. Én csak középutat akartam. Gondoltam, más is az intelligenciára szavaz. De nem vagyunk egyformák... Ráhangolódtam e tudatra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1233
Időpont: 2013-10-13 17:56:59

válasz Susanne (2013-10-13 16:24:50) üzenetére
Szia Zsu!

Szinte gondoltam, hogy nem egyedi az eset. A gyökérség ezek szerint nem válogatós fajta...

Üdv és köszi,
A.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1233
Időpont: 2013-10-13 17:54:31

válasz Vesztergom Andrea (2013-10-13 11:30:00) üzenetére
Szia Andi!

Kibuggyant. Arról meg nem tehetek, hogy egyeseknél nincs otthon tükör, ja... Örültem neked, és köszönöm.

Üdv,
A.
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5712
Időpont: 2013-10-13 16:24:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó írás !
Hasonló esetem volt már nekem is !
Én pedig ide szavaztam egy * 5 :)

Tetszett:)
szeretettel: Zsu
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
832
Időpont: 2013-10-13 11:30:00

Jó, hogy megírtad ezt.
Olyan, mint egy rövidfilm, aktuális, ráadásul egyeseknek mekkora tükör...
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1233
Időpont: 2013-10-08 14:47:19

válasz Riba Ildikó (2013-10-08 09:06:54) üzenetére
Ildi, ez igaz, milyen jogon helyezném át a rácsokat... :)

Üdv,
A.
Alkotó
Regisztrált:
2013-07-06
Összes értékelés:
186
Időpont: 2013-10-08 09:06:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Dobrosi Andrea (2013-10-08 08:58:50) üzenetére
Andi én is így vagyok, és a legyőzés alatt erről beszéltem. Nem győzhetsz meg zárt elmét az ostobaságáról. :)))
ildi
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1233
Időpont: 2013-10-08 08:58:50

válasz Riba Ildikó (2013-10-07 10:58:14) üzenetére
Kedves Ildi!

Én nem vagyok erőszakos, hagyom, hogy más bunkó maradjon...

Örültem neked!

Üdv,
A.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1233
Időpont: 2013-10-08 08:56:55

válasz Selanne (2013-10-07 10:30:05) üzenetére
Szia Marietta!

Neki a köszönés egy fölösleges formula, s attól, hogy ezt nem alkalmazza, jobban érzi magát. Tényleg furcsa...

Köszi, hogy benéztél!

Üdv,
A.
Alkotó
Regisztrált:
2013-07-06
Összes értékelés:
186
Időpont: 2013-10-07 10:58:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Andi az írásod egy igazi korrajz, szinte mindenki életében jelen van valami hasonló. Tapasztalatom szerint mindig az zárja rövidre az ilyen "kapcsolatot" aki intelligenciában a másik fölött áll. Csak egy a bajom, hogy legtöbbször az ilyen, és hasonló szituációkból az jön ki "győztesen", aki nem éppen a kívánatos magatartás formát képviseli. Nekem is van afférom szomszéddal és közös képviselővel. DE: győz az erőszak... Erre adná meg a választ végre valaki, miért így történik az életben legtöbbször?
szeretettel és tetszéssel:
ildi
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2013-10-07 10:30:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ott, az utolsó mondataid bölcsek. Van ez így, és veszítettél? "Ráhangolódás e tudatra" jó pozíció.

Egyébként végigolvasva az jutott eszembe, hogy van akinek más létforma természetes, és esetleg a másik, az, aki furcsa. Vannak furcsaságok. :-)

Marietta

Legutóbb történt

bűvölet bejegyzést írt a(z) Érzelmi kavalkád című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Elmaradt utazás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel csírájában elfojtva címmel a várólistára

Marcsy alkotást töltött fel Az nem lehet címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy szakítás irodalmából című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/9) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A Zagyva partján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)