HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-10-10

A Pszichotanyán 28.

Már jól maguk mögött hagyták a tanyát, az úton robogtak, kettesben Tommal. Ragyogott a nap, enyhe őszi idő volt. Pamela hátradőlt az ülésen, s élvezte volna a szabadságot, a kellemes időt, azt, hogy együtt lehet Tommal most két teljes napon át, mégsem adhatta át magát a felhőtlen boldogságnak, mert állandóan ott motoszkált a fejében Laura. Istenem, hogy nézett rá tegnap, amikor, maga sem tudja hogyan, kiejtette száján azt az örökbefogadás szót. Egyszerre látott a szemében rémületet, reményt, örömöt, haragot... Aztán hirtelen elsírta magát. Azzal vádolta, hogy nem is mondja komolyan, csak meg akarja vigasztalni. Tényleg vigasztalnia kellett, azt mondta, most ne is beszéljenek róla, majd még gondolkodhatnak együtt is, Laura is elmondhatja az elképzeléseit, átgondolják, megbeszélik, most az a fontos, hogy nyerjenek erre időt... Nehezen, de végül megnyugodott. Ő viszont, még nem mondta el Tomnak. Nem akarta ezzel terhelni az utazásuk előtti időt, anélkül is eléggé izgalmas volt. Nem is hitte volna, hogy ilyen körültekintő óvatosság, és kíséret követi majd minden lépésüket. A Tündérligeten át jöttek, a nagy darab Pierre is kísérte őket. Nagyon elővigyázatosak voltak, pedig ő milyen boldogan gyönyörködött volna a csillagos égben, de nem lehetett. Lenn a kapunál a másik Pierre várta őket, előbb kiment, alaposan körülnézett, aztán hármasban mentek a házig. Ott állt már az autó előtte, s akkor adta oda Pierre a kocsi kulcsát Tomnak és megvárta míg ők felmennek a lépcsőn, s bemennek a lakásba. Tomnál is felfigyelt, mennyire ügyelt mindenre. A redőnyök már mindenütt le voltak eresztve, az ajtót is gondosan bezárta. Ilyen izgalmak után csak nem jöttek a szavak, gondolta ráér még, majd ha sétálnak nagyokat a természetben, a tóparton, erdőben, vagy ücsörögnek valahol egy padon... Igen, megvárja a megfelelő pillanatot. Tudja jól, hogy meg kellett volna előbb beszélnie Tommal. Nem dönthet egyedül, hiszen össze akarják kötni az életüket. Persze, hogy meg kell beszélniük, de akkor szükség volt rá, hirtelen nem tudta mivel megfékezni Laurát. Féltette. Félt, hogy valóban komolyan foglalkoztatja a szökés gondolata, éreztetnie kellett vele, biztonságban van, és van megoldás, csak neki is akarnia kell. Azóta sokat töprengett rajta, és most már tudja, hogy igenis akarja... szeretné Laurát örökbe fogadni... neki úgysem lehet saját gyereke, az idő is jócskán eljárt felette, és Laurát megszerette... érzi, hogy fontos neki, Laurának is szüksége van a gondoskodásra... csak éppen akarnia kell, és Tomnak is... Ó jaj, mit fog szólni hozzá?... Mi lesz, ha válaszút elé állítja: vagy ő, vagy én? Akkor mi lesz? Akár Tom, akár Laura... Nem, ezt nem tudja ép ésszel elviselni. Jobb, ha most nem gondolkodik... nem bír rágondolni... majd inkább máskor... majd máskor...

- Alszol szívem? - Tom hangját hallotta, s az ő hangja hozta most vissza gondolatainak árjából, amik már-már elsodorták.
- Nem, dehogyis! - kissé felegyenesedett és Tomra nézett - Miért kérded?
- Mert már harmadszor szólok hozzád és nem válaszolsz, azt hittem elaludtál.
- Nem, csak elgondolkodtam. Mikor érünk oda?
- Azt hiszem már itt is vagyunk, csak nem tudom merre forduljak? Vajon hol lehet a recepció, hogy elkérjük a ház kulcsát. Nem értem, miért nem tudnak normális útbaigazítást adni a jámbor utazónak? - évődött Tom. Azonban, akkorra észrevette a táblát, s máris elfordult a jelölt irányba.
A parkolóba hajtott, aztán hátára vette a hátizsákot, s miután megkapták a kulcsot, elindultak kézen fogva megkeresni a házikót. Lépcsőn mentek fel a verandára. Amikor Tom kinyitotta az ajtót, egy tágas nappali szoba tárult eléjük, kandallóval. Fenn volt galéria, s ott volt a hálószoba, létrán lehetett felmenni, s a létra alatt volt a fürdőszoba.
- De hiszen ez csodálatos! - örvendezett Pamela - Kár, hogy nincs hideg, lehetne hallgatni a tűz pattogását, nézni ahogyan nyaldossák a lángok a fahasábot... - ábrándozott.
- Rakunk tüzet estére, jó? - Pamela gyermeki örömmel ugrott Tom nyakába, csak egy pillanatra, máris kinn volt a verandán, s hívta Tomot is, hogy nézze, milyen csodálatos kilátás van innen a tóra. A túloldalon hegyek magasodtak, itt dombos és erdős volt a vidék, s középen kéklett a tiszta vizű tó. Csodálatosan szép volt.
- Éppen ilyenről álmodtam - mondta Pamela, Tom vállára hajtva a fejét. Abban a pillanatban felhőtlenül boldogok voltak.

Mindketten pólót, farmernadrágot viseltek, a derekukra kötöttek valami felsőt, hátha szükség lesz rá, és sétára indultak. Lementek a tópartra. A tavon fehér vitorlások siklottak, mögöttük a dombos vidék, amit erdő borított, s a fák között imitt-amott kikandikáltak a házikók. Egészen mesebeli táj volt. Az erdő mindenféle színben pompázott, volt ott az aranysárgától, a rozsdavörösön át, a még mindig zöldellő lombokig minden.
- Ilyenkor a legszebb az erdő, ezek a varázslatos színek mindig elbűvölnek, emiatt szeretem oly nagyon az őszt. - mondta Pamela, s ahogy egymást átkarolva mentek a tóparton, még szorosabban hozzásimult Tomhoz.
- Látod, ebben is egyformák vagyunk, én sem tudok betelni ezzel a színkavalkáddal. Gyönyörű az őszi erdő. - Pamela élvezte a napsütést is, hiszen be volt zárva már mióta, nem volt a szabad levegőn, most olyan volt mint egy féktelen kiscsikó, élvezte a napfényt, a mozgást, még versenyt is futottak, természetesen Tom megelőzte, de mit számított, amikor aztán a karjaiba kapta, forgott vele, és Pamela kacagott... Hirtelen ugrott be a kép, apa ugyanígy felkapta őt gyerekkorában, s csak úgy csilingelt a kacagása. Olyan elevenen látta most apát, s a képet maga előtt, hogy szinte gyereknek érezte magát, s gyermeki boldogság árasztotta el, mint akkor...

Barangolás közben nagyon megéheztek, alig tudták elvonszolni magukat a házig, merthogy vízbe kellett tenni a virágot, ugyanis, Pamela egy hatalmas csokor erdei virágot szedett. Most vízbe rakta, a kis asztalkára tette a kompozíciót, s gyönyörködtek, hogy milyen ékes dísze lett ennek a kellemes hangulatú szobának. Kicsit rendbe tették magukat, s elmentek az egyetlen étterembe, ami ott volt található. Megebédeltek, aztán vettek maguknak gyümölcsöt vacsorára, s folytatták a csatangolást. Alkonyatkor a tóparton sétáltak. Nagyon sokan kiruccantak ide hétvégére Párizsból. Nem esett nagyon messzire, s ide jártak friss levegőt szívni a fővárosiak, meg élvezni a csendet, nyugalmat.
Pamela elfáradt az egész napos természetjárásban, pedig szeretett volna kinn maradni, és megvárni, hogy kigyúlnak a csillagok, csodálni az éjszaka fényeit, neszeit...
- Tudod mit, menjünk haza a házba, én tüzet rakok, te megpihensz, aztán később majd kijövünk nézni a csillagokat. - Pamela megmosta a szőlőt, elhelyezkedett a kényelmes fotelben, s nézte Tomot, amint tüzet rak. Közben szemezgetett a szőlőből, s egyszerre csak pattogni kezdett a tűz. Oda ment Pamela is a tűz elé, leült a padlóra, s onnan nézték, ahogyan nyaldossák a lángok körbe a fahasábokat. Fantasztikus élmény volt.
- Nem feledkeztek meg a csillagokról sem. Igaz, csak a verandáról gyönyörködtek bennük, mert koromsötét volt az éjszaka, a Hold nem volt sehol, amúgy meg igen friss levegő áramlott a tó felől.
Amikor végre ágyba zuhantak, Pamelának akkor jutott eszébe, hogy a beszélgetés ezúttal is elmaradt.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2014-01-19 20:06:38



Kedves Judit!

Köszönöm.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4422
Időpont: 2014-01-18 22:53:31

Kedves Ida!

Itt jártam, olvastam.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2013-11-26 16:40:49

válasz oroszlán (2013-11-26 12:01:46) üzenetére

Kedves hozzászólás!

Köszönöm szépen.

Ölelésem!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2013-11-26 12:01:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Szép környezet, szép idill!
Szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2013-10-21 20:00:13


Ó, drága Kata, megörvendeztettél soraiddal. Nagyon örülök, hogy jó regénynek találod, ez nekem nagy-nagy elismerés és hálásan köszönöm Neked.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2013-10-20 22:15:00


Jó volt olvasni, szép őszi képeket festettél ebben a részben. Úgy olvasom már a részleteket, mintha egy kész jó regényt kaptam volna valakitől.
Örömmel olvastam, de majd csak holnap estefelé, mert megyek Attilámhoz.

Szeretettel: Kat
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2013-10-13 16:27:58

válasz Susanne (2013-10-13 09:42:19) üzenetére

Köszönöm, kedves Zsu.
Azt hiszem, soha nagyobb szüksége nem volt az embernek a romantikára, mint éppen napjainkban, ebben a túlhajszolt, sok gonddal, bajjal küszködő korszakban. Szerintem legalábbis...
Örülök, hogy tetszett Neked.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2013-10-13 09:42:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Igazi romantika, nagyon szépen és aprólékosan megírva, élvezettel ovastam :)
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)