HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 45757

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: efereszFeltöltés dátuma: 2013-10-13

Longinus kiáltása

"Hová lettek a családi ereklyék", fogalmazódott meg bennem a legégetőbb kérdés - amely most sürgősen választ igényel -, egy ugyanilyen című újságcikk láttán, éppen akkor, amikor vasárnapi ebédem elfogyasztásához készülődtem. Azt a mindenségit! Valóban hová? Az asztal már megterítve várta az ilyenkor általam elfogyasztott szokásos étkeket, és azon finomságokat is, amellyel vendégem számára akartam kedveskedni.
Mi tagadás, ritkaság számba megy nálam, hogy én várok valakit, inkább én szoktam másokhoz menni és többnyire váratlanul, de aznap így történt. Én pedig ennek tudatában készültem a momentumra, amikor is vendégemmel egy kedvcsiklandozó üveg bor társaságában nyugodtan megadjuk azt, ami a testet megilleti, hogy majd ezek után kellemes lelkiállapotban megvitathassuk ügyes-bajos dolgainkat, példának okáért azt, hogy mi legyen a sorsa a hétköznapok emberének. És valóban, egy kis idő elteltével kitárultak évezredes kapum szárnyai, és ott állt annak a személye, akit én sohase láthattam, pedig az élet forgatagában sohasem kerültük még eddig el egymást. Nemsoká asztalhoz ültünk, síri csendben ettünk és ittunk, egy lélek se moccant. És amikor meg akartam kérdezni tőle, hogy tud-e arról, ami az újságcikkben van, még mielőtt ajkam szólásra nyithattam volna, rávágta, hogy tud, és hogy én ehhez mit szólok, mert ebben az esetben most patthelyzetben vagyunk. Néma maradtam, teret hagyva gondolataimnak, ahol nem voltam képes eldönteni, hogy a kiszolgáltatottság műszaki rajzára alkalmazható-e a teremtés tolómércéje, vagy sem. Mert ami az ereklyék hollétét illeti, azt kell mondanom, hogy sokat utazgattam a földkerekség különféle kultúráiban, de amikor erről a kérdésről faggattam őket, csak a vállukat vonogatták és semmi ésszerűt nem tudtak mondani. Éppen ezért szerettem volna én is tudni, hogy hová lettek a családi ereklyék. Azonban róluk én sem tudtam semmit, és ezt meghívottam tudomására is adtam. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, majd ezt a termékeny csendet Ő azzal törte meg, hogy ha nincs ellenemre, akkor ő még kérne ebből a mennyei nedűből, amit éppen elfogyasztottunk, és felém nyújtotta kiürült poharát, én pedig sose voltam szűkmarkú. Jól telt el a délután, olyannyira jól, hogy meg is feledkeztünk a családi ereklyékről, és ha az éjszaka nem kíván nekünk csodaszép álmokat - amivel eszünkbe juttatta, hogy egy nagyon lényegünkbe vágó kérdést feszegettünk még nem is olyan régen -, akkor szépen ezt is betakarjuk a mindenség porával, és úgy ahogy van el is van felejtve, tehát van is, meg nincs is. Így azonban, azon nyomban kijózanodtunk, tüstént elillant a minket körüllengő bódulat, és abban maradtunk, hogy még mielőtt háromszor megszólalna a kakas, addigra kiderítjük, hogy hol találjuk az elveszett ereklyéket. Ő jobbra indult, én balra fordultam, és álarc nélkül beléptünk a halandók világába.
Eltelt egy nap, el kettő, és amikor már a tarajos kilencedszer kukorékolt volna, egyszerre, sőt mi több, ugyanolyan lépéssel, és egyforma lábnyommal belebotlottunk a vér és vízfakasztó Longinusba, aki saját oldalát bökdöste valamilyen hegyes eszközzel, miközben ekképpen kiabált: a család ereklyéi a gyerekek kellene, hogy legyenek, de manapság nincs már természetes szaporulat. Amikor ezt meghallottuk vándortársammal együtt, fájdalomtól eltorzult arccal néztünk egymásra, mert már sejtettük, hogy hová lettek a családi ereklyék. Elballagtunk a legközelebbi újságos bódéig, és ott megkerestük azt az újságcikket, amelyben utolsó sorként ez állt: "szellemképüket az utódok őrzik."

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2412
Időpont: 2016-03-02 16:06:20

válasz T. Pandur Judit (2016-02-25 13:55:11) üzenetére
Kedves Judit!
Köszönöm Neked, hogy olvastál, köszönöm, hogy kérdéseket tettél fel!
Íme a válaszaim:
1. az álarc nélküli szereplők maga a Jóisten és a Sátán.
2. akár így is fogalmazhatnánk, mert már az általam leírt világban nem születnek gyermekek.
3. Longinus úgy került a halandók világába, hogy ő is halandó, bármelyikünk lehet Longinus, a reinkarnáció már csak ilyen. :)
Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál, remélem, hogy válaszaimmal a segítségedre voltam.
Szeretettel: Szabolcs
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4497
Időpont: 2016-02-25 13:55:11

Erős túlzás volna, ha azt mondanám, hogy megértettem az alkotásodat.
Longinus volt az a római centurió, aki a lándzsájával megdöfte a keresztre feszített Jézus holttestét, hogy megbizonyosodjon a halál beálltáról.
Longinus lándzsája /néhány példányban / ereklyévé vált, királyok tülekedtek érte, Napóleon is próbálta megszerezni, Hitler is ellopta a bécsi múzeumból /most megint ott van/.
Mivel alkotásod szereplői "álarc nélkül léptek be a halandók világába", így talán a szellemvilághoz tartoztak? A családi kincsek a múlt ereklyéi? A halandók világába hogy került a rég meghalt, önszurkáló Longinus?
Nekem valóban nagyon szellemképes ez az alkotásod.

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2412
Időpont: 2015-11-10 09:14:12

válasz Steph McCrieff (2015-11-10 03:42:04) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Steph!
Örülök, hogy tetszett.
Alkotó
Steph McCrieff
Regisztrált:
2015-11-07
Összes értékelés:
64
Időpont: 2015-11-10 03:42:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elgondolkoztató, remek írás... Gratulálok!
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2412
Időpont: 2013-10-23 02:25:43

Más lenne az eredmény.
:)
Alkotó
Regisztrált:
2013-07-21
Összes értékelés:
345
Időpont: 2013-10-23 01:35:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hmmm, frappáns a befejezés... :)
Újságos helyett asszonyhoz, F! :)
Szépet!

Legutóbb történt

Kőműves Ida alkotást töltött fel Bajadéra 12/7 címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK V/7 címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Hó hull, hófehér címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Szeress engem című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Életrajz címmel a várólistára

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Ott címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Mákvirág alkotást töltött fel Késő címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hóesésben címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)