Csendben szálnak az apró sóhajok
ragyog a kandalló fénye,
elemi erővel utat törnek az óhajok
halkan duruzsol zenéje.

Egymást kutatva kezeink nyomán
élednek elfojtott vágyak,
reszkető simogatások ködfátyolán
holdsugár fényében látlak.

Csókot követelve esdekel a szánk
útján apró virág nyílik,
testünket borzongva kergeti a vágy
bársonybőröd feszítik.

Vad táncot jár, s robban az érzelem
messzire száll a hang,
részeg mámorban táncol az értelem
muzsikál két lélekharang.

Halk szonátát írt a szenvedély virága
s mi megbújunk pihegve,
láthatatlan érzés köszönt a világra
szunnyadunk egymást ölelve.