HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45566

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2013-10-15

Cicák a parkban 4. Látogatás

24-ike előtt este, Katica lányom telefonon jelezte, hogy szombaton, meglátogat. Ezért reggel gyorsan készülődni kezdtem. Kedves tőle, hogy másodszor is eljön hozzám. Ugyanis 11-én is itt volt, két hete, vasárnap, mivel vasárnap valamilyen más programja lesz. Már telefonon jeleztem neki, ne hozzon nekem annyi ételt, mert még ha a kosztunk nem is mondható a legjobbnak, azért tudom pótolni, mert a büfében sok mindent lehet kapni, egyébként kicsi a hűtőszekrény, ketten használjuk, s most is telve van.
Tizenegy óra után érkezett busszal. Megbeszéltük, hogy amint leszáll a buszról, telefonáljon, s én eléje megyek.

Örültünk egymásnak, én különösen annak, hogy jól néz ki, a kedélye is jó és szép, nyugodt az arca. Elmondta, hogy Emese és Danika ismét elment világot látni, egyedül van a három macskájával. Közülük az egyik nagyon rakoncátlan, nevelésre szorul, az a büntetése, hogy amíg elcsitul, bezárja a cicahordozóba. S érdekes, hogy megérti, mert elcsendesedik, s utána szót fogad neki.

Örülök, hogy felnőtt unokáim minden nyáron meglátogatnak egy-egy európai várost, most észak felé kalandoznak. Danika nem egy helyen tölti az idejét, máshol is megfordul. Jó, hogy világot látnak, tapasztalatot szereznek. Anyjuknak köszönhetik, hogy áldozatok árán is igyekezett arra, hogy az angol nyelvet elsajátítsák, mert ezzel könnyebb külföldön eligazodni.

Ebéd után elfogyasztottunk a társalgóban egy-egy kapuccsinót, majd egy-egy finom süteményt társalgóban. Megint többféle ételt hozott, pedig mondtam neki, hogy nem éhezek, s ha valami nem tetszik, ki tudom pótolni mással.
Jó idő volt, lementünk és a parkban élveztük a kellemes időt, a jó levegőt, a park szépségét. A cicák mind körénk gyűltek. Vittünk nekik cicafalatokat. Nekem nem ízlett a második fogás, ezért egy műanyag dobozban levittem és szétosztottam köztük.
Katica sok fényképet készített a cicákról, aztán egy üres padot kerestünk. Többen végigkísértek minket, alig tudtam tőlük lépkedni. (Katicám hazaérve, elküldte a fényképeket, úgy, hogy a képeken itthon is nézegethetem az itt lakó cicacsaládot.)
Jó érzés, hogy lányom elfoglaltsága ellenére időt szakít rá, hogy kicsit együtt legyünk. Korábban, amíg jobban bírtam az utazást, én jártam hozzájuk.
A park széléig elkísértem, sokáig integettünk egymásnak.

Estefelé ha kicsit is, de végre, megeredt az eső. Igaz, alig esett, mégis enyhült a nagy forróság. Vacsora után lementem még levegőzni. A kapu előtt sokan élveztük, hogy a szökőkút körül a virágágy füves területén összegyűlt talán a teljes cicatársaság, ott játszadoztak és hancúroztak, egymást játékosan kergetve. Jó volt nézni őket, vidámságot hoztak a nézőközönségnek.
Kilenc óra körül zárják a kaput, felmentem és lezuhanyoztam. Nem takarékoskodnak a vízzel, mert a zuhanyrózsából nagy erővel zúdul a víz, alig lehet kissé lecsendesíteni.

Este megint kértem altatót, sajnos nem hoztam otthonról azt, amely - legalább is eddig, nem ártott. Sajnos, egyre erősebben érzem a zsibbadást, már mindkét kezemre kiterjed. Furcsa, hogy itt nem kell háztartással foglalkozni, mégis, úgy érzem, mintha olyan munkát végeznék, ami miatt durva lehetne a kezem, ezért minden este krémmel bekentem. Jó, hogy elvittem a pamutkesztyűket, hogy ne zsírozzam be az ágyneműt. (Csak később, otthon találtam ki, hogy tulajdonképpen ez az érzés nem mástól van, hanem a zsibbadás okozza, már sajnos, éjjel-nappal.)

Az egészben a legnagyobb baj az, hogy főleg éjszaka többször fölébredek, kénytelen vagyok kimenni a mosdóba, hogy bizonyos mozgások kissé enyhítsék a fájdalmat, de legtöbbször már nem segít, mint korábban, amikor néhány perc alatt elmúlt. Volt rá eset, hogy ötször és egy alkalommal hétszer kellett fölkelnem éjszaka, s legfájdalmasabb mindig az utolsó, ami hajnaltájt szokott jelentkezni.
Csak azt nem értem, hogy az orvosok miért nem foglalkoznak ezzel? Vagy talán még sosem találkoztak ilyen bajjal? Amikor orvossal találkozom, mindegyikitől érdeklődöm, milyen módszert ismer ennek gyógyítására, de csak legyint, s mutat egy-egy általam már ismert kézmozdulatot, mintha attól elmúlna. Mindig arra gondolok, hogy senki sem gondol rá, vagy el sem hiszik, milyen fájdalmas lehet a zsibbadás. Igaz, nem kívánom senkinek - hogy majd tapasztalják, ha eljő az ideje.

Augusztus 25. vasárnap
Hiába vettem be altatót, éberen virrasztottam fél éjszakán át. Nagyon későn aludtam el, későn ébredtem. Ilyen eddig még nem történt, mióta itt vagyok. Már kilenc óra volt, mikor kinyitottam a szemem, körülöttem mindenki elment már kezelésre. Tavaly én is jártam vízi-tornára, minden napom azzal kezdődött. Most sajnos, a lábamon lévő seb miatt nem mehetek vízbe, ami nagyon hiányzik. Fölfedeztem, hogy a társalgóban ebéd után ülőtornát tartanak, azokon veszek részt.

Délután megint kártyáztunk, utána kimentem a fürdőszobába, lezuhanyoztam, a lábamon a sebet lekezeltem, bekentem magam arckrémmel, máshol testápolóval. Elhatároztam, hamar lefekszem, de előtte kimentem fájdalomcsillapítót kérni, hogy ne ébresszen fel ismét a zsibbadás. Megint más nővér volt szolgálatban, de nem találta, hogy előző nap melyik gyógyszert kaptam, kiválasztott egy kapszulát, szerinte biztosan jó lesz. Mivel mindig csak egy szem gyógyszert adnak, én se tudtam megmondani, melyik lehetett, mert doboz nem dobozban kaptam. Ezért bevettem. Nemsokára arra ébredtem, hogy nem csak zsibbad a kezem, de az egész testem, még a fejbőröm is viszket. Kisiettem a fürdőszobába, ahol a tükörbe nézve láttam, hogy az arcom égő piros, a szemem is bedagadva, és az egész testem tele van apró piros pettyekkel.
Sietve mentem a nővérhez, aki talán jobban meg volt ijedve, mint én, láttam rajta, hogy zavarban van. Kértem, adjon valamilyen ellenszert, attól általában el szokott múlni. De nem tartanak kalcium-szandozt, csak valamilyen másféle kalcium-tablettát talált. Visszakísért a szobába, mondta, feküdje le, szól az ügyeletes doktornőnek. Amikor ketten bejöttek, ismét vérnyomást mért, ami rendben volt. Láttam, a doktornő sem tudott velem mit kezdeni. Mondták, próbáljak elaludni, figyelni fognak. Nem mondhatnám, hogy pihenő éjszakám volt.
Szerencsére, utána már csak egyszer ébredtem fel, kezem ugyan nem zsibbadt, de az arcpír és a dagadás látszik rajtam most is, délután, mikor ezeket sorokat írom. Ráadásul hiába kértem, adjanak nekem Algoflex fájdalomcsillapítót, amit otthon már kipróbáltam, de hiába van patika a kórházban, azt a válasz kaptam, nem lehet. Én pedig nem tudok bemenni Visegrádra, hogy beszerezzem.
Úgy vélem, itt én próba-nyuszi vagyok, pedig ez a szerep igazán nem tetszik nekem.

Augusztus 27. Kissé lehűlt a levegő
Hiába, már augusztus vége, ilyenkor időnként már hűvösebbek az éjszakák, elmúltak azok a forró napok, amikor az ebédlőben minden teríték mellett ki volt készítve egy nagy üvegben ásványvíz. A nappalok is kellemesebbek, mint augusztus elején, legalább három hétig. Szerencsémre elvittem a ventilátort, ami némi enyhülést hozott, ha a szobában tartózkodtunk. Az is igaz, hogy tavaly jobban éreztem magam itt, mint most, amikor fizetett szobában csak ketten lakunk. Lehet azért, mert nem élvezhettem a fürdés örömeit, vagy ki tudhatja miért, de most alig várom, hogy leteljen a négy hét.

Ma Ultrahang-kezelés volt soron, ami nagyon jó, sokáig masszírozzák a hátam és a nyakrészt. Utána a parkba mentem, mert egy tasakban a cicáknak estéről előkészített eledelt akartam szétosztani. Szerencsére csak két cica vett észre, nekik elégnek bizonyult. Amikor elfoglaltam helyem a padon, az egyszínű világosszürke, kb. három hónapos, félvak cica mellém telepedett. Amikor megsimogattam, éreztem, hogy ver a pici szíve, és hálából halkan dorombolt az ölemben. A nagyobb, egyéves fehér-szürke-cirmos cica a másik oldalon mászott fel mellém, ő is az ölemben pihent. Sokáig ültünk hármasban, békés csendességben, amíg közeledett az ebédidő, s meg kellett szakítani a kellemes idillt.

Volt még idő kezet mosni az ebédhez. Leves után csigatésztát kaptunk, kis darabka hallal, tejfölös mártásban. Egy kis nejlonszatyorban, margarinos dobozban gyűjtöttem össze a cicáknak való ételmaradékot.
Ebéd után a bejárathoz közeli bokrok mellett nagy adagot tálaltam föl nekik. Ott gyűltek össze a cicák falatozni a lapos, földön elnyúló fenyőbokor mellett, s ott lakik a szürke-cirmos, sovány anyacica is a három kiscicájával. Amikor a hó elején megérkeztem, alig voltak két-háromnaposak, még felállni se tudtak, csak szoptak szegény éhező anyjuktól, s ő azóta is körbe-körbe járja a nagy parkot élelemért könyörögve... A kis apróságok mégis szépen fejlődtek, megerősödtek, miközben megtanulták, hogyan kell küzdeni az ennivalóért. Ugyanis amikor valaki ételt visz a nagy cicacsaládnak, már ők is ott teremnek, s harcolnak egy-egy falatért...

Legalább 10-12 macska él a parkban, otthonuk egy-egy bokor alatt van. Még jó, hogy ihatnak vizet, mert a bejárat előtti nagy virágágyás közepén egy szökőkútból éjjel nappal lassan folydogál a víz...
Cicák valamennyien tiszták, szépek, kedvesek és szelídek. Több sebesült van köztük: a kis szürke félvak, a másik szemével is alig lát. Gyógyításra szorulna. Megismertem a kedves fehér szőrű cicát, egyéves lehet, s tavaly valaki az egyik szemét kilőtte. Egy idősebb cica pedig szintén a múlt évben, a lábán sebesült meg, szegényke most is sántítva járkál.

Ugyanis akkor gyakran ott a parkban egy férfi kutyáját sétáltatva, időnként elengedte, a macskákra uszítva. Nem tudom, hogy lehetett ezt megengedni, szenvedést okozva a védtelen állatoknak.
Ráadásul - valamelyik kórházi vezető olyan rendeletet adott ki, melynek értelmében nem lenne szabad etetni a macskákat, s aki vét ellene, azt kiutasítják a kórházból. Előttem érthetetlen indokkal, hogy a macskák találkozhatnak rókákkal... s azok megfertőzhetik őket... Szerintem nevetséges, mert a macska nem várja meg a rókát, a fára menekül, ahová a róka nem tud felmászni.

A tilalom ellenére - szerencsére - sokan etetik a cicákat. Láttam, az ott dolgozók közül is, a konyha ablakából dobáltak nekik ételmaradékokat a földre, s megszámoltam 12 macskát sietve, bekapkodva a falatokat... Persze, szegény állatoknak ez kevés, éheznek, ezért soványak, mégis tiszták és kedvesek, s így, még éhesen is a szép parkot különlegessé varázsolják. Díszítik a helyet, mint elszórt ékszerek...

Aki hasonló tilalmat ad ki, az nem tudja elviselni az állatokat, talán egyedül szeretne élni a Földtekén.
Valamit tenni kellene szegény macskák érdekében. Kereshetnének olyan állatorvost, aki ivartalanítaná őket, hogy ne szaporodjanak el annyira, biztosan akadna, aki jutányos áron megtenné. Gondoskodni kellene az etetésükről, hiszen ahol annyian étkeznek, sok ételmaradékot kidobálnak, amiből jóllaknának a macskák. Biztos vagyok benne, hogy hasznot hoznak azzal, hogy a környéken megfogják az egereket.
El sem tudom képzelni, téli időben mennyit szenvednek a hidegtől. Nem tudom, van-e olyan hely, ahol meghúzódhatnak?, hiszen nyáron esőtől a nagy fák és bokrok alá húzódva van hová bújni, de télen nehéz körülményekkel kell megküzdeniük...

Folytatom.

2013. augusztus

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-01-19 19:01:27

válasz efmatild (2014-01-19 15:42:01) üzenetére

Ahogyan írod, sajnos, akkor nem vittem magammal a k.szandozt, ezért nélkülöznöm kellett a fájdalom-csillapítókat. Én altatónak használom az Eleniumot, de ha lehet, azt is elkerülöm. Sajnos, ott valamelyik vezető nem szeretheti az állatokat, ezért tiltják is a cicák etetését. De szerencsére sokan nem törődnek vele, ezért sokan nem fogadnak szót, és etetik őket. Van egy csomó képem róluk, hogy már megismerik a cicák azokat, akiktől ételt kapnak, engem is séta közben egész csapat kísérget... S olyan hálása tudnak lenni.
Köszönöm a látogatásodat.
Szertettel Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2014-01-19 15:42:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
A gyógyintézményekben is érződik az egészségügy hanyatlása. Számomra meglepő, hogy nem tartottak kalcium-sandoz tablettát, hisz bárkinél előfordulhat gyógyszerallergia.
Elgondolkodtam a cicák sorsán, úgy látszik, ők is olyanok, mint az emberek, nem mindegy hová születnek. Írásodból kitűnik, hogy állatszeretőek vagytok lányoddal együtt, ezért is aggódsz kis kedvenceidért.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2014-01-08 12:52:38

válasz T. Pandur Judit (2014-01-08 00:34:50) üzenetére
Kedves Judit!
Olyan gyönyörű a környezet, a park, a különféle fenyőfák erdeje, jó a levegő, hogy kis túlzással az ottlétet nyaralásnak lehet tekinteni. Háromféle étkezésből szabadon lehet választani, mindenki jár-kel a parkban, jó és hasznos kezelések vannak, elektromos, mágneses, vízi-, s még sorolhatnám... Nem fekvő kórház, bár pl. operációk után ott lábadoznak, ha kell fekve is. Különféle apróságoknak kis üzlet működik, másik pedig élelmiszert (pl. vacsora-pótlásra, gyümölcsöt, süteményt s különféle édességeket forgalmaz, aztán van egy hely, ahol különféle mozgássérülteknek való dolgokat árul, pl. térdvédőféleséget, zoknifelhúzót, háromkerekű kiskocsikat, stb. Gyógyszert ott adják (bár én magammal viszem, mivel nem lehet helyettesíteni az egyes gyógyszereimet). Sajnos, hamarosan ismét rászorulok, hogy ott állandósegítséget kaphassak z operáció uán.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2014-01-08 00:34:50

Kedves Kata!

Tanulságos és érdekes az írásod. Én még /szerencsére / soha nem voltam ilyen intézményben, így számomra tanulságos amiket leírtál az ott tartózkodásodról, és a körülményekről.
A cicák nagyon aranyosak lehettek, nem csodálom, hogy fájó szívvel nézted, hogy nem gondoskodik senki róluk.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2013-10-18 11:34:55

válasz oroszlán (2013-10-17 15:23:41) üzenetére
Kedves Ica!
Nem gondoltam arra, hogy ilyen sokan szenvedünk a különféle allergiától. Az előbb is hasonló gondokkal kapcsolatban válaszoltam. Nálam pedig már rendszeres, hogy az orvos másféle receptet ír föl, mondván, hogy ugyanazt tartalmazza, mint a megszokott, de én nem veszem be. Szerencsém,hogy a patikus kiadja nekem helyette azt is, ami már bevált. Ugyanis olvastam azt, hogy
a gyógyszer burkolata is tartalmaz olyat, ami árthat a felhasználójának. De ezzel a legtöbb orvos nem törődik. Szerencsétlenségemre, épp az én orvosaim ilyen hanyagul kezelik ezt a "csekélységet".
Már azért sem tartanék újabb cicákat, azért se próbázom újra, hátha időközben még ők is ártanának nekem.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2013-10-18 11:26:28

válasz Susanne (2013-10-17 11:05:13) üzenetére
Kedves Zsu!
Kezet foghatunk, kedves Ica. Korábban én se értettem, mi az allergia. Azt sem tudom felfogni, miért lettem a gyógyszerekre allergiás; azok ártanak, amelyekre szükségem volna. Szerencséd van, ha olyan orvosaid vannak, akik erre figyelnek. Nálam se a h.orvos, se a szakorvosok nem törődnek azzal, milyen gyógyszert írnak föl, legtöbbször olyat kapok, ami már az első vagy kapszula bevétele után kiüt.
A korábbi h.orvosom találkozott először a gondommal, s képes volt másfél évig kísérletezett azzal, melyik gyógyszer nem árt nekem m.vérnyomás ellen. De sajnos, baleset érte, vonattal ütközött autóval. Mondanom se kell, hogy megsirattam.
Azóta többször próbálkoznak másfajta szert írni erre a bajra, de ragaszkodom hozzá, ugyanis az új gyógyszereknél azonnal jelentkeznek a mellékhatások tünetei. Most is előfordul, hogy helyette mást ír föl az orvosom, szerencsére, a patikus ismeri a gondomat, és ahelyett is a régi gyógyszert adják ki nekem.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2013-10-18 11:03:05

válasz Kőműves Ida (2013-10-16 21:34:08) üzenetére
Kedves Ida!

Majd csak meglesznek valahogy jövő nyárig... Mert az oda beutaltak között is sok ember van, aki szereti az állatokat és etetik őket. Számomra is érthetetlen a rendelet, hogy lehet valaki olyan üres lelkű, hogy üldözi az állatokat. Sajnos, nem egyedüli eset.

Gondolom, Te állatbarát vagy, hiszen aki vidéken élt, az ismeri az állatvilág életét és kedves természetüket is.
Köszönöm, hogy itt jártál.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2013-10-17 15:23:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Amint már írtam előzőleg, hogy allergiás vagyok, sajnos többféle gyógyszerre is.Az viszont fel van vezetve a b.lapomra és mindíg megnézik, ha új gyógyszerre van szükségem. Ennek ellenére én is jártam így mint te, mert valami származéka volt benne. Nagyon oda kell figyelni.
Aranyos ahogyan aggódsz a cicákért.

Szívesen, szeretettel olvastalak: Ica
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2013-10-17 11:05:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata !

Sajnos nem tarthatok cicát allergia miatt, de nagyon szeretem az állatokat.
Érdekes volt , amit írtál, nekem nagyon tetszett !

szeretettel olvastalak: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5169
Időpont: 2013-10-16 21:34:08


Kedves Kata!

Annyira meghatóan írtál a cicákról, olyan gondoskodó szeretettel törődtél velük, hogy most azon töprengek, mi is lesz velük nélküled? Pedig hát valóban, eléldegélhetnének az ételmaradékon, érthetetlen miért nem szabad őket etetni? Hagyják éhen pusztulni az ártatlan állatokat? Jó érzéssel olvastam élményeidet, összefoglalódat.

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Sosem címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Akire rászakadt az ég 3/3 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A "Weidenbusch" inasa című alkotásho

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)