HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-10-15

A Pszichotanyán 31.

Lélekszakadva rohant felfelé, a lovaglást követően. Szinte beesett az ajtón, még kopogni is elfelejtett. Adélaide és Polett rémülten néztek rá.
- Történt valami? - kérdezte Adélaide, miközben Pamela leroskadt egy székre, alig tudott megszólalni annyira kifulladt.
- M i é r t... n e m... szóltatok?...
- Az istenért, mi bajod van? Mit kellett volna szólnunk?
- Kifizetem, csak maradhassak... kérlek... maradni szeretnék... ne küldjetek el... - mondta még mindig levegő után kapkodva.
- Én ebből egy szót sem értek. Kérlek nyugodj meg, higgadj le, majd azután elmondod.
- Nem! Most kell elmondanom!... Maradni szeretnék... Itt szeretnék maradni, hát nem értitek?
- Lejárt volna a szerződésed? - kérdezte hirtelen kapcsolva Adélaide - Tényleg az a baj? - Pamela bólogatott - Én nem is vettem észre, de nem kell kétségbeesned. Szóval maradni szeretnél, meddig?
- Még hat hónap, ugyanis karácsonyra tervezzük Tommal az eljegyzésünket... Nem jutott eszembe, már elsején lejárt, hivatalosan már nem vagyok itt... nem lesz ebből valami baj?
- Én sem vettem észre - szólt Polett - s így nem is intézkedtünk, tehát nem vagy kijelentve, így nem okoz semmi problémát. - Pamela e szavakat követve végre, megkönnyebbülten fellélegzett.
- Biztos, hogy hat hónapot akarsz még maradni? - kérdezte ravasz mosollyal Adélaide - csak azért kérdem, hogy eljegyzésről beszéltél, nem költöznél inkább Tomhoz?
- Nem! Az esküvőt májusra tervezzük, addig nem költözöm, szüksége van rám Laurának.
- Én is úgy látom. Örülök, hogy maradni akarsz, helyünk is van, elférsz, de mi lesz azután, ha az is lejár? Látom Laura máris nagyon ragaszkodik hozzád, nem lesz neki majd nagy törés...
- Adélaide, én nem akarok többé hazamenni, szakítani akarok a régi életemmel, itt akarok élni Tommal, s ha ő is úgy akarja, Laurával...
- Örökbe fogadnád Laurát? Tom még nem tud róla?
- De igen, Tom benne van. Még Laura nem döntötte el, de van még idő... Nem akarok többet mondani, mert még a részleteket Tommal sem beszéltük meg...
- Jól van, akkor most mit is tegyünk?
- Csak annyit, hogy befizethessek a kezelésre, amíg lejár az egy év. - Csak akkor nyugodott meg, amikor a számlát a kezében tartotta. - Mindjárt intézkedek is. Hogy, hogy mehetett így ki a fejemből, már akkor megtehettem volna, amikor Laura költségeit fizettem. - Adélaide és Polett, fejcsóválva, mosolyogva nézett utána.

Amikor felment a lakásába, megmosakodott, s elnyúlt a pamlagon, hogy kipihenje a hirtelen rázúduló izgalmakat. Elképesztő, mennyire megijedt. Tényleg, mi lenne ha azt mondanák, nem maradhat, el kell innen mennie? Akkor mit tenne? Hazamenni a villába, ahol cselédek sora veszi körül, ahol semmi dolga a világon, csak kóvályog azon a több száz négyzetméteren tétlenül? Nem is csoda, hogy inni kezdett... hogyan is tudott úgy élni, már el sem tudja képzelni. Margot? Szegény, a legutóbb azt mondta, hogy már nagyon hiányzom neki. Az ám, megígérte, hogy meglátogat hamarosan. Még mindig lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy beszélt rólam annak a pletykarovatos újságírócskának. Szegény Margot, alig tudta megvigasztalni. Csodálkozott is rajta, hogy ő vigasztalja, azt hitte, hogy ki fog kapni - mondta. Nagyon jót nevetett akkor rajta... Tényleg, Margot már rá sem fog ismerni, annyira megváltozott. Vajon mit fog szólni ha eljön? Mit kezdjen ő azzal a sok alkalmazottal, hiszen nincs és nem is lesz már rájuk szüksége. El kell őket küldenie... meg kell mondani nekik mielőbb...
Elgondolkodott. Vajon mi fog hiányozni a régi életéből? Hollywood? Az ugyan nem. A traccspartik barátnőkkel, kolléganőkkel? Nem is volt neki barátnője, a kolléganők meg csak vedeltek... meg persze ő maga is... hát nem, az sem fog hiányozni! Az otthona? Pfuj, olyan hideg, rideg, nem volt benne semmi meghittség... A vásárlások? Itt tanulta meg, hogy mennyivel szerényebben is lehet élni, mit neki a kincs, gazdagság, boldogság meg sehol. Nem, az sem fog hiányozni. A nyaralója Long Beach-ben? Hm, az is nagy marhaság. Minek neki magának akkora nyaraló? Örülne ha végleg megszabadulhatna tőle. Igaz, szépnek szép... de minek? Mindig is utálta. Majd elmennek valahová nászútra Tommal, megteszi egy bungaló is... mehetnének, mondjuk Korzikára! Az a Long Beach-i nyaraló?... Hm... Remek... remek... r e m e k! Ezt el kell mondania Adélaidenak. Remek ötlete támadt... azonnal el kell mondania... Mennyire fog majd ennek örülni!... Nem. Mégsem. Előbb mindent meg kell beszélnie Tommal. Például azt is, hogy építeniük kellene egy házat itt, lenn a házsoron... ugyanolyant mint a többi, jó lesz ugyanolyan, de talán kellene egy egész ház, földszint, emelet... Igen, elhozná Margotot is. Persze, ha ő is úgy akarja. Igen, elhozná... öregszik szegény, nincsen senkije rajta kívül, majd ő itt a gondját viseli... Meg persze kell a hely, ha Lora is odaköltözik. Úgy rémlik, hogy minden ház foglalt már, nincs olyan, ami üres lenne... majd építtet ő oda még egy házat, persze, meg kell ezt is beszélniük Adélaidel. Milyen jó lesz... ezt meg kellene építeni mire összeházasodnak, s elhozná Margotot... akkorra már Lora is eldöntheti, és elintézhetnék az örökbefogadást. Ez fantasztikus lenne... szép nagy család lennének...

Hirtelen rontott be Laura az ajtón. Olyan váratlanul érte, és úgy megijedt, hogy felsikoltott. Laura is megszeppent egy csöppet.
- Ó, bocsáss meg! Megijesztettelek?... Mi van veled, nem vagy jól? - kérdezte aggódva.
- Jól vagyok, de már másodjára rémülök meg... - amikor összeszedte magát végül, akkor elmesélte Laurának, hogy kinn az erdőn jutott eszébe, hogy lejárt a szerződése, s lóhalálában rohant fel, hogy még ma el tudja intézni... már akkor úgy megrémült, s azon törte a fejét, mi lenne, ha hazaküldenék?...
- Tényleg, mi lenne? - érdeklődött Laura.
- Nem akarok visszamenni Laura. Bele sem tudok gondolni. Én már nem tudnék úgy élni... nagyon megváltoztam... Itt szeretnék maradni. Attól féltem, hogy kiteszik a szűröm, s utcára kerülök. - mondta most már kacagva.
- Dehogy kerülnél utcára, odaköltözhetnél Tomhoz! - mosolygott Laura - viszont, ha nekem lejár az egy évem, én hová költözöm?
- Hozzánk! Akkorra összeházasodunk, s ha te is úgy akarod, hozzánk költözhetsz! - mondta, fekvő helyzetéből hirtelen felülve Pamela.
- Akarom! Ez az egyetlen vágyam! - mondta Laura, s sírva borult Pamela vállára.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2014-01-21 09:23:04


Kedves Judit!

Köszönöm.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2014-01-20 22:10:39

Kedves Ida!

Itt jártam, olvastam.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-12-02 20:32:19

válasz oroszlán (2013-12-02 14:54:23) üzenetére

Kedves Ica!

Talán, lehet benne valami. Az írónak benne kell lenni az írásaiban valamilyen formában, különben nem is ő lenne. Apró részletekben, igen, jól látod, benne vagyok én is.
Köszönöm az észreavételed.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6216
Időpont: 2013-12-02 14:54:23


Kedves Idám!

Úgy érzem minden részben benne vagy te magad, a jóhiszeműséged, a tenni akarás és még sorolhatnám.
Igyekszem olvasni tovább, mert még messze a vége.

Ölelésem: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-11-02 20:19:18

válasz Susanne (2013-11-02 11:32:42) üzenetére

Drága Zsu!

Nem késtél le semmiről, amint látod megvárt. Már kezdtem aggódni, mi van Veled, versed sem volt, már hiányoltalak. No, de most már itt vagy újra, s nagyon örülök a gyönyörű új versednek is, és annak is, hogy folytatod a regényolvasást. Köszönöm.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-11-02 11:32:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida !

Kicsit megkésve (sajnos nem az én hibámból) de ideértem, nagyon tetszett ez a rész is, remélem a többit is tudom még olvasni a mai napon!
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-10-23 10:01:41

válasz Finta Kata (2013-10-23 00:03:49) üzenetére

Kedves Kata!

Örülök, hogy szórakoztatónak találod. És valóban, beértél bennünket, majd igyekszem a feltöltéssel is, mert többször napokat kell várni rá mire felkerül az oldalra.
Nagy elismerés nekem, hogy olvasod, és az, hogy nem tudod "letenni" a regényt. Ez sokat jelent nekem. Igyekeztem fordulatokban gazdag, pörgős olvasmányt tenni az olvasó elé, s ha ez sikerült, engem is boldoggá tesz.
Köszönöm szépen.

Sok szeretettel!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11342
Időpont: 2013-10-23 00:03:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nem akarom elhinni, hogy utolértem magam is, meg Titeket is, hiszen most én írok először ide.
Elolvastam. Minden egyes anyagod jól tudod megszerkeszteni, mindig van benn valami, mi más, nem unalmas, mindig történik valami...
Szeretettel olvastam: Kata

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)