Lélekszakadva rohant felfelé, a lovaglást követően. Szinte beesett az ajtón, még kopogni is elfelejtett. Adélaide és Polett rémülten néztek rá.
- Történt valami? - kérdezte Adélaide, miközben Pamela leroskadt egy székre, alig tudott megszólalni annyira kifulladt.
- M i é r t... n e m... szóltatok?...
- Az istenért, mi bajod van? Mit kellett volna szólnunk?
- Kifizetem, csak maradhassak... kérlek... maradni szeretnék... ne küldjetek el... - mondta még mindig levegő után kapkodva.
- Én ebből egy szót sem értek. Kérlek nyugodj meg, higgadj le, majd azután elmondod.
- Nem! Most kell elmondanom!... Maradni szeretnék... Itt szeretnék maradni, hát nem értitek?
- Lejárt volna a szerződésed? - kérdezte hirtelen kapcsolva Adélaide - Tényleg az a baj? - Pamela bólogatott - Én nem is vettem észre, de nem kell kétségbeesned. Szóval maradni szeretnél, meddig?
- Még hat hónap, ugyanis karácsonyra tervezzük Tommal az eljegyzésünket... Nem jutott eszembe, már elsején lejárt, hivatalosan már nem vagyok itt... nem lesz ebből valami baj?
- Én sem vettem észre - szólt Polett - s így nem is intézkedtünk, tehát nem vagy kijelentve, így nem okoz semmi problémát. - Pamela e szavakat követve végre, megkönnyebbülten fellélegzett.
- Biztos, hogy hat hónapot akarsz még maradni? - kérdezte ravasz mosollyal Adélaide - csak azért kérdem, hogy eljegyzésről beszéltél, nem költöznél inkább Tomhoz?
- Nem! Az esküvőt májusra tervezzük, addig nem költözöm, szüksége van rám Laurának.
- Én is úgy látom. Örülök, hogy maradni akarsz, helyünk is van, elférsz, de mi lesz azután, ha az is lejár? Látom Laura máris nagyon ragaszkodik hozzád, nem lesz neki majd nagy törés...
- Adélaide, én nem akarok többé hazamenni, szakítani akarok a régi életemmel, itt akarok élni Tommal, s ha ő is úgy akarja, Laurával...
- Örökbe fogadnád Laurát? Tom még nem tud róla?
- De igen, Tom benne van. Még Laura nem döntötte el, de van még idő... Nem akarok többet mondani, mert még a részleteket Tommal sem beszéltük meg...
- Jól van, akkor most mit is tegyünk?
- Csak annyit, hogy befizethessek a kezelésre, amíg lejár az egy év. - Csak akkor nyugodott meg, amikor a számlát a kezében tartotta. - Mindjárt intézkedek is. Hogy, hogy mehetett így ki a fejemből, már akkor megtehettem volna, amikor Laura költségeit fizettem. - Adélaide és Polett, fejcsóválva, mosolyogva nézett utána.

Amikor felment a lakásába, megmosakodott, s elnyúlt a pamlagon, hogy kipihenje a hirtelen rázúduló izgalmakat. Elképesztő, mennyire megijedt. Tényleg, mi lenne ha azt mondanák, nem maradhat, el kell innen mennie? Akkor mit tenne? Hazamenni a villába, ahol cselédek sora veszi körül, ahol semmi dolga a világon, csak kóvályog azon a több száz négyzetméteren tétlenül? Nem is csoda, hogy inni kezdett... hogyan is tudott úgy élni, már el sem tudja képzelni. Margot? Szegény, a legutóbb azt mondta, hogy már nagyon hiányzom neki. Az ám, megígérte, hogy meglátogat hamarosan. Még mindig lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy beszélt rólam annak a pletykarovatos újságírócskának. Szegény Margot, alig tudta megvigasztalni. Csodálkozott is rajta, hogy ő vigasztalja, azt hitte, hogy ki fog kapni - mondta. Nagyon jót nevetett akkor rajta... Tényleg, Margot már rá sem fog ismerni, annyira megváltozott. Vajon mit fog szólni ha eljön? Mit kezdjen ő azzal a sok alkalmazottal, hiszen nincs és nem is lesz már rájuk szüksége. El kell őket küldenie... meg kell mondani nekik mielőbb...
Elgondolkodott. Vajon mi fog hiányozni a régi életéből? Hollywood? Az ugyan nem. A traccspartik barátnőkkel, kolléganőkkel? Nem is volt neki barátnője, a kolléganők meg csak vedeltek... meg persze ő maga is... hát nem, az sem fog hiányozni! Az otthona? Pfuj, olyan hideg, rideg, nem volt benne semmi meghittség... A vásárlások? Itt tanulta meg, hogy mennyivel szerényebben is lehet élni, mit neki a kincs, gazdagság, boldogság meg sehol. Nem, az sem fog hiányozni. A nyaralója Long Beach-ben? Hm, az is nagy marhaság. Minek neki magának akkora nyaraló? Örülne ha végleg megszabadulhatna tőle. Igaz, szépnek szép... de minek? Mindig is utálta. Majd elmennek valahová nászútra Tommal, megteszi egy bungaló is... mehetnének, mondjuk Korzikára! Az a Long Beach-i nyaraló?... Hm... Remek... remek... r e m e k! Ezt el kell mondania Adélaidenak. Remek ötlete támadt... azonnal el kell mondania... Mennyire fog majd ennek örülni!... Nem. Mégsem. Előbb mindent meg kell beszélnie Tommal. Például azt is, hogy építeniük kellene egy házat itt, lenn a házsoron... ugyanolyant mint a többi, jó lesz ugyanolyan, de talán kellene egy egész ház, földszint, emelet... Igen, elhozná Margotot is. Persze, ha ő is úgy akarja. Igen, elhozná... öregszik szegény, nincsen senkije rajta kívül, majd ő itt a gondját viseli... Meg persze kell a hely, ha Lora is odaköltözik. Úgy rémlik, hogy minden ház foglalt már, nincs olyan, ami üres lenne... majd építtet ő oda még egy házat, persze, meg kell ezt is beszélniük Adélaidel. Milyen jó lesz... ezt meg kellene építeni mire összeházasodnak, s elhozná Margotot... akkorra már Lora is eldöntheti, és elintézhetnék az örökbefogadást. Ez fantasztikus lenne... szép nagy család lennének...

Hirtelen rontott be Laura az ajtón. Olyan váratlanul érte, és úgy megijedt, hogy felsikoltott. Laura is megszeppent egy csöppet.
- Ó, bocsáss meg! Megijesztettelek?... Mi van veled, nem vagy jól? - kérdezte aggódva.
- Jól vagyok, de már másodjára rémülök meg... - amikor összeszedte magát végül, akkor elmesélte Laurának, hogy kinn az erdőn jutott eszébe, hogy lejárt a szerződése, s lóhalálában rohant fel, hogy még ma el tudja intézni... már akkor úgy megrémült, s azon törte a fejét, mi lenne, ha hazaküldenék?...
- Tényleg, mi lenne? - érdeklődött Laura.
- Nem akarok visszamenni Laura. Bele sem tudok gondolni. Én már nem tudnék úgy élni... nagyon megváltoztam... Itt szeretnék maradni. Attól féltem, hogy kiteszik a szűröm, s utcára kerülök. - mondta most már kacagva.
- Dehogy kerülnél utcára, odaköltözhetnél Tomhoz! - mosolygott Laura - viszont, ha nekem lejár az egy évem, én hová költözöm?
- Hozzánk! Akkorra összeházasodunk, s ha te is úgy akarod, hozzánk költözhetsz! - mondta, fekvő helyzetéből hirtelen felülve Pamela.
- Akarom! Ez az egyetlen vágyam! - mondta Laura, s sírva borult Pamela vállára.