Szeretsz?
Én szeretlek!
De ha kell, feledlek,
feledlek, hogy ne fájjon az emlék,
megyek hosszú útra, jaj miért ne mennék?
Megyek messzire, míg elbír a lábam,
boldogságra e földön soha nem találtam,
száz utat megjártam, remény sem maradt,
minden szertefoszlott egy pillanat alatt.
Hol van a boldogság, ó mutasd az utat,
miért szórsz fejemre vadul átkokat?
Elfáradt lélekkel meddig lehet élni,
hitem is elhagyott, mit lehet remélni.

Kell még egy igaz szó, kell még egy ölelés,
kell egy forró éj, kell a felébredés,
s ha az álmok egyszer valósággá válnak,
kísérlek utadon, s mindörökké várlak.