Már semmi sem lesz úgy,
ahogy régi téli estéken,
amikor csüngtem apa ajkán
csorduló meséken,
sült tök illata lengte be a szobát,
aztán vártam a reggelt,
hogy érezzem, anya-sütötte
friss cipó illatát.

Olyan nyári este sem lesz többé,
mint mikor a káprázatos illatú réten,
holdvilágnál szénát gyűjtött a család,
s a csillagokkal teli égbolt
egészen elvarázsolt,
ahogy vidáman mosolygott le ránk,
s a lelkem legmélyére raktároztam
a lucerna fűszeres illatát.

Dermesztő tél van a szívemben,
nem áll már az öreg platán,
és az akácsor ott a ház sarkán...
Mindenki elment.
Maradt csupán a kósza szél,
s az őszi ég alatt éledt emlék.
A sárgult levelekkel most
boldogan utánuk mennék.