Herbsttag

Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren laß die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gieb ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.

_____________________________________________


Őszi nap

A nyár forró volt, vesd végét, Uram!
A sok napórát fedje hűvös árnyad,
s mezőidet frissítse szélroham.

Dajkáld a szőlő sárga fürtjeit,
adj nékik száz napfényes többletórát,
segítsd megérni, még növelni cukrát,
hogy testes bor szülessék bőven itt.

Ki házzal nem bír, föl nem húzza már.
Ki most magányos, az marad sokáig,
csak virraszt, olvas, ír ő hajnaltájig,
és nyugtalan a korzón föl-le jár,
míg egyik hullt levélkét űzi másik.