HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-10-18

A Pszichotanyán 32.

Tom érte jött szombat reggel. Együtt reggeliztek azután elindultak a lenti házsor irányába. Most már Tom is szabad egész hétvégén, milyen jó, együtt tölthetnek két napot. Ahogy mentek a kerten keresztül, szállingózni kezdett a hó. Olyan szürke volt az ég, mintha soha többé nem akarna kék lenni, s egyszer csak nagy hópelyhek hullottak alá abból a rengeteg szürkeségből.
- Ebből kemény havazás lesz - állapította meg Tom - még jó, hogy szélcsend van.
Kézen fogva mentek. Pamelának féktelen jókedve kerekedett, feltartotta az arcát, s örült, amikor megült egy hópihe az orra hegyén. Kacagott, s futott volna, mint egy neveletlen kiscsikó. Gyerekkorában örült így a teleknek utoljára. Szerette a hóesést, apával hógolyóztak, aztán meg, mikor már elég nagy volt a hó szánkóztak. Ami annyiból állt, hogy apa húzta, ő meg ült a szánkón, s biztatta: Gyí, te lovam, gyí, te betyár! Kacagtak mindketten.
Ahogy kívül kerültek a kapun, egyre jobban havazott. Pamelának kedve kerekedett sétálni az erdőn a gyönyörű hóesésben.
- Meg fogsz fázni, - aggódott Tom, közben Pamela fejére tette a kapucnit, körbekötötte sállal, puszit nyomott az orra hegyére - no, menjünk egy félórára, nehogy agyonfagyjál...
Élvezték a gyönyörű hóesést, de Pamela csakhamar fázni kezdett, Tom amúgy is aggódott, mert egyre jobban szakadt a hó, azt mondta, hogy nem erdei sétára való idő ez, s csakhamar visszafordultak. Milyen jól tették. Időközben a szél is feltámadt s egyre erősödött, arcukba vágta a havat. Alig várták, hogy elérjék Tom lakását.
A ház előtt Piere éppen a havat seperte, morgolódott közben, hogy hiába, mert mire befejezné, kezdheti elölről, semmi értelme az egésznek. Tomnak is adott egy seprűt, meg hólapátot, hogy vigye csak fel a teraszra, mert ha így folytatja, úgy behavazza az ajtót, hogy ki sem tudnak jönni.
Tom a lépcsőket is leseperte, addig nem is engedte Pamelát rálépni. Nem hagyta az eszközöket a teraszon, inkább bevitte az előszobába. Biztos ami biztos, még ezeket is ellepi a hó.
Most már nagyon örültek, hogy végre benn vannak a jó meleg szobában. Tom azonnal indult, készíteni forró teát, hogy gyorsabban átmelegedjenek. Egyszerre milyen csúnya ítéletidő lett.

Már kényelmesen a pamlagon ülve szürcsölgették a teát, amikor csengett a telefon.
- Ez, tuti, hogy Marie lesz! - jegyezte meg Tom mosolyogva.
- Sejtettem, hogy aggódsz értünk. Itt vagyunk már nálam. Majd hólapáttal megyünk, ne aggódj, ott leszünk délben!
- Szegény Marie, tényleg jó, hogy van neki Max. Mennyire magányos lenne itt egyedül, meg aztán, ilyen hóesésben?... - sajnálkozott Pamela.
- Tavaly is volt ilyen. Egy éjszaka alatt esett fél méteres hó. Fent is sok havat kellett lapátolni, de aztán jöttünk ide is, kiszabadítani az itt lakókat. Úgy látszik, az idén is lesz benne részünk, bár azután beszerzett Adélaide egy kis motoros hókotrót. Az azért nagy segítségünkre volt.
- Tom, annyi mindent meg kellene beszélnünk!
- Hát beszéljük meg drágám! - újra mellé ült, kezébe vette Pamela kezét - Kezdjük mindjárt azzal, hogy mikor menjünk megvenni a gyűrűket. Ragaszkodsz Párizshoz, vagy megteszi egy kisebb, közelebbi város is?
- Persze, hogy megteszi, de azért ne ilyen ronda időben menjünk... Mikor, és hol legyen az eljegyzésünk?
- Hogyan szeretnéd?
- Gondoltam van valami ötleted. Az esküvőnket olyan remekül megtervezted... már alig várom...
- Kezdjük inkább az esküvővel?
- Ilyen időben? Ne hülyülj Tom!
- Jó, csak vicceltem. Úgy gondoltam, hogy karácsony előestéjén, illetve délután, itt nálam, kettesben... Azután felmennénk a közös karácsonyi ünnepségre, nagyon szép volt tavaly is, s ott bejelentenénk az eljegyzésünket. Na, mit szólsz!
- Szeretem, hogy melletted nem kell gondolkodnom, te mindent olyan remekül kitalálsz. Nincs is mit hozzátennem. És karácsony napján?
- Gondoltam, hogy nálam lesztek, elhozzuk Laurát is, jó?
- De még mennyire! Ezt jól kieszelted. Tudod mit, majd leszokom a gondolkodásról. - nevetett Pamela. Pedig igencsak tele volt a feje gondolatokkal. Alig várta, hogy elmondhassa Tomnak mire készül. Most még nem szólhat, mert hamarosan menniük kell ebédre, pedig nagyon kikívánkozik már belőle, mégis szeretné, ha lenne rá idejük bőven, hogy átbeszéljék ezeket a merész lépéseket, amire ő készül. Majd ha visszajönnek... aztán előttük áll az egész éjszaka, lesz rá idejük bőven... most meg a legszívesebben előretekerné az órát... legyen már dél, hogy mehessenek, mert szétfeszíti a sok mondanivaló, de nem, most mégsem kezdheti el. Hirtelen felállt, az ablakhoz ment, nézte a havazást. Tom meg észbe kapott, ő is felugrott s kiment eltakarítani a havat, hamarosan úgyis indulniuk kell.

Amikor Tom visszatért, azt mondta, hogy indulhatnak máris. Max is a havat lapátolta éppen, s így eltakarították együtt a két ház közötti részt, meg az ebéddel is elkészültek, megbeszélték, hogy mennek azonnal.
- Ők már terítenek, menjünk szívem, lássuk mit sütött, főzött ez a két gyerek. - mondta Tom nevetve. Pamela is nevetést erőltetett magára, s reménykedett benne, míg odaérnek sikerül a gondolatait is elűznie. Szerette volna, ha jól érzik magukat fiatal barátaikkal.
- Tom, mit szólsz hozzá, ha Mariet és Maxot hívnánk tanúnak az esküvőnkre?
- Na látod, hogy neked is vannak fantasztikus ötleteid! - ragyogott fel Tom arca.
Marie a kis erkélyen leste, s amint meglátta őket, seperte előttük a lépcsőről a havat, nehogy megcsússzanak. Benn a meleg lakásban, finom illatok terjengtek. Max éppen befejezte a tálalást. Máris az ebédlőbe invitálta őket.
- Kóstoljátok meg a hagymakrémlevest Max-módra! - Kis cipócskákban volt tálalva a leves, aminek levágott teteje vissza volt helyezve rá, hogy el ne hűljön. Jól esett a forró leves, no meg finom is volt, ízlésesen tálalva, el voltak ragadtatva Max szakácsművészetétől.
- Igazi mesterszakács. Én elbújhatok a szakácstudományommal mellette - mondta Marie pironkodva.
- Én viszont, mindhármótoktól tanulhatok, én vagyok az, aki semmihez sem ért... de majd igyekszem - szólt Pamela, mintegy kiemelve abszolút hozzá-nemértését, ne Marienak kelljen pironkodnia.
- Ne aggódj drágám, elég, ha egyikünk konyít hozzá valamit. Elboldogulunk! - mondta Tom megnyugtatásként.
Következett a második fogás. Áfonyás őzgerinc, héjában sült burgonyával volt körberakva.
- Istenien néz ki! Le a kalappal előtted Max! Csak tudnám, hol a csudában tanul meg egy fiatalember ilyeneket. S az mellett még orvos is. Te Marie, ezek meghizlalnak bennünket, csak aztán nehogy megbánják. - mondta, a végén már kacagva Pamela. Mind együtt nevettek, közben dicsérték a húst, ami szinte elolvad a szájban, az ízletes áfonyaszószt, a forró sült krumplit. Közben sok minden másról is beszélgettek, egészen belefeledkezve az evésbe, s bár már gyakran mondogatta mindegyik, hogy egy falat sem fér már belé, mégsem tágítottak, addig, amíg mindent fel nem faltak az utolsó morzsáig.
- Nincs még vége! - kiáltotta el magát hirtelen Marie. Gyorsan kezdte leszedni az asztalt - hátra van még az, amit én készítettem! - mondta, nem kis büszkeséggel, amikor asztalra tette a tálca "Velencei álom" szeletet.
- Ez tényleg álomszép, Marie! Viszont, nekem már egy falat sem menne le a torkomon, ellenben van egy javaslatom, menjünk ki ide a domboldalra hógolyózni egyet. Azután felfaljuk még ezt is! - mondta Pamela, s érdeklődve nézett körül - na, mi van fiúk, de csend lett.
- Én csak azon töröm a fejem, hogy ez nem célzás-e, már úgy értem, rám nézve - szólt elgondolkodva Max.
- Aha, arra gondolsz, hogy Marie azt szeretné, hogy Velencébe vidd nászútra? No, ezt majd ti ketten megbeszélitek, most meg irány a domboldal! - még beleszagolt a süteménybe - Isteni narancsillata van! - felkiáltással, Pamela is indult öltözködni.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2014-01-21 09:23:27


Kedves Judit!

Köszönöm.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2014-01-20 22:18:16

Kedves Ida!

Itt jártam, olvastam.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-12-02 20:35:52

válasz oroszlán (2013-12-02 15:05:17) üzenetére

Örülök, hogy tetszett ez a rész is.
Egyébként a regény egy évet foglal magába. Májusban érkezett Pamela a Pszichotanyára, és majd májusban ér véget a regény...
Jaj, nem Neked, Te biztosan előbb a végére érsz, hiszen már alig van hátra néhány fejezet...

Köszönöm látogatásod.
Szeretettel!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6216
Időpont: 2013-12-02 15:05:17


Mennyi idő telt el már a történet kezdetétől...már tél van. Szépen leírtad a hóesést. Meghitt beszélgetések.

Szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-11-02 20:22:26

válasz Susanne (2013-11-02 17:09:13) üzenetére

Köszönöm, kedves Zsu, örülök, hogy tetszett.
Akarod, hogy összehozzalak Pamelával egy hógolyócsatára?
Bár lehet, hogy rosszul járnál, amint majd a következőkben kiderül...:)

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-11-02 17:09:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida !

Jó volt olvasni ezt a részt, ugyanis imádom a hóesést, és bizony én is kimegyek ám hógolyózni, ha lehetséges, ilyenkor úgy érzem magam, mint egy gyermek.
Nagyszerűen írtad le, gördülékeny,nagyon tetszett ez a rész :)

szeretettel: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2013-10-23 19:38:06

válasz Finta Kata (2013-10-23 00:18:07) üzenetére

Kedves Kata!

Ugye, meg lehet éhezni, ha jó falatokról olvas az ember? Ejnye, majd megdorgálom Mariet, miért nem kínált meg Téged, azzal a finom sütivel.

És tényleg beértél bennünket!:) Jól rákapcsoltál. Ez sok mindent elárul... Köszönöm.
Sokszor nem rajtam múlik, mikor jelenik meg a következő fejezet. Előfordul, hogy egy órán belül már fenn is van, de van olyan is, amikor 2-3 napot kell várni rá. Bizonyára nagyon elfoglaltak a szerkesztők. De csak nyaggassál nyugodtan... majd jobban igyekszem.:)

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11342
Időpont: 2013-10-23 00:18:07

Kedves Ida!

Míg olvastam a jó faltokat én is megéheztem, pedig már vacsoráztam. Képzeld, ma korán volt a vacsorám, s lám, ez nálam nem válik be, mert megéheztem, és enni kellene valmit. Lehet, hogy Marie finom illatú sütménye hozta meg az étvágyamat.
Jó volt ez a rész is.

Na, most már nem csak utolértelek, hanem el is hagylak Benneteket. S ha nem sietsz, még nyaggatni is foglak, hogy föltegyed a következő részt.

Szretettel: Kata

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)