Sárga házban lakom.
Értéktelen vagyon.
Ingatag ingatlan,
talán eladom,
de senkinek sem kell,
mert postaládám az ábrándozás
egy fára lőtte fel.

Sárga a tetőn a cserép,
de a fele elég,
hadd lássa nyitott életemet
az utca és az ég.
Kiteregetem a szennyest,
s vagy átmossa az eső, vagy
magára ölti a csillagos est.

Nyitott kaput dönget,
ki kertembe sört vet,
s árpát arat ősszel,
s megáldja a földet.
Mezítelen lépj füvemre,
s ha szobámba lépsz,
sáros csizmád ne húzd le.

Felső szinten élek,
oda jut a lélek,
álmaim lépcsőjén,
s ti odalent henyéltek.
Gyertek hozzám fokról fokra,
magányosan élek fent,
s elszárad lelkem szomjas bokra.

Sárga házban lakom,
mások színezik, s én hagyom,
messziről rikít figyelmeztetésül
a felirat a falon:
VIGYÁZAT, FERTŐZŐ!
Lakója naiv, őszinte,
s időnként nem önző.