HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2013-10-23

Fekete vér? 32. fejezet.

32. fejezet

- Üljünk le egy kis időre - kérte Barna - ennyi fekvés után, hamar elfáradok.
- Persze, semmi gond - indult Melinda egy pad felé - ne haragudj, hogy nekem nem jutott eszembe.
Leültek a közelben lévő padra. Minden hátsó gondolat nélkül Barna vékony combján pihentette kezét Melinda. Érezte a fáradtságtól remegő izmokat.
- Miért nem szóltál előbb - kérdezte Melinda.
- Erős akartam lenni - nézett Melinda kezére Barna - azt hittem el tudok menni kétszáz méterre. Nem is olyan régen ez meg sem kottyant volna.
- Azóta történt ez, az amaz - mondta Melinda viccesen.
- Sajnos igen.
Ültek egymás mellett egy darabig, amikor Melinda elővett a táskájából egy ásványvizes palackot. Barna felé nyújtva kérdezte.
- Kérsz egy kortyot, a folyadék sok mindenre jó.
- Igen, - mondta barna hálásan nézve Melindára - úgy érzem teljesen kiszáradtam, pedig mielőtt elindultunk megittam a maradék vizemet.
- Igyál, nyugodtan a kocsiban van még egy - nyugtatta Melinda - én sehova nem indulok el ásványvíz nélkül.
- Köszönöm, lassan indulhatunk - próbált felállni Barna.
- Maradj nyugodtan - húzta vissza Melinda - nem sietünk sehova.
- Károly bácsi vár minket - erősködött tovább Barna.
- Amikor elindultunk, felhívtam. Ő mondta, hogy ne siessünk, mer hosszú idő óta nem gyalogoltál ennyit. Lelkemre kötötte, hogy ne erőltesselek, mert ez neked még nagyon fárasztó, ennyi fekvés után.
- Nem gondoltam, hogy még erre is gondol.
- Vedd már észre, minden gondolata Te vagy, és az, hogy mi jó neked.
- Kezdem úgy érezni - nézett Barna Melinda szemébe - anyámat szeretné pótolni.
- Szerintem nem akarja pótolni - ölelte meg Barnát - csak helyettesíteni.
- Én meg helyettesítsem a fiát?
- Ha nem esne, nehezedre biztos örülne neki.
- Az, az érdekes, hogy egyre kevésbé esik nehezemre. Az a baj, hogy nem tudom elhinni, ami egyre nyilvánvalóbb, én is tartozhatok valakihez.
- Hozzám biztos - bújt hozzá Melinda.
- Ez a legegyszerűbb része - ölelte meg Barna.
- És Károly bácsi? - kérdezte Melinda.
- Akkor Ő lesz a nagyapám, ahogy valamikor mondtatd. Apámnak elképzelni sem tudom, anyámnak, meg főleg nem - nevetett Barna.
- Ebben megegyeztünk - állt fel Melinda - nem akarlak sürgetni, de most már mehetnénk.
- Induljunk - állt fel Barna, és nyúlt a sporttáskáért.
- Ezt majd én viszem - vette ki a kezéből Melinda - azért fáradsz el hamar, mert még ezt is cipeled.
- Nem is nehéz - értetlenkedett Barna.
- Nekem nem, de neked még igen.
Barna szó nélkül engedelmeskedett, közben az jutott eszébe, remélem, ezért még nem gondolják, hogy papucs vagyok.
- Ne félj, ezért még nem hiszik azt, minden szavamra ugrassz, látják rajtad, hogy még csak lábadozol.
Vállára kapta a táskát, másik kezével átkarolta Barna derekát, és határozott léptekkel elindultak a kijárat felé.
Ahogy a kocsihoz értek, Barna csodálkozó szemekkel nézett az autóra.
- Új kocsid van - kérdezte.
- Nem - mosolygott Melinda - elkértem apu Turánját, mert ez kényelmesebb, mint az én Polo-m. Ebben akár el is fekhetsz.
- Nekem a Polo is nagyon megfelelt volna.
Melinda a megjegyzést szó nélkül hagyta, kinyitotta az első ajtót, és segített Barnának elhelyezkedni.
- Jól ülsz - kérdezte.
- Jól, - nézett Melindára - erre a rövid útra nem mindegy - jegyezte meg kicsit csípősebben, mint kellett volna.
- Szeretnél kicsit kötözködni - kérdezte Melinda, még mindig mosolyogva - benne vagyok, de előre szólok, a mai jó hangulatomat nem tudod elrontani.
- Ne haragudj.
- Most mondtam, ma nem fogok rád haragudni - hajolt be az autóba, és egy cuppanós csókot nyomott Barna homlokára. Akkor mehetünk?
- Igen, és ígérem, ezután jó leszek - fogadkozott Barna.
További szó nélkül besorolt a forgalomba Melinda. Szeme sarkából Figyelte Barnát, aki úgy kapkodta a fejét mintha Ő vezetne. Melinda mosolygott magában, de nem szólt utasának. Egy két kanyar és forgalomirányító lámpa után, Barna a fejtámlára pihentette fejét, és becsukta a szemét. Rájött, hogy az autó irányítása jó kezekben van.
Bele sem tudott mélyedni gondolataiba, mikor Melinda megállt, és közölte.
- Megérkeztünk.
- Ez gyors volt - nézett körbe Barna.
- Remélem jól utaztál - nézett Melinda Barnára.
- Még egy kis idő, és elalszom - vallotta be Barna - olyan jól vezetsz, hogy ringatózó bölcsőben éreztem magam.
- Amikor megkaptam a jogosítványomat - kezdett mesélni Melinda - apu azt mondta, hogy rángatom az autót. Az utasom tengeri beteg lesz pár kilométer alatt. Addig nem engedett el egyedül a forgalomba, amíg nem érezte úgy, hogy el tudna aludni mellettem, ha én vezetek.
- Nagyon kedves és figyelmes apukád lehet.
- Igen - fogta meg Barna kezét Melinda - egyszer Te is ilyen apuka leszel.
- Engem csak az oktatóm tanított vezetni a kötelező harminc óra alatt. Azóta egyedül közlekedem, így nincs visszajelzésem a tudásomról.
- Legközelebb te vezetsz - mondta Melinda - én pedig értékelem.
- Megegyeztünk.
Beszélgetés közben Melinda megkerülte az autót, és kinyitotta az ajtót Barnának, majd meghajolt.
- Miniszter úr, legyen szíves kiszállni.
Hátrább lépve megjegyezte.
- Ne szokj hozzá, csak ma részesülsz ilyen kegyben. Holnaptól, csak egy fiú leszel a könyvtárból, és neked kell keresned a kegyeimet.
- Ha alkalmam nyílik, rá örömmel megteszem - szállt ki Barna a kocsiból - remélem lesz rá alkalom, hogy ezt a kegyet a saját tragacsommal nyújthatom neked.
- Lesz rá alkalom - mondta Melinda mosolyogva - de most nézz fel arra az erkélyre.
- Melyikre? - nézett fel Barna.
- Csak egy erkélyen integetnek.
Barna már a megfelelő irányba nézve viszonozta Károly bácsi integetését.
- Főzés mellett szerintem, most van az erkélyen tizedszer.
- Nagyon várt már minket? - kérdezte Barna kicsit csodálkozva.
- Két hónapja várja ezt a pillanatot - mondta Melinda, és megfogta Barna kezét - mehetünk? - kérdezte.
Elindultak a lépcsőház ajtaja felé. Lift nem volt, ezért a lépcsőkön mentek. Károly bácsi már nyitott ajtóval várta őket.
- Örülök, hogy itt vagytok - mondta, és megölelte Melindát.
- Remélem nem jöttünk nagyon korán - kérdezte Melinda.
- Nem tudtatok túl korán jönni - nézett rájuk Károly bácsi - reggel óta várlak benneteket. Ezt a napot pedig két hónapja várom, de végre eljött. Gyertek beljebb.
- Üdvözlöm, Károly bácsi - lépett előre Barna - ha nem zavarom, szeretnék beköltözni.
- Az űr bennem már évtizedes, ha betöltöd, én leszek a leg boldogabb - lépett előre Károly bácsi és nyújtotta a kezét.
Barna nem fogta meg a felkínált kezet, hanem szorosan átölelte Károly bácsit, és kiszakadt előle a rövid mondat.
- Haza értem.
- Tudom, hosszú volt az út - lépett hátrébb Károly bácsi - de Melindával mindent megteszünk, hogy tényleg így legyen.
Az előszobába lépve Barna körül nézett, és mélyet szippantott a levegőből, amiben a finom ebéd illatán kívül, a tisztaság szaga is benne volt. Kifújva a levegőt megállapította.
- Ez nem az a légkör, ami Kovács Pali bácsinál volt. Ott az állandó meleg szendvics égett sajtszaga keveredett a por szagával. Nem volt rossz ember, de utált szellőztetni, és takarítani.
- Ez az, ami miatt úgy éreztem - nézett körbe Károly bácsi saját előszobáján - azonnal fel kell mondanom azt az albérletet, még ha megharagszol, akkor is. Bevallom, neked, az első percben hányinger fogott el, ezért minél hamarabb kint akartam lenni abból a koszfészekből.
- Megértem. Ha otthon voltam, csak a szobámban tartózkodtam. Bevallom, nekem is minden alkalommal traumát okozott, amíg átmentem az előszobán.
- A Te szobád külön világ volt, abban a lakásban. Csak körül kellett néznem, és láttam, hogy rendszerető vagy, mint én, így biztos ki fogunk jönni.
- Melyik lesz az én szobám - váltott témát Barna.
- Ne siessük el, - mosolygott talányosan Károly bácsi - előbb nézz körül a lakás többi részében. Mint látod ez az előszoba - kezdte az "idegen vezetést" Károly bácsi - a táskát leteheted itt, amíg körbe járunk - szól Melindának. A kabátokat akasszátok az előszobafalra, hagytam nektek üres fogast. A cipős szekrényben találtok papucsokat, nem csak a tisztaság miatt, hanem mert úgy kényelmesebb, otthonosabb.
Amíg Barna és Melinda megszabadult a kabátoktól és cipőktől, addig Károly bácsi előre ment a konyhába, hogy gyorsan ellenőrizze, nincs-e valami teendő az ebéd körül.
- Majd erre gyertek tovább - szólt ki a fiataloknak.
Az ajtóhoz egyszerre értek, Barna előre engedte Melindát. Belépve mind a ketten megálltak, és innen néztek körbe a szép konyhán.
- Ez nagyon szép - szólalt meg elsőnek Barna.
Jobbra végig a fal mellett konyhapult, középen nagy ablakkal, ahonnan a besütő nap beragyogta a helyiséget. Az ablak két oldalán felső szekrények, a pult jobb oldalán kerámia főzőlap. Baloldalon kétlyukú mosogató, üresen. Alatta kisméretű mosogató gép.
Károly bácsi észrevette, hogy Barna a mosogatót nézi.
- Soha nem csinálok nagy rumlit főzés közben, ha valami mosogatni való keletkezik, azonnal elöblítem, és beteszem a mosogató gépbe. Ha megtelt, elindítok egy mosogatást.
Barna tovább fordította tekintetét. Az ajtó mellett embermagasságú hűtőszekrény, alul mélyhűtő résszel. Vele szembe a másik falnál külön álló szekrénybe beépítve, egy légkeveréses sütő. Megfelelő magasságban ahhoz, hogy ne kelljen hajlongani sütés közben.
- Minden nagyon jól ki van találva - állapította meg, Melindára nézve.
- Nekem is tetszik - bólintott Melinda.
A bejárattól balra étkező volt berendezve, sarok garnitúrával. Akkora méretű, hogy akár nyolc ember is kényelmesen elfért volna.
- Itt most minden rendben megy a maga útján - lépett eléjük Károly bácsi - menjünk, nézzük körül a többi helyiségben.
Visszamentek a bejárathoz, mert onnan az első ajtó volt a fürdőszoba. Belépve, tátva maradt a két fiatal szája. Tágas mennyezetig csempézett, káddal és zuhanyzóval is felszerelt szobában találták magukat. A mosdó fölött hatalmas tükör. Meg sem mertek mozdulni, nehogy összepiszkolják a csillogóan tiszta követ. Visszalépve az előszobába, a következő ajtót csak megnyitotta Károly bácsi. Ez a WC. De ilyet már biztos láttatok. Menjünk tovább a következő ajtóhoz, az, az én szobám.
- Hálószobához képest nagy és szépen berendezett - állapította meg Barna.
- A következő a közös nappalink - terelte tovább a fiatalokat.
Eddig ez volt a legnagyobb helyiség, nem mintha a többi kicsi lett volna. A tölgy színű parkettán világos perzsaszőnyeg. Az ajtóval szemben két nagy ablak között erkélyajtó biztosította a megfelelő fényt. Az ablakokkal szemben lévő falon az ajtótól "L" alakban mennyezetig érő könyvespolc takarta a falat. Világos bőr ülőgarnitúra biztosította a kényelmes olvasást. A könyves polccal át elemben lévő sarokban nagy-képernyős televízió, mellette, egy ember számára kényelmes, de nem túl nagy íróasztal, guruló székkel. Az asztal sarkán összecsukott laptop.
- Sok könyve van Károly bácsi - nézett körbe Barna.
- Szeretek olvasni, de a Te könyvtáradnak nyomába sem ér.
- Én megszállott vagyok - nevetett Barna.
- Ha körül néztetek, most jön a Te szobád Barna - indul az ajtó felé Károly bácsi - de ha megengeded egy rövid előkészület, mielőtt belépsz.
- Már nagyon izgatott vagyok - indult Barna Károly bácsi után - nem vártam ekkora felhajtás a beköltözésemkor.
- Ha vártál, ha nem, akkor is ezt kapod.
Közben már visszafelé jött a konyhából, egy tálcával a kezében. Három pezsgős pohár, és egy üveg félédes pezsgő volt rajta.
- Nem tudtam milyen pezsgőt vegyek a nagy eseményre, ezért a közép utat választottam, a fél édeset.
- Mivel nem szoktam pezsgőt inni - nézett Barna Melindára - nekem mindegy.
- Én sem sűrűn iszom, de szerintem a fél édes jó választás - fogta meg az üveget, hogy ne kelljen tovább egyensúlyozni a tálcán - ráadásul, ahogy nézem francia pezsgő.
- Barna, kérhetek valamit - lépett az ajtóhoz Károly bácsi.
- Igen.
- Csak a játék kedvéért, becsuknád a szemed? Melinda majd bevezet a szobába.
- Ha így tervezte, akkor becsukom. Nem akarom elrontani a játékot.
- Akkor csukhatod, én meg nyitom az ajtót.
Barna becsukta a szemét, és belekarolt Melindába. Együtt beléptek a meglepetés szobába. Melinda bevezette Barnát a szoba közepére, és kibontakozott karolásából.
- Most kinyithatod - szólt Károly bácsi.
Barna szép lassan nyitotta szét pilláit, és hosszú percekig, még pislogni is elfelejtett. Körbe fordult a szobában, de mielőtt befejezte volna már könnyek gyűltek a szemébe. Csillogó tekintetével megkereste Károly bácsit, oda lépett hozzá, és szorosan megölelte.
Csak annyit tudott kinyögni.
- Köszönöm.
- Használd egészséggel - mondta Károly bácsi és megveregette Barna hátát - így szokták mondani, ugye?
Barna befejezve az ölelést ismét körbe nézett a szobán.
- Ha nem hiányozna a főzősarok, és nem tudnám, merre hozott Melinda azt hinném, ez a régi szobám.
- Igyekeztem annak megfelelően berendezni - lépett az íróasztalra letett tálcához Károly bácsi.
- Már értem miért kellett ennyit dolgozni rajta. Csak annyi eltérést látok, hogy nincs az íróasztalomon a kedvenc könyvem, de azon könnyen segítek.
Kiment a szobájából - mert már ez volt a neve - a sporttáskából elővette a Móricz Zsigmond kötetet és behozta a szobába.
- 134. oldalon nyisd ki - tanácsolta Károly bácsi.
- Miért - nézett Barna csodálkozva.
- Úgy hagytad az asztalon, mikor utoljára elmentél otthonról - mondta Károly bácsi - akkor lesz teljes a kép.
Mind a három pohárba töltött a pezsgőből, és kiosztotta a jelen lévők között.
- Most itt az alkalom, hogy megigyuk a pertut - jelentette ki Károly bácsi - elsősorban veled Barna, de az, az igazság, még Melindával sem ittam meg.
- Károly bácsi - fogta meg a poharat Barna - nagy megtiszteltetés ez számomra. Eddig is tegeztél - mondta ki nehezen a tegezéssel fogalmazott mondatot - de ne haragudj, ha néha a tiszteletet nem tudom másképp kifejezni, akkor magázni foglak.
- Rád, soha nem fogok haragudni - jelentette ki Károly bácsi határozottan.
- Ne tegyél könnyelmű kijelentéseket - koccintotta poharát először Károly bácsiéhoz, utána Melindáéhoz - de két hónapi ismeretség után, aminek a zömét alva töltöttem, nem ismerheted minden rigolyámat.
- Fiam - kezdte Károly bácsi, de rögtön megijedt - akarom mondani, Barna - az ember a fiának nagyon sok mindent elnéz, és a hibáit könnyen megbocsátja.
- Szólíts nyugodtan fiamnak - lépett oda Károly bácsihoz Barna - a fiad lehet, hogy nem vagyok, nem is leszek, de fogadott unokád szívesen lennék - karolta át fél kézzel Károly bácsit - de igyuk meg a pezsgőt, mert megmelegszik a kezünkben.
- Egészségetekre - emelte magasra poharát Károly bácsi.
Koccintott Barnával utána Melindával is.
- Most, már hivatalosan is tegezhetlek - örvendezett Melinda.
- Gyerekek, mennem kell megnézni az ebédet - tette le poharát Károly bácsi.
- Szólj, ha mehetünk - szólt utána Melinda.
- Addig mi kipróbáljuk a szobámat - viccelődött Barna.
- Azt csináltok, ami jólesik - nyugtatta őket Károly bácsi - de ha szólok, akkor ebéd.
- Megétettük - szólt Barna ellenállást nem tanúsítva.
- Hogy tetszik az új otthonom - nézett büszkén körbe Barna.
Derekánál átölelve felkapta Melindát, és körbe forgott vele.
- Rengeteg könyved van - mutatott a polcokra Melinda - Károly bácsi említette, hogy sok van, de ez meglepett, ennyit még nem láttam egy lakásban.
- Azt nem tudom, hogy ez rengetegnek számít-e - lépett a szoba közepére Barna - utoljára nagyjából nyolcszáz kötetet számoltam - büszkélkedett - de abból legalább százat el fogok adni, mert olyanok, amik nem valók egy komoly könyvgyűjteménybe.
Az ablak alatt álló íróasztal, és a mellette lévő heverő, által elfoglalt falrész kivételével, mindenütt könyv, és könyv. Barna odament a polchoz, és szeretettel végigsimította az egyiket. Rövid időre bele feledkezett a könyvek tanulmányozásába, mintha csak most szembesülne vele, hogy valóban milyen sok.
- Nézd, - szólt Melindának - írók szerint betűrendbe rakta fel a polcokra. Már értem miért tartott ennyi ideig a szoba berendezése.
- Gyerekek - hallották Károly bácsi hangját - ebéd.
- Megyünk - kiáltottak egyszerre.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)