HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44922

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2013-10-23

A Pszichotanyán 34.

Egész éjjel havazott, sőt, másnap is, egész nap. Reggel mindenki hólapátot, seprűt ragadott, és a hóeltakarításon dolgoztak mindannyian. Meg kell dolgoztatni az izmaikat, és jól is esett a friss levegőn lenniük. Miután elkészültek, akinek kedve volt mehetett a Tündérligetbe hógolyózni. A fiúkból össze is állt már egy csapat, gyúrták a hógolyót.
- Megyünk hógolyózni? - kérdezte Pamela Laurát.
- Megkergültél? Mit keresnénk mi abban az oroszlánbarlangban? - csodálkozott rá Laura.
- Na, várj kicsit, még eltakarítom az oroszlánokat - mondta Pamela mosolyogva.
- Na fiúk, ki, ki ellen?
- Hát, fiúk a lányok ellen - mondták kórusban.
- Rendben! Mivel csak egyedül vagyok, ki áll ki velem elsőnek? - Akadt jelentkező több is, de végül is egy kigyúrt fickó nyerte az elsőbbséget. Pamela hógolyója csattant, mielőtt a fickó lehajolt volna a kész hógolyóért. Nem gyúrt kemény golyókat, csak lazán hagyta, és mindig az arc közelébe célzott, a hógolyó szétesett, ezúttal éppen a fiú állán, s máris tele lett szeme-szája hóval. Míg ő attól próbált megszabadulni, Pamela küldte sorozatban a laza golyókat, s így ideje sem volt rá, hogy egyáltalán vissza tudjon dobni. Szólni sem tudott, már éppen készült felemelni a kezét, hogy megadja magát, amikor Pamela egy kissé keményebb golyóval megadta a kegyelemdöfést. Éppen gyomorszájon találta, amitől hanyatt esett a hóban.
- Na, ki lesz a következő? - hangzott a kérdés. Már nem volt olyan nagy a tolongás, mint előzőleg, végül mégis jelentkezett egy gorilla. Pamela abban a pillanatban indította a támadást. Laura közelebb jött, s hangosan szurkolt Pamelának. Teli torokból kiabált.
- Hajrá! Üsd, vágd, nem apád! - s nagyokat kacagott közben. Ezúttal egy kicsit tovább tartott a hógolyócsata, sőt, Pamela is kapott néhány hógolyót, de ő ügyesen, a hátával mindig kivédte, s máris záporoztak tovább a laza hógolyók. Végül ez a fiú is megadta magát. Hajadonfővel, kigombolt kabáttal vágott bele ebbe a csatába, s most már a nyakán leszivárgott a hó az inge alá is, amitől nem tudott megszabadulni. Pamela el is küldte őt átöltözni, nehogy a végén még megfázzon. Lassan eloldalogtak a fiúk mind, ki kísérőnek ment a vereséget szenvedővel, ki csak a saját bőrét mentve eloldalgott. Úgyhogy csak Laurával ketten maradtak a Tündérligetben.
- Nagyon klassz voltál! - Laura repesett az örömtől - Olyan büszke vagyok rád!
- Na, gyere kicsim, megtanítalak téged is, hogy tudjál védekezni. - És elmondta, hogy őt hogyan tanította meg az édesapja, hogy megtudja védeni magát a kemény fiúktól.

Amikor már fázni kezdtek, akkor bementek a házba. Levetették kabátjukat, csizmájukat, most már benn maradnak, hamarosan mennek reggelizni. Mire ők elkészültek, megérkezett Tom is, így hát hármasban reggeliztek. Akkorra már az aula tele volt plakátokkal, hogy milyen filmeket vetítenek délután a moziban, válogathatott mindenki kedvére. Ők hárman is megbeszélték, hogy az egyik filmet megnézik együtt délután. Azután Laura tanulni ment, ők ketten meg Adélaidehoz.

Hosszan tárgyaltak odabenn. Amikor végül kijöttek és baktattak felfelé a lépcsőn, Tom megjegyezte.
- Hááát, azt hiszem, nem kicsit sokkoltad Adélaidet!
- Erre tényleg nem számított. Most én kezdek aggódni, mi lesz, ha nem kell neki? - közben felértek Pamela lakásába, s mint akinek óriási teher nyomja a vállát, úgy zuhant le a pamlagra.
- Ne aggódj szívem, Adélaidera mindig lehet számítani. Látod, ez az ő élete!
- Igen! Látod, eddig bele sem gondoltam, hogy ez mennyire egész embert követel. Főleg, ha jól akarja csinálni az ember. Márpedig Ő jól csinálja. Erre áldozta az egész életét, emiatt nem ment soha férjhez, emiatt nincs családja, senkije, csak mi, itt... Embert próbáló feladat az biztos!
- Szerintem feleslegesen aggódsz. Látod, van egy házaspár ismerőse, akik szintén szeretnének belevágni egy ilyen programba. Igaz, itt Franciaországban. Viszont, ha fel lesz kínálva nekik a lehetőség, talán készek lesznek ott Amerikában belevágni, hiszen nincs nekik tőkéjük, nincs miből elindulniuk, aztán ha valaki tálcán kínálja fel, nem hiszem, hogy nemet mondanának. Ne aggódj, hamarosan úgyis kiderül.
Tom az asztalhoz ült, s a tervrajzot lapozgatta. Lám, ebbe simán belement Adélaide. Sőt, megépítteti nekik a házat, azt mondta semmi gondjuk vele, hiszen megvannak az emberek, akik építették a többit, amint jobbra fordul az idő, azonnal nekilátnak. Addig viszont, bár a külalakhoz ragaszkodik, hogy ugyanolyan legyen mint a többi, de hát nincs is nekik ezzel semmi bajuk, viszont a belső beosztáson változtathatnak saját igényeik szerint. Elkapták a tervrajzot, hogy tervezzék meg hogyan szeretnék, a tervező megrajzolja, s ha javul az idő, máris kezdik a munkát. Pár hónap alatt elkészülnek vele. Bár mások bútorozottan kapták, de ezúttal a bebútorozást rájuk bízza.

Tom is kap szabadságot, hogy vele menjen, sőt azt mondta Adélaide, hogy ő maga is odautazik, szeretné látni azt a nyaralót Long Beach-ben, hogy mennyiben felel meg az igényeknek, mi mindent lehet és kell hozzáépíteni, már amennyiben azt az ismerős házaspárt érdekli a dolog.
Pamela messze járt most... Gondolatban bejárta a nyaralót, ahol talán még a férjével járt utoljára. Amióta elváltak, azóta ő nem is ment oda. Daniel ragaszkodott hozzá, hogy megvegyék, bár neki nem volt pénze, így csak az ő tulajdonába került. Gyűlölte azt a hatalmas házat, mindig is gyűlölte. Félt ott lenni, olyan pompa van ott, olyan csillogás, amit ő mindig idegennek érzett. Úgy érezte, hogy ő nem oda való. Sok barátot, kollégát meghívtak olyankor. Soha nem nyaraltak egyedül, hiszen van az épületben legalább nyolcvan szoba. Micsoda pazar berendezés, meg értékes festmények.
Tényleg, sok mindent pénzzé lehet abból tenni, hogy berendezhessék a kórházat, beüzemeljék a Pszichotanyát. Aztán van ott medence, teniszpálya, hatalmas rendezett park, erdő, és van konyhakert is. Sőt házak is vannak azoknak akik ott dolgoznak, és azok állatokat is tartanak. Talán őket meg is lehetne tartani munkaerőnek, munkavezetőnek. Nem is merte Adélaidenek mondani, hogy az ér legalább 30 millió dollárt. Így is kapkodott a szívéhez... Nahát, nem is tudta, hogy már elmúlt ötven éves. Amikor azt mondta: - Mit gondolsz, meddig fogom én bírni vezetni ezt, meg még azt is vegyem a vállamra? - no, akkor tényleg olyan öregnek látszott...
Neki nincs kedve odamenni, a legszívesebben Tomot sem vinné oda... Ha Adélaide oda akar menni, akkor pedig el kell mennie, meg kell mutatnia... Juj, beleborzongott...
- Drágám, itt vagy? - hallotta, valahonnan nagyon távolról Tom hangját. Összerezzent. Tom megsimogatta, s mellé ült a pamlagra.
- Hol jársz egyetlenem? Hiába szólongatlak... - Pamelából hirtelen tört fel a zokogás. Tom nyakába borult, és sokáig megszólalni sem tudott.

A délutáni mozi után ott maradtak ők is az aulában, ahol a hosszú téli estéken varázslatos társasági élet folyt. Az aula falainál, és az ablakok előtt is körben pamlagok voltak ilyenkor télen, középen viszont asztalok székek. Volt biliárdasztal, és csocsó is. Kártyajátékokat, társasjátékokat játszottak, vagy csak ültek a pamlagon és beszélgettek. Egy félreeső asztalon mindig volt házi gyümölcslé, és gyógynövény teakeverék, mindenki kiszolgálhatta magát. Volt gyümölcs is, leginkább alma, ritkán előfordult, narancs és banán is. Gyakran volt sült tök és tökmag. Ezen a napon sárgarépa és csicsóka volt a csemege. Aztán egy orvos tartott egy röpke előadást ezek a nyers zöldségek, az enzimek, rostok és vitaminok fontosságáról. Felhívta mindenki figyelmét arra, hogy ha bármi betegség, megfázás vagy más tüneteit észleli magán, azonnal menjen a rendelőbe, az orvosok megvizsgálják, s ha nincs szükségük gyógyszerre, akkor a természetgyógyászoktól kapnak megfelelő teakeveréket, amit a konyhában a nap bármelyik szakában elkészítenek nekik. Arra kért mindenkit, hogy fogyasszák bőséggel ezeket az immunerősítő teákat, mert sok betegséget kivédhetnek, és nem lesz szükség arra, hogy gyógyszereket kelljen szedniük. A rövid tárgyilagos beszéd után tapssal jutalmazták az orvost, s nekilátták a rágcsálásnak, evésnek, ivásnak, játéknak, s a véget nem érő beszélgetéseknek.
Így teltek a téli napok, s a hosszú téli esték a tanyán.

Folytatása következik...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-01-23 09:53:38

válasz T. Pandur Judit (2014-01-22 22:42:58) üzenetére

Kedves Judit!

Köszönöm.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4418
Időpont: 2014-01-22 22:42:58

Kedves Ida!

Itt jártam, olvastam.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-12-02 20:55:26

válasz oroszlán (2013-12-02 15:23:41) üzenetére

Így van, drága Ica, ha csak egynél is, már megérte.
Azonban, többekhez eljut. Olykor magam is meglepődök, mennyi üzenetet, e-mailt kapok, amelyben közlik velem, hogy tetszik a regényem. Szinte hihetetlen nekem is, de már több száz felett pörög a számláló. Bizakodom benne, hogy a mondanivalóm üzenete is sokakhoz eljut. Köszönöm neked, hogy értékeled ezeket a sorokat, s a lényegi üzenetét a regénynek.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2013-12-02 15:23:41


Idilli képet festettél megint drága Ida!
Elgondolkodtam, hogy a mai világban mennyire kellenek ezek a nyugalmat árasztó írások, mennyire hatnak vajon.? Gondolom ha csak egynél is, már megérte!

Ölellek: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-11-03 18:44:04

válasz Susanne (2013-11-03 11:03:32) üzenetére

Én viszont nagyon örülök, drága Zsu.
Örülök, ha újat tudok mondani, vagy váratlan fordulattal lephetlek meg benneteket.
Köszönöm szépen a buzgó olvasást.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2013-11-03 11:03:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett ez a rész is drága Ida !
Egyetértek Katával, mindig tanulok valami újat !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2013-10-26 20:34:57

válasz Finta Kata (2013-10-26 17:37:01) üzenetére

Köszönöm, drága Kata. Örülök, hogy felcsigázza az érdeklődésedet, ami azért jó, mert a hátralévő tíz rész is nagyon izgalmas lesz.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2013-10-26 17:37:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Mindig tudsz újat mondani, ami felcsigázza az olvasó érdeklődsét.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Közelít az ősz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel ...és benned újra élek... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 2. fejezet. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ragadjon el címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)