HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-10-28

A diósjenői nagy átverés 2/1.

Egy jó cimborámtól, Szalóki Kázmértól hallottam ezt a történetet, neki meg a Tóth Pali mesélte el. Nos, én Szalókit szavahihető, bár mesélni mindig kész embernek ismerem, Tóth Palit ellenben sehogy, azt se tudom miért "Pali" s miért nem "Pál", ő róla csak Szalóki említéséből tudok, így tehát nem garantálhatom teljes bizonyossággal, hogy amit előadtak az, az eső szótól az utolsóig úgy történt meg, ahogy elmondták, s ahogy most én, a nyájas olvasónak feltálalom. De feltálalom, mert az a dolgom, hogy megtörtént, vagy meg nem történt esetek ecsetelésével szórakoztassam a nagyérdeműt, vagyis Téged, kedves Olvasó, aki most éppen kézbe veszed ezt a kis írást.

Diósjenő a 2-es számú főközlekedési út mellett fekszik. Aki Budapestről indulva az Alacsony-Tátrába indul például síelni, vagy Ipolyságba tűzifára alkudni, az mindenképpen áthalad rajta, illetve elmegy mellette. Mellette, mondom, ugyanis a község beljebb fekszik az úttól. Vác után az ember felkacskaringózik a szerpentineken a Börzsöny előhegyeibe, átautózik Szendehelyen és Katalin-pusztán és egyszer csak egy éles kanyar, egy mély völgy és egy meredek emelkedő után feljut a fennsíkra, ahonnan körbe-karikába remek kilátás nyílik. A fennsík tetején, ahol már kilaposodik a terep, tábla jelzi, balra van Diósjenő. Letérve a főútról, a falu még nem látszódik teljes egészében, előbb egy kerek kis erdőhöz érünk, melyen kacskaringós út vezet keresztül. E keskeny bekötőút közepe táján jobb oldalt, jobbra mutató nyíllal táblát pillantunk meg: MOLNÁR MAJOR.
Leágazva, 2 km-el beljebb, ahogy az erdőből kiértünk, hirtelen tárul fel a major: tágas zöld mezőtől körülvéve épületek sokasága a völgyben, a csúcsos, piros tetős középen az irodaépület, mellette jobbra-balra lépcsős elrendezésben lapos tetejű istállók, az egyikben a tehenészet működik, a másikban, (ez tényleg jó lapos!) üszőket tartanak, a harmadik, (ez még ennél is laposabb) a növendék-bikák hizlalója. Kazlak, karámok, raktárak, fészerek, kukorica-góré egészítik ki a képet, meg egy szép piros traktor a szérű mellett. Az épületek közül a bika-hizlaldát érdemes megemlíteni, Rátz Molnár Mátyás, a gazda, mesébe illő gazdagságát ennek az épületnek köszönheti.
A bika-hízlalás nagy művészet, akárki nem érthet hozzá. Bizony mondom (nem én mondom, hanem a Szalóki Kázmér mondta nekem), agrártudományi egyetemet kell végezni annak, aki belevág. Értenie kell a takarmányozás csínyját-bínját, úgy, ahogy Baksay professzor úr táblázatai tartalmazzák, vagyis a létfontosságú fehérjék, az esszenciális aminosavak, a keményítőérték, a vitaminok, ásványi-sók, a terime és a ballaszt kellő arányosítását, konyítani kell a közgazdaság-tudományhoz, az adójogszabályokhoz, ismerni kell a támogatási rendszer szüntelenül változó feltételeit, meg még ki tudja mit? Lehetséges, hogy eléggé csibésznek is kell lennie annak a valakinek, aki jó haszonhoz akar jutni, s bár a csibészség nem bűn, nem is hiba, de ezt már én mondom, nem a Kázmér.
Rátz Molnár nagygazda. Van egy modern, két emeletes háza a faluban, két drága, márkás autója, és még sok minden, ami szükséges a gazdagság megmutatásához, kerti-törpék a ház kertjében, muskátlik az ablakokban és a balkonon, kovácsolt-vas nagykapu, kikövezett feljáró a lépcsősorig. Rátz Molnárnak továbbá van még egy gyönyörűségesen szép hajadon leánya, éppen húsz esztendős, Jolánkának hívják.

Ebbe a Jolánkába szerelmesedett bele e történet főhőse, Guzdig Péter, ki pediglen már negyven is megvolt. Vadul udvarolni kezdett a félénk szűz leánynak, kezdetben kéthetente járt le, később minden hétvégéjét Diósjenőn töltötte. A fiatalok hamarosan bensőséges viszonyba kerültek egymással. A bensőséges viszonyt ne tessenek félreérteni, Jolánka tisztességes, istenfélő ifjú hölgy volt, bizalommal beszélgetett a kertben, és egyéb illendő helyeken és helyzetekben a heves ifjúval, de ennél közelebb nem engedte magához.
Mi vonzotta mégis a negyvenes Guzdighoz? Az ifjúság hamvassága emennél biztos nem. De tán daliás volt az udvarló, jóképű, szellemes, kellemes? Nem, nem, nem. Péter átlagember volt, orra kissé nagyobb, mint amit a nők szeretnek, fülei elállóak, haja gesztenyebarna a halántékán, mert máshonnan már rég lekopott, tartása görbe, szava kapkodó, tekintete ide-oda röppenő, mint a verébfiókák röpte szürkületben elülés előtt.
Sejlett itt valami titok, valami misztérium. Sikerült rájönnöm, mi volt az, vagy legalább is van rá egy tippem.

Az, az év a nagy aszály éve volt. Feljegyezték: május 10. óta nem esett egy szem-eső sem. A több hete tartó tomboló kánikulában kiégett a mező, elszáradt a fű a legelőn, kiapadt a gémeskút a majorságban, veszélybe került az állatok ívó-vízzel való ellátása, és még más, egyéb bajok is jöttek, beteg lett Riska, Jolánka kedves tehénkéje, akit a nagyon fiatal leánykák rajongásával szeretett, s eltörte a lábát Nusi néni a házvezetőnő.
Ezek az események nem egyszerre, hanem nagyjából egy-két-három hetes eltérésekkel következtek be, s mindenkit megviseltek De lassan fordulni kezdett a fátum kereke, ami rossz volt jóra fordult. Mi történt vajon? A falubeliek ma is emlékeznek rá, hogy június 8.-án pénteken egyedül látták imádkozni Guzdigot fél-tizenkettőkor a templomban, s lám, vasárnapra virradó éjszaka eleredt az eső. Aztán egy hét múlva ott térdepelt megint a kereszt-hajó mellék-oltára előtt, melyet Szűz Mária képe ékesített, s két napra rá jobban lett a kislány nagybeteg tehénkéje. A harmadik alkalom, hogy a férfi a templomban imádkozott, kisasszony hónapjának első napjára esett. Ezen a napon csudálatos hír jött Salgótarjánból a kórházból: Nusi néninek nincs eltörve a lába, néhány nap múlva hazatérhet, s átveheti ismét a háztartás vezetését.

Péter Istennel tud beszélgetni - mondta magában mindezt látva Jolánka, - az Úr meghallgatja őt, s az egyszer már megtörtént eseményeket visszacsinálja a kedvéért.
Nagyjából erre az időre tehető, hogy elmélyült közöttük a barátság. Sok időt töltöttek egymás társaságában, végeérhetetlen eszmecseréket folytattak a világ dolgairól, Istenről, s Istenhez fűződő kapcsolataikról. A lány nem tudta hogyan imádkozott Guzdig Péter, mit kért pontosan az örökifjú udvarló Istentől csak azt tudta, az imák után minden jóra fordult. Csodatévő szentnek hitte Guzdig Pétert, prófétának, gyógyító embernek, akit Isten küldött? Ki tudja? Lehet!
Első alakalommal így imádkozott Péter:
-Uram engedd, hogy közelebb kerüljek Jolánkához. Nem az esetem, mert én a tüzes feketéket, és a dévaj vöröseket kedvelem, ő pedig, hideg-szőke, de gazdag. Segíts meg ó, Uram, hogy általa én is gazdag lehessek!
Másodjára ezekkel a szavakkal fordult Istenhez:
-Mennyei Atyám hallgasd meg könyörgésemet. Segíts rá, kérlek Jolánkára, hogy gyereket csinálhassak neki, akkor megnyílik az út. Te vagy Uram az Út, az Igazság és az Élet!
A harmadik ima nem Jolánkáról szólt.
-Kérlek, Atyám tedd lehetővé, hogy valamilyen formában rátehessem a kezemet a növendék-bika istállóra, bérleti jogviszony is megfelelne, mert az, maga a gazdagság kútforrása. Segíts meg, ó, Uram!

Jolánka az egyik nap felfedte Péternek, mi nyomja a szívét.
-Hiába kérem Istent, nem válaszol kérdéseimre - mondta. -Mit kezdjek magammal? Menjek férjhez, vagy legyek az Ő szolgáló leánya? Nem tudom mi az Ő szent akarata, hogyan teljesítsem tehát? -nagyjából így lehetne összefoglalni azt, amit a férfinak mondott.
-Ne aggódj - felelte Péter - Isten válaszolni fog. Ne úgy képzeld el, hogy hangot hallasz majd, vagy jelenést látsz. A gondolataid között keresd a választ, az álmokban, amiket láttat veled, a történésekben, amelyek veled, s körülötted történnek. Ha befele figyelsz, megtalálod köztük Isten szavát! (Arra gondolt, Jolánka magától rájön majd, hogy ő mellette van a helye.)
Ezen a napon, vagy másnap, szólt Rátcz Molnár Mátyás Guzdig Péternek, hogy este vacsora után szeretne vele beszélni. A szalonban ültek le, fekete és konyak volt a csipketerítővel leterített asztalon. Rövid, kedélyeskedő bevezetés után a házigazda a következőket mondta:
-Péter, bizonyára tudod, mire készülök, láttad már a hirdetést az újságokban és a községháza előtt a hirdetőtáblán. Bérbe kívánom adni a Molnár Majort. Mi az oka azt kérded? Nézd, röviden összefoglalva: más természetű üzleti ügyeim miatt! De szeretném, ha nem egy ismeretlen valaki, hanem egy számomra nagyra becsült jó barát, aki közel áll a családhoz, érted ugye, nos azt szeretném, ha egy ilyen ember venné ki. Rád gondoltam. Te és Jolánka ugyebár szinte...Szóval...mit szólsz hozzá?
-Megtisztelő - felelte Guzdig Péter rezzenő szóval, és rebbenő szempillával - én nagyon szívesen, nekem régóta szívem vágya, hogy úgy mondjam, de engedd meg Bátyám, hogy néhány napig gondolkozzak.
-Az csak természetes - vágta rá Molnár Mátyás. -Gondolkozzál csak. De azon is gondolkozz, akarsz-e a vejem lenni? Most pedig...igyuk meg ezt a kis konyakot. Na, Isten, Isten!

A következő vasárnap egymás tenyerébe csaptak. Nagyboldogasszony napja volt, a templomban az ünnep méltóságával szólt az orgona. Ebéd után Molnár és Guzdig kimentek a majorba, hogy megejtsék az átadás-átvétel kényes műveletét. Végigjárták a gazdaságot, mindent megnéztek. A tehenészetben azt mondta Molnár gazda: ez az ágazat viseli a költségek felét. Az üsző-istállóban pedig ezt: ez pedig a másik felét. Végül a növendék-bikák karámja előtt így nyilatkozott: jól figyelj Péter, jól nézd meg ezeket az állatokat, mert ők hozzák a hasznot!
Jövendőbeli veje vállára tette aztán a kezét és fidélis kedélyességgel hozzáfűzte: no, de menjünk be most az irodába Öcsém, ott a könyvekből majd mindent megértesz!
Kiderült: a bikákat 90 %-ban a Szegedszalóki Húsgyár veszi át igen jó áron! A fennmaradó 10 % környékbeli húsfeldolgozóknak lett eladva, azon a 10 %-on is szép haszna volt a majorságnak.

Guzdig Péter látta, hogy a Molnár Major bérleti viszonyban történő üzemeltetése jó üzlet lesz, tisztes haszon marad rajta. Tartalék pénzét szabaddá téve kinyögte a félévre szóló bérleti díj nem kevés összegét, s a szintén tetemes kauciót, s bevonta az üzletbe Kerényi Andrást, aki Pór Márton unokafivére volt. Pór Márton és Guzdig együtt jártak az Agrártudományi Egyetemre, Gödöllőre, mindketten növényvédelmi szakra, az állattenyésztéshez egyikőjük sem értett. Kerényi viszont állattenyésztő szakmérnök volt, ilyen területen dolgozott évek óta különböző gazdaságokban. A következő felállásban állapodtak meg: Guzdig Péter lesz az igazgató, Pór Márton az ágazatvezető, Kerényi András pedig a telepvezető, vagyis az, az ember, aki tényleg ért is az egészhez. Az átadás után egy héttel már gőzerővel folyt a majorban a munka: fejték a teheneket, nevelték az üszőket, hizlalták a bikákat. Szakmai szempontból minden klappolt, a majorságban dolgozó, hozzáértő régi emberek meg voltak elégedve az új vezetéssel.
Guzdig Péter boldog volt és elégedett: a jóléthez való első lépést megtette.
Íme - mondta magában - idáig eljutottam. De ez még csak a kezdet. Az esküvő után minden az enyém lesz, nem kell majd bérleti díjat fizetnem, dupla pénz üti a markomat!
Ez idő tájt hallgatta ki - véletlenül - Jolánka, Péter egyik beszélgetését. Az ifjú a szalonból vezetékesen hívta a mamáját, özvegy Guzdig Ödönnét, nem sejtette, hogy a lány a félig nyitott ajtó mögött elhaladva megtorpan, s fülét hegyezve mindent hall.
-Mama - mondta - kezdhet örülni. Az ínséges időknek hamarosan végük. A madárka fogva van, most már nem szabadulhat. Igen Mama. Nem Mama. Nem szép, legalább is nem az én esetem. Sebaj. Sok pénze van, s ez a lényeg!

Néhány nap múlva Guzdig Péter megkérte Molnár Jolánka kezét. A lány nemet mondott. Döntését nem indokolta, hiába nógatták hárman is, apja, anyja, s a daliásnak egyáltalán nem mondható kérő, - szó nélkül, sírva kiszaladt a szalonból.
Szalóki Kázmértól tudom, ő meg Tóth Palitól tudja (a "Palizást" tényleg nem értem!), Jolánka ebben az időben egy Izzó Demeter nevű helybéli ifjút tüntetett ki figyelmével. Kázmér szó szerint ezt a kifejezést használta: "tüntetett ki", így vettem át tőle. Izzó Demeter a Művelődési Ház igazgatója volt, szép, szakállas, barna ifjú, ilyen lehetett Rákóczi fejedelem fiatal korában. Rossz nyelvek szerint a finomkodó kitétel mögött valójában az értendő, hogy Jolánka nem volt azért teljesen az a fajta "hideg-szőke" akinek Guzdig Péter hitte, talán már nem is volt szűz, vagy legalább is nem teljes kizárólagossággal, illetve mindenféle értelmezésben. De hagyjuk a rossz nyelvek kaján találgatásait, térjünk vissza inkább az események fő sodorvonalához, mert azt hiszem abban hajókázni, sokkal érdekesebb lesz, mint a szerelmi szál Ariadne-fonalát követni a lelki szférák bonyolult labirintusában.

A termelés tehát folyt. Guzdig Péter nem tartózkodott állandóan Diósjenőn, neki egyéb más dolgai is voltak, Pór Márton se járt le, ők ketten amúgy is műkedvelőnek számítottak ebben a szakmában. Rátermetten, agillisan vezette viszont az üzemet Kerényi. Intézkedéseinek helyességéről a telep dolgozói elismeréssel beszéltek. Nem csak a termelés irányításához, a kereskedéshez is értett, addig-addig tárgyalt például a váci tejüzemmel, a VÁTEJSZ-el, míg el nem érte, hogy a leszállított tej után plusz 15 %-os felárat kapjon a magas zsírtartalom miatt.
Ami Péter barátunkat illeti, valószínű, hogy szándékosan ritkította látogatásait. Volt ebben egyfajta racionalitás, úgy gondolta, a major ügyei nélküle is olajozottan mennek, emiatt nem kell lejárnia, s mellesleg időt akart hagyni Jolánkának. Nem értette a lány hirtelen jött ellenszenvét és tartózkodását, de egyelőre elfogadta. Majd az idő mindent megold - mondogatta magában. Majd az apja beszél a fejével. Az ominózus leánykérési eset óta a lány elérhetetlenné vált, mindig sietett, mindig volt valami sürgős elintézni valója, így a régi, meghitt beszélgetések megszűntek közöttük. Más változás is volt, elutazott Rátz Molnár, családja úgy tudta külföldre ment tárgyalni egy nagy horderejű üzleti ügyben.

Szeptember 2.-án különös incidens történt. Délelőtt, 10 óra tájban hatalmas, fekete autó hajtott be a telepre, oroszul beszélő emberek ugrottak ki belőle. Berontottak az irodába, és a halálra rémült Kerényi feje fölött géppisztoly-sorozattal kilyukasztották a plafont. Aztán a bikák karámjához mentek, és, se szó, se beszéd agyonlőttek egy állatot. Vezetőjük tört magyarsággal elmagyarázta a kétségbe esett Kerényinek, mit akarnak. A félig idegen nyelvű, félig magyar handabandázásból, ami tele volt "nyepfojemattyal" kiderült, a feltehetőleg ukrán illetőségű látogatók Rátz Molnárt keresik, vele van elszámolni valójuk. Kerényi holtra váltam magyarázkodott, győzködte az ukrán vezért, Rátz Molnárnak már nincs köze a telephez, mert ő és barátai vették bérbe. Invitálta béfele az irodába, hogy megmutatja a papírokat. "Dokument jeszty, dokument jeszty" - ismételgette. Az ukrán egy pillanatig kifejezéstelen tekintettel meredt Kerényire, majd azt mondta: oké tovaris! Előkotort a zsebéből, egy maroknyi sötét-hasú dollárt, s Kerényi markába nyomta. - Nyepfojematty. -Intett az embereinek, beugrottak a fekete autóba, s ahogy jöttek, mint a szél, kipörgő kerekekkel elporoztak. Később, a pénzt megszámolva kiderült, öt növendékbikát lehetett volna venni a dollárokból! Az eset, a szerencsés végkifejlet ellenére sötét előjelekkel kecsegtetett. Az "agytröszt" megtárgyalta keresztbe-hosszába, mit kell most tenni, nem tudtak kiókumulálni semmi okosat. Kerényi, sorompót szereltetett fel a bejárathoz, de tudták, a sorompó nem védi meg sem őket, sem a majort az ukránoktól. Az ukránok egyébként nem jöttek többet, viszont Rátz Molnár sem került elő. Ez volt a helyzet november elejéig.

(Folytatása következik)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-11-05 16:43:46

válasz Poós Gergely (2013-11-05 14:34:16) üzenetére
Köszönöm, remélem a folytatásban sem fogsz csalódni!
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2013-11-05 14:34:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem is tetszik...
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2013-10-28 18:15:27

válasz Rozán Eszter (2013-10-28 18:06:48) üzenetére
Szia Eszti! Köszönöm, holnap felteszem! Üdv: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2013-10-28 18:06:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Élvezettel olvastam, kíváncsian várom a folytatást.

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)