HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2013-11-04

Utúszezon

I.rész: Búcsúzás előtt
(mert, tudjátok, vannak még ...)



Már nyolcadik napja, hogy szüntelen-reménytelen csak esett. Legalábbis napközben, de akkor nyirkos-kíméletlenül zuhogott, és egyre csak zuhogott, zuhogott tovább, reménytelenül. Estére aztán, csak mérséklődött a szél a tenger felől, az eső már épp hogy csak szemerkélt. A kora-éji, még - nem - alvó reménykedők épp csak látni véltek néhány előóvakodó tétova, kósza, halvány csillagot a sötét, dupla felhőpokróccal gondosan betakart, szomorkodó kora-őszi égbolton...

"Meglátjátok, holnapra majd csak kiderül!" - vigasztalgatták egymást a nyaralók, valójában, csak szánalmas-önmaguk számára keresték a valamilyen vigaszt, és nem volt ellenvetés, pusztán csak reménykedés, meg a saját, picinyke, és nagyon törékeny, hitetlen optimizmusuk.

Aztán, másnap reggel megint csak a szél, meg a zuhogó eső. "Reggeli vendég nem marad sokáig!" - mondták a tettetett jókedvű, szánalmas optimisták. De hát a reggeli vendég csak maradt...(És pár nap múlva ezt már ők is belátták.)

Utószezon volt a tengerparti üdülőhelyen, az időjárás (mondhatni) egyáltalán nem kedvezett a vékonypénzű, "utószezonos nyaralóknak". Persze, a kötelező társalgás folyamán mindegyikőjük talált magyarázatot a másik számára, hogy miért nyaral éppen most itt. ("Nem szeretem a zsúfoltságot, a tömeget, imádom a kora-őszi tengert, az ősz színeit, stb.") És ezt addig-addig mondogatták, míg végül maguk is elhitték. (De csak maguknak, a másiknak a világért se.) De hát közel sem erről volt szó. Valójában - de ezt talán még önmaguknak se merték bevallani - "az utószezon olcsóbb, sokkal olcsóbb, nekem nincs pénzem, és sohase lesz, sose lesz pénzem a főszezonra".

Hát, a negyedik-ötödik napra az "utószezonistáknál" csak elszakadt már a cérna; forgalma lett a recepciónak, kicsi borravaló, fizettek, elszámoltak, csekkfüzetek csukódtak, csapódtak az autók ajtói, szánalmas-magamutogatón bőgtek fel a középkategóriájú "népautók" motorjai, "Ide se jövünk többet!"

Pedig igazán úgy, de úgy maradhattak volna! Hozhattak volna az utószezoni nyaralásra lebilincselő könyveket, tisztázhatták volna törvényes párjukkal, netán (a társaságba bevezetett, elismert, vagy az ismerősök elől gondosan eltitkolt) szeretőjükkel a kínos félreértéseket, bevallhatták volna (vagy végleg letagadhatták volna mindezeket) az esetleges félrelépéseket...Megbeszélhették volna azt, hogy mindezek ellenére azért szeretik ám egymást igencsak, és emlékezhettek volna, miként vártak először egymásra, és milyen volt az első alkalom, az első szívszorongató randevú, amikor kiszáradt a torkuk, aztán megremegett a térdük fölfelé osonva a sötét lépcsőházban, amikor megtalálták önmagukat, no meg egymást. Meg beszélgethettek volna olyan nagyon apró, dolgokról, amelyek rajtuk kívül mindenki más számára érdektelenek, de számukra (ám csakis számukra, és ez milyen jó!!!) komoly jelentéssel bírtak. Összemosolyoghattak volna ezeken a nagyon régi, nagyon kedves, apró dolgokon, és a szomszéd asztalnál ülők nézhették volna őket - irigy megvetéssel - (nézzétek, ezek a bolondok boldogok, pedig már megint hogy fúj, és hogy esik!)

KÍVÜL MEGVETÉS, BELÜL MEG IRIGYSÉG. (Tudjátok, így van ez.)

Akár hallgathattak volna jó zenéket is, vagy nézhették volna a lobogó gyertya szép mívű, kristálypoharakon szeszélyesen meg-megcsusszanó fényét, mely poharakba előzőleg szolgálatkész, gondos kezek bíborszínű bort töltöttek. Vagy tán hallgathatták volna a néha olyan sok mindent elmondó, nyugtatón beszédes csöndet...

És, tudjátok, lehet volt köztük olyan is, aki számára ez volt, ez lehetett volna az utolsó alkalom minderre. De hát a szegény-bolondok, mindezt elmulasztották... És majdnem mind elutaztak.

Csak ketten maradtak vendégek a hotelben. De ezt ők akkor már talán nem is bánták.

Reggelente sokáig aludtak, az ágyban reggeliztek, aztán szerették egymást. Utána kisétáltak a mólóra. Szorosan összekapaszkodva, előregörnyedve próbáltak reménytelenül szembeszállni a süvítő széllel. A móló vége szokás szerint nem látszott, elnyelte a pára. A hullámok át-meg átcsaptak, rajta, fojtogatta őket a sűrű vízfüggöny, vissza kellett fordulniuk.

Szertartásos ebéd, - már csak ketten voltak a szálloda éttermében, de ez cseppet sem zavarta őket - kávé a szobában, egy közösen elszívott "utolsó" cigaretta, halk beszélgetés, majd az átkaroló-összebújó, mindig hű szerető, a minden gondot, bajt feledtető, délutáni álom. Aztán ébredés, egymásra találás. Késő-délutáni rövid séta a közeli parkban, ó milyen jóleső volt az összebújás! ("Ugye, nagyon fázol, már Kedves?")

Vacsora után késő estig beszélgettek.

- Mesélj magadról, kérlek! Mindent tudni szeretnék rólad - kérte az asszonyt, az meg mesélt. De mindketten tudták, hogy ez csak játék: a kérdések, a válaszok csupán egy szánalmas szerepjátszás részei. Az asszony kérése volt ez, mikor az alkujuk megköttetett. És ő igyekezett mindennek megfelelni, elvégre a megrendelő fizet. Egy hete ismerték csak egymást, és jól tudták, két nap múlva el kell búcsúzniuk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
637
Időpont: 2013-11-06 23:54:44

Szia!
Szia Zsó!
Hosszú még ez a történet.

Frigyes
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2013-11-06 20:22:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Nagyon jól sikerült írás. De a vége fejbe, vagyis inkább mellbe vágott.

Zsó

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)