HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51260 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2013-11-04
02. Szonettkoszorú - Tavasz - természetTavasz - természet c. versre
mesterszonettel 1 Erdő sűrűjén lépeget őzcsapat rettenve-figyelve rezdülésekre, jobbra és balra riadtan tekintnek', amikor közelben veszélyt éreznek. Sötét égen ragyog már a telihold sűrű bokrok között a bagoly huhog, éjszaka mélyén félelmes a vadon, nem olyan nyugalmas, mint valaha volt. Csendben osonnak bokrok közt az őzek, rettegnek, farkasok bűzét érzik már. Vigyázva suhannak, hisz vész közeleg hozzájuk, félelem járja át testüket. Gyerünk már! - mintha sugallná neki, őzanya gidáit féltve tereli. 2 Őzanya gidáját félve tereli, gyerünk már! - mintha sugallná neki. Tóparti békák hangosan brekegnek, vígan élnek, még sötétben sem félnek, mert a gólyamadár nem vadász éjjel, tojásain csendben, fészkében pihen. Messzire elhangzó békák kórusát tücskök zenéje kíséri csendesen; őzgidát ijeszti, ha madár rebben, menten futásnak ered az őzcsapat. Vadonban úr a természet ereje, azt megváltoztatni helyes nem lenne, a gyöngébbeknek csekély az esélye, ahol győzedelmeskedik az őserő! 3 Ahol győzedelmeskedik az őserő, az éjt bejárja farkas üvöltése, szerte az erdőn apróvadak félve húzzák össze magukat, hogy életbe maradjanak, a természetnek esdve. Fák közt szarvasok, bokrok alatt nyulak rezzenés nélkül egymáshoz bújnak, nehogy őket a farkas-horda fölfedje, rettegve telik az idő, percek múlnak, ködpaplan lepi be a fák ágait, holdfénytől óvón eltakarja őket, görcsbe rándulva meg sem moccannak, a merev lábaik, szusszanás nélkül kísértő éjszaka múlását várják. 4 Kísértő éjszaka múlását várják, csendes az erdő, üres madárfészek magányosan leng a faágon árván búslakodik, mint az én lelkem árnya. Faágakon reccsen a gally, már félholt, homályba révedezve, ha rám néznek, körülölel a néma táj, csak szél süvölt, lelkem őre lánca csörren, fenn a hold. Szívem remeg, oly félelmetes a táj, sziklatömb tetején fekete sasmadár figyel a földre, éhesen koncra vár. Mi ez a csend, mért nem dalol a madár? Fészekben fiókák éhesen várnak. senki se tudja, hová szállt a madár? 5 Senki se tudja a madár hová szállt, félve tekintek szét a néma tájon, fülem hallja, mire készül a FÖLD, a rónaságon mindenhol némaság, a szél se rebben, már semmi sem zöld. Vétkes ember, a Földet lerombolta, kizsákmányolta. Javaink már sehol, a sors nem kímél. Kakukkszóra már hiába várunk, az idő rég lejárt. Ember! Szállj magadba, bánd bűneid, kérjél kegyelemet, érezd vétkedet, míg erdőben újra dalol a madár, a fiókák többé ne éhezzenek, étket csőrben hozza az anyamadár. 6 Étket csőrben hozza az anyamadár, testünk zsibongva várja a jó időt, hallom a szellő susogását, ébred az erdő, érzem a nap sugarát: Várom a jövőt, száll a gondolat, amint tavaszi eső simogatja, álmos ágakat a Nap melege élteti, a fák ágain rügy fakad, bimbó hasad, virágtól illatos az erdő, faágak virágtól hajlanak. A méz illata tavaszi széllel száll... Erdő élettel teli: méhek ezrei szállnak egyik virágról másikra, a zsongás titkokat rejt magába. 7 A zsongás titkokat rejt magában, fák lombjai közt madarak dalolnak, reánk a nyári napsugár ragyog, kéz-a kézben, csak te és én vagyok. A zöld réten kis patakban víz csobog, benne kishalak ficánkolnak, kell-e nekünk ennél jobb? Hallgatjuk a szelő susogását, szívünk dobbanását. A csend ezer szónál, halk zenénél sokkal többet mesél. Felettünk (az) Esthajnal csillag ragyogó fénye tölti be a romantikus éjszakát, körbe-körbe az apró csillagok röpködnek és fényben sziporkáznak. 8 Fényben sziporkáznak a csillagok. Mondd meg nekem, szíved miről mesél? Talán épp a szép jövőnkről regél. Örüljünk az életünknek, adjunk hálát a boldogságért, napsugárért, étket adó földekért, a zöldellő rétekért... patakok tiszta vizéért... szellő susogásáért... kis bogarak nyüzsgéséért, élőlények létéért, mezőn nyíló virágok illatáért, a röpködő madarak víg daláért, az Égen tündöklő csillagokért, az életünkért, s minden javakért, mindenért, 'mit Teremtőnk nekünk adott! 9 Mindent, mit Teremtőnk nekünk adott! Örömöm lesz, ha kitekintek ablakon, a Jóisten festette az egész határt. Add meg a módját, színesebbre fesd át. Csodás a mi Földünk, bárhol keresgélsz, válogass kedvedre színes kavalkádból: a csodás naplementét rajzold meg. Ha lombos ágak között sétálsz erdőben, higgyed, hamar látod az eredményt, egy madárfészekben örömöd leled. Ha az alkony jő, csendesül a szél, brekegnek a békák, a tücsök zenél. Hallgatom a csendet, természet rendjét, öröm a szívnek élni békességben! 10 Öröm a szívnek élni békességben! Melyik évszak szebb? Tán a tél, amikor fehér hótakaró lepi be a tájat, mikor ibolyák nyílnak s jő a kikelet, lelkünk telve édes borzongással. vadvirágok édes illatával? Talán szebb a nyár, rózsa illatával telve, minden ágon bimbó sárga, fehér, rózsaszín, bordó és a vörös- rózsa ezerféle árnyalatával, szerelemre gyújtó aromájával. Rózsafák, futórózsák, rózsabokrok, Földünket illattal elárasztják, szerelmes szíveket lángra lobbantják. 11 Lángra lobbannak a szerelmes szívek. Sötétségből sárgás fény villan, majd hirtelen lecsap a villám, az Égen komor fellegek zúgva-kavarogva ijesztő dörgések kísértében. Róka koma félve bújik a lyukba, kölykeit sietve maga alá húzza. élőlények menedéket keresnek. A vihar nem enged, sokáig tart! Madarak a faágakon ijesztőn vijjognak, fészekaljára húzódnak. Udvaron egy megtermett komondor ugatva adja tudtára világnak: fél a dörgéstől és villámlástól. 12 Félni dörgéstől és a villámlástól, akár csak a nagy fekete kandúr, ki villámgyorsan a kamrába surran, ahol sokkal jobb. ott ő a nagyúr! Elbújik, mert odakünn villámok csapkodnak, és hangos mennydörgés rázza a fákat. Ember-állat retteg, mert Isten átka bünteti a népet. tovább nem tűrheti a Nagyúr, ami odalenn a züllött Földön zajlik. hol háborúznak, és sosincs nyugalom. Éhezés, gyilkosság és csalás teszi, az emberi létet boldogtalanná, békesség helyett harag él szívekben. 13 békesség helyett harag él szívekben. Teremtőnk az ember gonoszságát villámokkal és mennydörgéssel sújtja, hogy megbánják súlyos bűneiket. Jó lenne, ha végre, arra ébrednének, hogy békességben- és szeretetben élni sokkal jobb, emberséges lenne! Addig csapkod sötétből-sárgás fénnyel villámmal, égzengéssel kísér szörnyű zajjal, a büntetés azokra zúdul, akik a világunkat teszik tönkre. Földünk csodáival elégedettek lehetnének, mit hajdanán nekünk Égi Atyánk szeretete teremtett. 14 Égi Atyánk szeretete teremtette. Vihar közeleg az éj leple alatt, színes faleveleket görget a szél, se embert, se állatot nem kímél; Lezúduló eső elől futnom kell; elfáradtam, görnyedt testem szeretne pihenni, de nincs hová a fejemet letenni. Mi lesz velem? Segíts meg Istenem; Erdő mélyén néma a csend, már nem villámlik; a vihar is elült, harkály-doktor kopog a fán odafenn. Kiderült a kék Égbolt felettem; a tájon csend honol körülöttem; elmúlt fáradságom, megpihentem. 15. MESTERSZONETT - A természet versére Erdő sűrűjén lépeget őzcsapat őzanya gidáit félve tereli, ahol győzedelmeskedik az őserő, s kísértő éjszaka múlását várják. Senki se tudja, a madár hová szállt, étket csőrben hozza az anyamadár. a zsongás titkokat rejt magába. s fényben sziporkáznak a csillagok; Mindent, mit a Teremtőnk adott nekünk öröm a szívnek élni békességben, s lángra lobbannak a szerelmes szívek. Félni dörgéstől és a villámlástól, békesség helyett harag él a szívben. elmúlt fáradságom; megpihentem. Készült: 2013. október 23. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |