HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Versek / természet
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2013-11-04

02. Szonettkoszorú - Tavasz - természet

Tavasz - természet c. versre
mesterszonettel

1
Erdő sűrűjén lépeget őzcsapat
rettenve-figyelve rezdülésekre,
jobbra és balra riadtan tekintnek',
amikor közelben veszélyt éreznek.

Sötét égen ragyog már a telihold
sűrű bokrok között a bagoly huhog,
éjszaka mélyén félelmes a vadon,
nem olyan nyugalmas, mint valaha volt.

Csendben osonnak bokrok közt az őzek,
rettegnek, farkasok bűzét érzik már.
Vigyázva suhannak, hisz vész közeleg

hozzájuk, félelem járja át testüket.
Gyerünk már! - mintha sugallná neki,
őzanya gidáit féltve tereli.

2
Őzanya gidáját félve tereli,
gyerünk már! - mintha sugallná neki.
Tóparti békák hangosan brekegnek,
vígan élnek, még sötétben sem félnek,

mert a gólyamadár nem vadász éjjel,
tojásain csendben, fészkében pihen.
Messzire elhangzó békák kórusát
tücskök zenéje kíséri csendesen;

őzgidát ijeszti, ha madár rebben,
menten futásnak ered az őzcsapat.
Vadonban úr a természet ereje,

azt megváltoztatni helyes nem lenne,
a gyöngébbeknek csekély az esélye,
ahol győzedelmeskedik az őserő!

3
Ahol győzedelmeskedik az őserő,
az éjt bejárja farkas üvöltése,
szerte az erdőn apróvadak félve
húzzák össze magukat, hogy életbe

maradjanak, a természetnek esdve.
Fák közt szarvasok, bokrok alatt nyulak
rezzenés nélkül egymáshoz bújnak,
nehogy őket a farkas-horda fölfedje,

rettegve telik az idő, percek múlnak,
ködpaplan lepi be a fák ágait,
holdfénytől óvón eltakarja őket,

görcsbe rándulva meg sem moccannak,
a merev lábaik, szusszanás nélkül
kísértő éjszaka múlását várják.

4
Kísértő éjszaka múlását várják,
csendes az erdő, üres madárfészek
magányosan leng a faágon árván
búslakodik, mint az én lelkem árnya.

Faágakon reccsen a gally, már félholt,
homályba révedezve, ha rám néznek,
körülölel a néma táj, csak szél süvölt,
lelkem őre lánca csörren, fenn a hold.

Szívem remeg, oly félelmetes a táj,
sziklatömb tetején fekete sasmadár
figyel a földre, éhesen koncra vár.

Mi ez a csend, mért nem dalol a madár?
Fészekben fiókák éhesen várnak.
senki se tudja, hová szállt a madár?

5
Senki se tudja a madár hová szállt,
félve tekintek szét a néma tájon,
fülem hallja, mire készül a FÖLD,
a rónaságon mindenhol némaság,

a szél se rebben, már semmi sem zöld.
Vétkes ember, a Földet lerombolta,
kizsákmányolta. Javaink már sehol,
a sors nem kímél. Kakukkszóra már

hiába várunk, az idő rég lejárt.
Ember! Szállj magadba, bánd bűneid,
kérjél kegyelemet, érezd vétkedet,

míg erdőben újra dalol a madár,
a fiókák többé ne éhezzenek,
étket csőrben hozza az anyamadár.

6
Étket csőrben hozza az anyamadár,
testünk zsibongva várja a jó időt,
hallom a szellő susogását, ébred
az erdő, érzem a nap sugarát:

Várom a jövőt, száll a gondolat,
amint tavaszi eső simogatja,
álmos ágakat a Nap melege
élteti, a fák ágain rügy fakad,

bimbó hasad, virágtól illatos az
erdő, faágak virágtól hajlanak.
A méz illata tavaszi széllel száll...

Erdő élettel teli: méhek ezrei
szállnak egyik virágról másikra,
a zsongás titkokat rejt magába.

7
A zsongás titkokat rejt magában,
fák lombjai közt madarak dalolnak,
reánk a nyári napsugár ragyog,
kéz-a kézben, csak te és én vagyok.

A zöld réten kis patakban víz csobog,
benne kishalak ficánkolnak, kell-e
nekünk ennél jobb? Hallgatjuk a szelő
susogását, szívünk dobbanását.

A csend ezer szónál, halk zenénél
sokkal többet mesél. Felettünk (az)
Esthajnal csillag ragyogó fénye

tölti be a romantikus éjszakát,
körbe-körbe az apró csillagok
röpködnek és fényben sziporkáznak.

8
Fényben sziporkáznak a csillagok.
Mondd meg nekem, szíved miről mesél?
Talán épp a szép jövőnkről regél.
Örüljünk az életünknek, adjunk

hálát a boldogságért, napsugárért,
étket adó földekért, a zöldellő
rétekért... patakok tiszta vizéért...
szellő susogásáért... kis bogarak

nyüzsgéséért, élőlények létéért,
mezőn nyíló virágok illatáért,
a röpködő madarak víg daláért,

az Égen tündöklő csillagokért,
az életünkért, s minden javakért,
mindenért, 'mit Teremtőnk nekünk adott!

9
Mindent, mit Teremtőnk nekünk adott!
Örömöm lesz, ha kitekintek ablakon,
a Jóisten festette az egész határt.
Add meg a módját, színesebbre fesd át.

Csodás a mi Földünk, bárhol keresgélsz,
válogass kedvedre színes kavalkádból:
a csodás naplementét rajzold meg.
Ha lombos ágak között sétálsz erdőben,

higgyed, hamar látod az eredményt,
egy madárfészekben örömöd leled.
Ha az alkony jő, csendesül a szél,

brekegnek a békák, a tücsök zenél.
Hallgatom a csendet, természet rendjét,
öröm a szívnek élni békességben!

10
Öröm a szívnek élni békességben!
Melyik évszak szebb? Tán a tél, amikor
fehér hótakaró lepi be a tájat,
mikor ibolyák nyílnak s jő a kikelet,

lelkünk telve édes borzongással.
vadvirágok édes illatával?
Talán szebb a nyár, rózsa illatával
telve, minden ágon bimbó sárga,

fehér, rózsaszín, bordó és a vörös-
rózsa ezerféle árnyalatával,
szerelemre gyújtó aromájával.

Rózsafák, futórózsák, rózsabokrok,
Földünket illattal elárasztják,
szerelmes szíveket lángra lobbantják.

11
Lángra lobbannak a szerelmes szívek.
Sötétségből sárgás fény villan, majd
hirtelen lecsap a villám, az Égen
komor fellegek zúgva-kavarogva

ijesztő dörgések kísértében.
Róka koma félve bújik a lyukba,
kölykeit sietve maga alá húzza.
élőlények menedéket keresnek.

A vihar nem enged, sokáig tart!
Madarak a faágakon ijesztőn
vijjognak, fészekaljára húzódnak.

Udvaron egy megtermett komondor
ugatva adja tudtára világnak:
fél a dörgéstől és villámlástól.

12
Félni dörgéstől és a villámlástól,
akár csak a nagy fekete kandúr,
ki villámgyorsan a kamrába surran,
ahol sokkal jobb. ott ő a nagyúr!

Elbújik, mert odakünn villámok
csapkodnak, és hangos mennydörgés
rázza a fákat. Ember-állat retteg,
mert Isten átka bünteti a népet.

tovább nem tűrheti a Nagyúr, ami
odalenn a züllött Földön zajlik. hol
háborúznak, és sosincs nyugalom.

Éhezés, gyilkosság és csalás teszi,
az emberi létet boldogtalanná,
békesség helyett harag él szívekben.

13
békesség helyett harag él szívekben.
Teremtőnk az ember gonoszságát
villámokkal és mennydörgéssel sújtja,
hogy megbánják súlyos bűneiket.

Jó lenne, ha végre, arra ébrednének,
hogy békességben- és szeretetben
élni sokkal jobb, emberséges lenne!
Addig csapkod sötétből-sárgás fénnyel

villámmal, égzengéssel kísér szörnyű
zajjal, a büntetés azokra zúdul,
akik a világunkat teszik tönkre.

Földünk csodáival elégedettek
lehetnének, mit hajdanán nekünk
Égi Atyánk szeretete teremtett.

14
Égi Atyánk szeretete teremtette.
Vihar közeleg az éj leple alatt,
színes faleveleket görget a szél,
se embert, se állatot nem kímél;

Lezúduló eső elől futnom kell;
elfáradtam, görnyedt testem szeretne
pihenni, de nincs hová a fejemet
letenni. Mi lesz velem? Segíts meg

Istenem; Erdő mélyén néma a csend,
már nem villámlik; a vihar is elült,
harkály-doktor kopog a fán odafenn.

Kiderült a kék Égbolt felettem;
a tájon csend honol körülöttem;
elmúlt fáradságom, megpihentem.

15. MESTERSZONETT - A természet versére

Erdő sűrűjén lépeget őzcsapat
őzanya gidáit félve tereli,
ahol győzedelmeskedik az őserő,
s kísértő éjszaka múlását várják.

Senki se tudja, a madár hová szállt,
étket csőrben hozza az anyamadár.
a zsongás titkokat rejt magába.
s fényben sziporkáznak a csillagok;

Mindent, mit a Teremtőnk adott nekünk
öröm a szívnek élni békességben,
s lángra lobbannak a szerelmes szívek.

Félni dörgéstől és a villámlástól,
békesség helyett harag él a szívben.
elmúlt fáradságom; megpihentem.

Készült: 2013. október 23.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-11-26 23:56:14

válasz Kankalin (2013-11-25 18:53:42) üzenetére
Versim nézettségével elégedett vagyok, ismeretlenek sokan olvassák. Itt kevesebben, nagyszámú tagság ellenére naponta alig néhányan vannak itt mostanában.
A hírességek között is többféle mesterkoszorút találni. Nem mindenhol ismétlik a részversek utolsó sorait, van, aki nem az első sorral kezdi, hanem annak az utolsó sorával, úgy folytatja, amiért a mesterszonettek sorszáma sem egyforma. Olvastam olyat, hogy az utolsó sor-ismétléseket használók a legelső sorral fejezik be, s a mesterszonett 15-soros. Mindezt azért, mert jobbak a rímek.
Hidd el, örülök a tanulságos véleményednek. Abból mindig merítek, és nem veszi el a kedvem a további próbálkozástól. Egyébként némi változtatás nem árthat, máshol is alkalmazzák, hiszen a versek kezdősorait se írjuk már mind nagybetűvel
Magamnak néhány újítást vezettem be, és elhatároztam, hogy koszorúkból verskötetet alkotok, még ha nem is lesznek tökéletesek,ha azt ODAFÖNT is engedélyezik nekem.
Köszönettel: Kata

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-11-26 23:50:10

válasz Kankalin (2013-11-25 18:53:42) üzenetére
Kedves Kankalinka!
Nem vitatom, mert tudom, hogy igazad van. Azt is tudom, hogy nem vagyok egy Shakespeare! Olvastam a jelzett, valóban tökéletes szonettet, többit is fölkutattam, amelyek itt az oldalon láthatók. De tény, hogy mindnyájan nem csupán néhány évvel, inkább évtizeddel később tanulták a verstant nálam. A-nak a verseskötet itt tartom példaképnek az íróasztalom, s szinte naponta olvasom. Abban általa - megjelent hírességektől - több szonettkoszorút bemutatott. Én ennek alapján mondhatom, hogy szinte mind-mind más, és nem annyira ragaszkodnak egy bizonyos előíráshoz - érthetően, hiszen ismert a költői-írói szabadság a leghíresebbeknél is.
Az enyémek még tulajdonképpen gyakorlások, csak azért, mert szeretek vele foglalkozni, mégis fölteszem, nem rejtem el a számítógépemben.
A legtöbb föltett versemet - amikor átnézem, javítani szoktam, s amikor már jónak vagy csak jobbnak érzem, ki szoktam ott is javítani.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5853
Időpont: 2013-11-25 18:53:42

...
Valahol elcsúsztál, mert a zárás nem ölel körbe. Újra ajánlom mélyedésre Vesztergom Andrea Porban, csillagokban című koszorúját. :)
Versként megfogott az írás, koszorúként nem. Az előzőhöz képest rengeteget fejlődtél, de még sokat kell. :)
Örülök, hogy olvashattalak, annak is, hogy SOHA nem adod fel, hanem lépegetsz, méghozzá előre. :)
Figyelj a szonettek lelkére, továbbra is bízz magadban, viszont az előrelépéshez még több kell. :) Tudom, hogy hiszel nekem, meg azt is tudom, hogy elfogadod őszinte kritikám. :)
Sok-sok szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5853
Időpont: 2013-11-25 18:53:27

Szia Kata! :)
Vonzott a cím. :)
Tudod, fejet hajtok bátorságod előtt, mert jómagam kettőt írtam, de nem mertem feltenni egyiket sem. Nem tartottam elég jónak őket, úgyhogy a fiókban pihengetnek...
Szigorú legyek? Az leszek, keményen. :) Az alap-szonett rímei nem annyira shakespeare-iek, mint amennyire a forma annak jelzi. A rímek nem illenek a képhez, viszont amit írtál, az mély.
A koszorú ebből ered, gyöngyözik is, de ezek a gyöngyszemek nem építhetik az ős-koszorút, hiszen komoly követelményeinek nem felel meg.
Sebaj! Olyan verset írtál, ami talán koszorút alkot, de nem a szonett köré.
...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-11-24 22:31:44

válasz Susanne (2013-11-11 10:17:12) üzenetére

Kedves Zsu!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyire tetszett. Számomra öröm, hogy érdekel a munkám. Tudom, még nem tartok ott vele, ahol kellene, de határozottan élvezettel dolgozom a szonett-koszorúkon.
Mindig örömmel várlak: Kata

Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2013-11-11 10:17:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata !

Őszintén leírom:irigyellek, na persze nem a szó rossz értelmében...
Hatalmas munka, felemelő épek, csodálatos szonettkoszorú, még jönni fogok, most olvastam át másodszor.
Remekmű !

szeretettel: Zsu
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-11-09 20:27:14

válasz Szirják Györgyi (2013-11-08 19:27:49) üzenetére

Kedves Györgyi, örülök, hogy hosszú versemet elovastad.
Mindig szívesen látlak!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
732
Időpont: 2013-11-08 19:27:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata szeretettel gratulálok kiváló szonettedhez.

Üdv. Györgyi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2013-11-08 17:28:46

válasz Kőműves Ida (2013-11-07 16:10:07) üzenetére
Kedves Ida!
Némi igazság, hogy ontom magamból. Ugyanis megrészegedtem a szonettektől. Sok versem van, kb. 320, mind különféle, Most azokból válogatva átalakítom szonettekké, s ezekből készítem a csokraimat - mesterszonettel. Már készült hat.
Összegyűjtöttem sok-sok (híres költők) anyagát. Költőktől függően változatosak, tehát nem annyira csak egy kaptafára készültek.
Élvezettel foglalkozom vele. S mivel a kézzsibbadásom éjszaka a legrémesebb, ezért mindig nagyon sokáig fenn vagyok, s ezért mint időmilliomosnak van időm a kedvtelésemnek hódolni.
Örülök, hogy tetszett az alkotásom, meghatódtam, hogy milyen szépeket írtál róla, azért nem bízom el magam, tudom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, de ez engem nem zavar.
Az viszont zavar, hogy legalább négy napja tettem föl, s még tegnap délelőtt nem volt fenn. Most pedig még a Főoldal második oldaláról is továbbcsúszott, már csak a versek között leltem rá.
Köszönöm, hogy hűségesen olvasod alkotásaimat.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2013-11-07 16:10:07


Kedves Kata!

Ontod magadból a gyönyörű szonetteket, a szebbnél-szebb természeti képeket.
Ott voltam az erdőben, éreztem az állatok félelmét, rettegését, csodáltam a természet szépségeit, s közben gyönyörködtem kiváló alkotásodban.
Nem is olvasok most mást, hadd élvezzem még ezt a hangulatot, a természet csodáit...
Élmény volt! Nagy gratulációm!

Sok szeretettel!
Ida

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)