Statisztika

Abschiedslied der Zugvögel

Wie war so schön doch Wald und Feld!
Wie ist so traurig jetzt die Welt!
Hin ist die schöne Sommerzeit,
und nach der Freude kam das Leid.

Wir wussten nichts von Ungemach,
wir saßen unterm Laubesdach
vergnügt und froh beim Sonnenschein
und sangen in die Welt hinein.

Wir armen Vöglein trauern sehr;
Wir haben keine Heimat mehr.
Wir müssen jetzt von hinnen fliehn
Und in die weite Fremde ziehn.

Hoffmann von Fallersleben


A vándormadarak búcsúdala

Mily szép volt az erdő-mező!
Mily szomorú e tényező!
Oda az a csodaszép nyár,
örömre, szomorúság vár.

Mi nem tudtuk mi ránk szakad,
ott ültünk a lombok alatt
napsütésben szórakoztunk
vidám dalokat danoltunk.

Mi madárkák szomorkodunk;
nincs már sehol sem otthonunk.
El kell innen menekülni
az idegenbe repülni.

Fordította Mucsi Antal

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom