Állatkertnek állatudvarában
szürke-barna szőrös bundájában
tétován álldogált egy teve
s mert nyár volt,égette púpját a nap heve.

Hogy melegtől távol tartsa magát
elindult,s egy fa alatt hűsre talált.
Itt kényelmesen leheveredett
és hamarosan elszenderedett.

Álmában látott szép álmokat
látott sétálni szép teve lányokat.
Aranyból volt, csillogott a bundája
s ő lett az állatok szent királya.

Hogy mit szólt ehhez az orszlán
az egyáltalán nem érdekelte.
Őt tisztelte az állatkert állatserege,
köztük a tigris és a leopárd.

Álmodta még, hogy a két púpja levált
s szép simahátú verseny tevévé vált.
Ő kapta a legfínomabb abrakot
s gyémántból tettek házára ablakot.

Álmából egy hatalmas robaj felzavarta,
nem volt az más,mint az oroszlán hangja.
Zengett tőle az egész állatkert
s megremegett a távoli pálmakert.

Hű a nemjóját! Ébredt az álmából,
királyságom mégiscsak ennyi volt?
Hol az arany bundám, az abrakom?
És púpjaim vannak ismét a hátamon!

Ráébredt a valóságra a teve
helyére kerűlt az a csöpp esze.
Fektében fejét előre szegte
s teve módjára kérődzeni kezdett.


2006 december 28. T.I.