HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1832

Írás összesen: 46661

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kedves
2018-07-19 07:56:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-11-14

Gondolatok a pénzről

Ritka az olyan közhasznú, közkézen forgó tárgy, amelyért annyi vér folyt, amely annyi öröm és talán még több bánat forrása volt, mint a pénz. Pedig a pénz csak egy eszköz. Egy viszonyszám, amellyel mérik a munkateljesítményünket, egy eszköz, amely kell a korszerű világban ahhoz, hogy meg tudjunk élni. A legelső pénz az ókori közel keleti nép, a föníciaiak kezében a tengeri kagyló volt. De már a föníciaiak is rájöttek, hogy kell egy olyan eszköz, amely felváltja a cserekereskedelem aránytalanságait. Viszont az ember gyarló és mindent felhasznál, amit csak tud a saját gazdagságának növelésére. A pénz önmagában semmi. Csak egy tárgy, de az a gazdagság, a jólét, amely megteremtéséhez eszköz, vagy egyike a sok-sok eszköznek, de a legvégső eszköze mindenképpen a sok ember által vágyott gazdagság felé vivő nem mindég egyenes úton. Ezért a tárgyért és a mögötte lévő. nem is mögöttes hatalomért, hiszen ez a gazdagsággal együtt jár, igen sokan haltak meg már a történelem során, igen sokan nyomorodtak meg a világtörténelemben, de családokon belül is. Hiszen a kényszer, amely az éhezőt ,,garast rabolni kényszerít", nagy Úr! De ugyanúgy nagy Úr a kapzsiság, a harácsolás más eltaposása által megszerezhető, elsajátítandó vagyon is. Viszont vigyázat! A pénz, a hatalom nem minden! Ha nincs aki a hatalmat jelentő eszközöket, kényelmet, a birtokolandó vagyontárgyakat megtermeli, előállítja, tehát a gazdagság alapján jelentő munkát elvégzi, tehát sajnos nagyon sokszor verejtékével, tudásával, munkájával termel, akkor bizony rá kell jönnünk, hogy a pénz nem egyéb, mint egy értéktelen fémdarabka, esetleg papír, amelyre valamit nyomtattak. Ennek igazságát sajnos már az emberiség megtapasztalhatta és meg is tapasztalja a nagyobb háborúkat követő robbanásszerű inflációk, a valuták elértéktelenedése során. Ekkor milliók haltak éhen és csak ezrek, de azok többé-kevésbé nagyon meggazdagodtak. Ez a helyzet csak akkor változott meg, amikor a gazdasági helyzet többé-kevésbé stabilizálódott, vagyis pl. megindult a termelés és a pénznek ismét lett árufedezete. Hiszen a pénz biztosítékául szolgáló nemesfém, valuta, értékpapír tartalékok is csak áruk, amelyek az adott pénz, valuta értékét biztosítják a külpiacokon való eladás során! Tehát akkor átmenetileg ez jelenti az ország pénzének az árufedezetét. A kezeimben lévő pénzre tekintve mégis azt mondom, kell a pénz a megélhetéshez, de megszerzése nem cél! Csak egy eszköz ahhoz. hogy a magam és A családom számára a mindennapi megélhetést biztosítani tudjuk és egy kicsit ha lehet, tartalékolni is tudjunk a jövőre és ne járjunk úgy, mint Lafontaine tücsökje, aki ma, amikor van minden vígan hegedül nem törődve a holnappal, amikorra könnyen meglehet, hogy bizony koplalhat! Nekem a pénz azért kell, hogy megélhessek és szellemileg és testileg fejlődni, élni tudjak. Nekem a pénz az én munkámnak a viszonyítási eszköze, a munkaerőm ára. Viszont az mindenképpen jó lenne, hogyha egy kicsit ,,drágább" lennék a munkáltatómnak. Vagyis többet kereshetnék, hiszen a megélhetéshez is egyre több kell a pénzből. Mégis ismét azt mondom, mint fentebb már más szavakkal kimondtam: nem a pénz megszerzése a végcél, hanem a pénz segítségével egy emberibb, egy teljesebb élet biztosítása minden embernek a világon érdemei szerint! Tehát aki többet és hasznosabbat ,,tesz le az asztalra", az többet vehessen el onnan, de mindenkinek jusson érdemei szerint annyi, amennyiből emberhez méltóan meg tud élni a maga és mások hasznára és nem kárára! Úgy legyen! De jó lenne, ha már végre úgy lenne!

Pestszentlőrinc, 1998. november 22.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kívánságlista címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Szélvihar a Velencei-tavon címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) úton című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 11. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Ez a beszéd 6/3 címmel a várólistára

Yudit alkotást töltött fel Ágyjelenet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszerű vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Boróka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ez a beszéd 6/2 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)