HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45771

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2013-11-20

A piros zoknis csirkék

Csak állt a bejárat előtt, és feszült figyelemmel bámulta az óriási faajtót. Furcsa mintái teljesen lenyűgözték, megpróbált kivenni egy-két alakzatot, ám érthetetlen módon valamennyi csirkelábra emlékeztette. Tudta, hogy be kell lépnie, de képtelen volt összeszedni a bátorságát. Úgy érezte, mintha légüres térben lenne, mintha minden irányból a semmi venné körül. Valójában nem ért rá a környezetével foglalkozni, a kapu tanulmányozása teljesen lekötötte. Kezét a kilincsre tette, habozott, hogy lenyomja-e. Az ajtó hirtelen felnyílt magától. Riadtan hátrált egy lépést, kint szeretett volna maradni, ám egy megmagyarázhatatlan áramlás befelé sodorta. Próbálta elkapni a kapufélfát, kapálózott, kiabált, hasztalan. Vakító fényesség vette körül, az ajtó hatalmas robajjal csukódott be mögötte. Behunyta a szemét, nem bírta elviselni a fényáradatot. Egy toll érintését érezte az arcán.
- Üdvözöllek - mondta egy hang, mely leginkább kukorékolásra hasonlított. - Nyugodtan kinyithatod a szemedet, nem fogsz megvakulni.
Vajon hol lehet, és ki beszél hozzá? Nem, a szemét semmiképpen nem nyithatja ki, nem akar tudni erről a különleges helyről.
A hang tovább folytatta:
- Cerberus a nevem, én őrzöm a bejáratot.
- Cerberus? - szörnyülködött magában. Valahonnét ismerősnek tűnt számára ez a név. Működött egy ilyen nevű kutyaiskola a városban, talán véletlenül odatévedt? Nem, ezt nem tartotta valószínűnek, ez az átható szag inkább a baromfiudvaré, mint a kutyáké. Megvan, hasított bele a felismerés. Cerberus a háromfejű kutya a görög mitológiában, aki az alvilág bejáratát őrzi. Vajon az alvilágba került? Nem, az lehetetlen. Milyen nap is van ma? Kedd lehet. Hűha, akkor egy fontos tárgyalásra kell mennie az Egyesült Műanyaggyár vezetőségével. Ki kell jutnia innét! Hirtelen elhatározással kinyitotta a szemhéját. Ember nagyságú, rikító színű kakas terpeszkedett előtte. A szárnyas érdeklődve fürkészte apró bogyószemével. Jó, akkor mégsem háromfejű kutya.
- Na, végre - jegyezte meg a kakas. - Már azt hittem, sosem nézel rám.
Egy baromfiudvar közepén találta magát. Pontosabban nem lehetett baromfiudvar, mert az igaz, hogy kakasokat és tyúkokat látott mindenütt, de valahogy mégis emberszerűnek látszottak. Hiányzott belőlük a baromfikra jellemző szaggatott mozgás, a tyúkszerű magatartás. Ólat sem látott sehol, helyette elegáns lakóházak vették körül.
- Hol vagyok? - kérdezte riadtan. Legnagyobb rémületére kárálásnak hallotta a saját hangját.
- A mennyországban - felelte a kakas úgy, mintha ez teljesen magától értetődő lenne.
Ingerülten felsóhajtott. Valaki biztosan gonosz tréfát űz vele. Hát, egyáltalán nem humoros.
- Hahaha - nevetett erőltetetten. - És ezt higgyem is el?
Valahol a szíve mélyén sejtette, hogy ez nem lehet vicc. Minden annyira valóságos. Talán filmforgatásba keveredett? Egyszer már járt így a Margitszigeten, amikor elmélázva sétált, és hirtelen középkori lovagok között találta magát. A rendező nem győzte elkergetni. Ez a kakas azonban barátságos.
- Igen, mivel most már ez az örökre szóló tartózkodási helyed. Gyere velem! - indult el a legdíszesebb épület felé Cerberus.
- Nem, nem - ellenkezett vadul. - Köszönöm a kedvességed, de nekem egy fontos tárgyalásra kell mennem.
A kakas összeráncolta a homlokát:
- Hát még mindig nem érted? Te meghaltál!
Ebben a pillanatban telt be nála a pohár. Nem tudta, melyik barátja találta ki ezt az egészet, de úgy érezte, kezd morbiddá válni. A kakas várakozón állt előtte, türelmes tekintetébe némi szánakozás vegyült.

Az ajtóhoz rohant. Bármi áron is, de elmegy innét. Semmiképpen nem marad ezen a különös helyen. Egy életbevágó üzletet kell nyélbe ütnie, nem hagyhatja, hogy elússzon. Eddig megbízhatónak tartották a szakmában, nem veszítheti el a renoméját. Az ajtón azonban nem talált kilincset, sem semmilyen zárat.
- Engedj ki, légy szíves! - kérte a kakast.
A kakas jóindulatúan magyarázta:
- Innét kifelé nem vezet út, csak befelé. Ez itt a túlvilág.
Újra felnevetett:
- Jól van, hagyjuk ezt abba! Szeretnék elmenni. Várnak a műanyaggyárban.
A kakas széttárta szárnyait, bár inkább emberi kezek voltak, mint szárnyak.
- Gyere velem! Először a Bizottsághoz kell mennünk, hogy eldöntsék a sorsodat.
- Miféle sorsomat?
A kakas a büszkén mutatta a lábát:
- Hogy kaphatsz-e piros zoknit, vagy sem.
Cerberus lábán jókora piros zokni díszlett.
Ekkorra már elkapta a düh.
- Engem nem érdekel a piros zokni, és az sem érdekel, ki vagy, és az sem, hogyan tudtad ilyen jól kakasnak álcázni magad, csak egyet szeretnék: elmenni - ordította magán kívül. - Mindig is utáltam a csirkéket!
- De hiszen te is csirke vagy! - nézett rá jelentőségteljesen Cerberus.
A lábára pillantott. Kedvenc szoknyái valamelyikére számított, helyette csirkelábak meredtek ki tollas testéből. Iszonyatos kiáltás hagyta el a torkát, ami ahhoz hasonlított, mint amikor egy tyúkot kopasztanak. Rettegve tapintotta meg az arcát, keze csőrbe ütközött. Mikor változhatott át?
- Nem - üvöltötte. - Én nem lehetek madár!
Cerberus gyengéden megérintette a szárnyával:
- Nos, ahol most vagy, a túlvilág. Halála után mindenki csirkeformát ölt, nemének megfelelően tyúk vagy kakas lesz. Ez itt a mi birodalmunk. Ej, hát senki sem mesélt neked erről?
- Nem, én a mennyországról és a pokolról tanultam. A mennyországban angyalok laknak, a pokolban pedig ördögök szurkálják vasvillával a gonoszokat. De ha igaz, amit mondasz, hol vannak a szüleim, a rokonaim? Miért nem találkozhatok velük?
A kakas a Bizottság épülete felé vezette.
- Előbb meg kell jelenned a Bizottság előtt. Ők döntik el, hogy kaphatsz-e piros zoknit.
Mit akar folyton ezzel a piros zoknival?
- Már mondtam, engem nem érdekel a piros zokni.
- Majd fog - nyugtázta megbocsátón a kakas. - A piros zoknitól függ ugyanis a további sorsod. Ha a Bizottság méltónak talál rá, vagyis jó ember voltál életedben, akkor megkapod, és velünk maradhatsz az örökkévalóságig, ha viszont nem, akkor nem lesz piros zoknid és...
- És? - vágott közbe izgatottan.
- Nem akarlak elrémíteni, ha arra kerül a sor, úgyis megtudod. De te jónak látszol -mondta a kakas.
Megérkeztek a Bizottság házához. Hirtelen belehasított a felismerés. Éppen a műanyaggyárba igyekezett a Fordjával, amikor a szemközti sávban egy szembe jövő kamion elhagyta a menetirányt, és elé vágott. Gyorsan oldalra tekerte a kormányt, de nem vette észre, hogy ott áll egy fa.

Ünnepélyes arccal hagyták el a Bizottság épületét. Egy nagy tarajú kakas várt rájuk.
- Nekem most vissza kell mennem - mondta Cerberus. - Újabb csirke érkezett.
A nagy tarajú bemutatkozott:
- Géza vagyok. Gyere, körbevezetlek! Megmutatom, melyik a szüleid háza.
Elindult Géza mellett. Mindkettőjük lábán ott virított a piros zokni.


2.



Akkor még nem tudtam, hogy csirkének lenni dicsőség. A mi világunkban, vagyis a földön, butának tarják a nőnemű baromfit, innét ered a mondás, hogy buta tyúk, vagy úgy ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Akárhogy is nézzük, ez nagyon dehonesztáló. Vette-e már bárki is a fáradtságot, hogy közelebbről megvizsgálja a tyúkok lelkét? A nagyüzemi baromfitartáson kívül, ahol szerencsétlen jószágokat csak húsalapanyagnak vagy tojásgyártó eszköznek tekintik, ezért kizárólag a hozam növelése érdekében végeznek kutatásokat, foglalkoztak-e a szárnyasok mentális vagy kognitív képességeivel? A válaszom egyértelműen nem. Természetesen azért akadnak kivételek, néhány falusi portán nagy becsben nevelgetik tyúkocskáikat, a kiváló minőségű magon kívül becézgetést, szeretetet is kapnak, de végül ők is a fazékban végzik. A hímek azonban, akárcsak az embereknél, itt is kivételt képeznek. Már maga az a szó, hogy kakas erőre, rettenthetetlenségre, férfiasságra utal. Magasba törő taraja, peckes járása, maszkulin kukorékolása kiemeli a többi baromfi közül. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az ő kiskirályságuk sem hosszú életű, ugyebár mindnyájan hallottunk a kakaspörköltről. Két hete élek a túlvilágon, de már az első napon rájöttem, hogy a csirkék nagyon is érző lények. Tudományokban, művészetekben való jártasságuk jóval meghaladja a földi emberekét. Csillagászat, botanika, matematika, informatika, fizika, kémia, agysebészet, nem is sorolom fel, mi mindennek a mesterei. Olyan technikai újításaik vannak, amivel alapjában változtatnák meg a földi életet, csakhogy attól tartok, az emberiség nem elég érett erre. Itt van például a gondolatlabda. Ha valakinek valamilyen absztrakt gondolata támad, és nem akarja nyelvi formába önteni, hiszen a nyelv csak részlegesen képes megragadni a valóságot, akkor belehelyezi ebbe a labdába, és a másik agyába lövi, aki másodperceken belül máris világosan érti a másik intencióit. Itt, a túlvilágon tökéletesen működik a gondolatlövellés. A tudósoknak nem kell hosszas tanulmányokkal bíbelődniük, a gondolatlabda segítségével bárki megértheti legújabb felfedezésük vagy találmányuk lényegét. Ám mi lenne, ha ez az eszköz a földön elnyomó hatalmak kezébe kerülne. Még belegondolni is szörnyű!

A tyúkok rengeteget olvasnak. Szertartással kezdik, vagyis kezdjük a napot, hiszen már én is közéjük tartozom. Mindenki hoz a kedvenc novellájából egy részletet, amit felolvas a többieknek napi útravalóul. Műfaji, tartalmi megkötés nincs, csupán azt kell megmagyaráznunk, miért éppen azokat a sorokat választottuk. Délben szintén összegyűlünk, ebéd után leülünk az óriás asztal köré, ahol mindenki elfér, és kedvenc regényeinket olvassuk. Ha különösen megragad valami, egy-egy dialógus vagy mondat, gondolatlabdával elküldjük egymásnak. Így nem zavarjuk a másikat az olvasásban, a gondolatlabda ugyanis a tudatalattin keresztül hat, és észrevétlenül szivárog a tudatunkba. Az új eszme azonban nem kényszerítő erőként jelenik meg, ha valami nem tetszik, a Törlőaggyal ki is törölhetjük. Nálunk, ahol szeretet és béke uralkodik, a Törlőagy kiválóan betölti funkcióját, azzal pedig nem kívánok foglalkozni, hogy a földön mire használnák. Szerencsére oda már nincs visszaút. Vannak emberek, akik azt hiszik, spiritiszta szeánszaikkal meg tudják idézni a szellemeket, ám ők vagy túlságosan hiszékenyek, vagy csalók. Hiszen a médiumok mindig antropomorf szellemekkel diskurálnak, nem is tudják, hogy a túlvilági létezés csirke esszenciájú. Kedves olvasóm, tedd a kezed a szívedre, és valld be, hallottál már olyan szeánszról, ahol a megidézett csirke formában jelent meg? Ugye, nem. Ez azért van, mert odaát az igazságot senki sem tudja, még azok sem, akik a legbeavatottabbnak hiszik magukat. Rózsakeresztesek, szabadkőművesek, bah, mit tudnak ők a csirkékről! Való igaz, magam sem sejtettem semmit, amíg ide nem kerültem. De most itt vagyok. Egy gyönyörű házban lakom, a nappalim ablaka az óceánra néz. Mielőtt félreértésbe esnénk, ez az óceán nem olyan, mint a földi. Nincs árapály, nem sós, és bármilyen furcsán hangzik, nem vizes. Amikor kijövünk belőle, nem kell megtörölköznünk. Az időjárás kiegyenlített, bár egyéni kívánságra meteorológusaink időnként hóvihart vagy hurrikánt idéznek elő, ha nagyon elfog a honvágy a földi környezet után. Ez velem eddig még nem fordult elő. Étkezésünk változatos, természetesen valamennyien vegetáriánusok vagyunk, különösen a csirkehúst mellőzzük (Mégsem lehetünk kannibálok).

Tehát az olvasásnál tartottam. Imádunk olvasni, bárhová megyünk, mindig ott van a kezünkben egy könyv. A túlvilágon nincsenek nyomdák, nincs könyvkötészet, a könyvek egy speciális anyagból készülnek, és úgy néznek ki, mintha nyomtatott és elektronikus könyvek lennének egyszerre. Nehéz pontosan elmagyaráznom, hogy milyenek is valójában, mert nincsenek rá földi kifejezések, gondolatlabdát pedig nem tudok kedves olvasóm, a fejedbe lövellni. Elégedj meg azzal, hogy a technikai fejlődés ellenére nálunk nincs vita arról, hogy átalakul az olvasás, a fiatalok nem vesznek könyvet a kezükbe, vagy, hogy az elektronikus média mindent legyőz. Ha már itt tartunk, a túlvilágon nincsenek is fiatalok. Sem öregek. Ideális életkorban lebegünk mindnyájan az idők végeztéig, eh, mit beszélek, itt idő sincs, - nehezen tudok elszakadni a földi kifejezésmódoktól - vagyis örökké. Bár ez az örökké is egy földi fogalom. Este aztán ismét összegyűlünk, és megbeszéljük az aznap olvasottakat, kielemezzük, mi miért tetszett, és miért nem. Szeretjük a kortárs irodalmat, de a klasszikusokat is. Hozzáférünk az összes földi irodalomhoz, de vannak kiváló saját íróink is. Az utóbbi időben különös előszeretettel viselkedünk az antiutópia iránt. A földről származó műfajt a túlvilági írók tökélyre fejlesztették. Könyveikben kiválóan lefedik mindennapjainkat, problémáinkat, gondolatainkat. Mert bármennyire is harmóniában élünk, azért gondjaink nekünk is akadnak. Például naponta ki kell mosnunk a piros zokninkat, méghozzá kézzel, ezt írják elő a szabályok. Ha nem sikerül kivennem egy foltot, az esti összejövetelen megemlítik, ami itt roppant szégyennek számít.


3.


A nagyterem hirtelen elcsöndesedett, Főtyúk tipegett óvatosan keresztül a bolyhos szőnyegen. Hátsó karma megakadt egy karmazsinvörös bojtban, kiszakította a zokniját, és ami legrosszabb, majdnem hanyatt vágódott, alig tudta visszanyerni az egyensúlyát. Bár a túlvilágon nem hittek a baljóslatú jelekben, az incidens hatására megérintette őket a veszedelem szele. A csirkék némán foglalták el helyüket az óriási asztal körül. Sejtették, hogy baj történhetett, ugyanis délután négy órakor nem szoktak összejönni. (Az idő, örökké az idő problémája. A túlvilágon nincs idő, de a csirkék ragaszkodnak valamiféle időméréshez, ami hasonlít a földihez. Ezért létezik náluk is négy óra, de mondanom sem kell, nem azonos a miénkkel. Talán idővel kinövik ezt a konzervativizmusukat.) Többen könyvet szorongattak a kezükben, hiába sejtették, hogy most nem olvasni fognak. Maga a könyv tapintása is megnyugtatta őket.
- Nos, azért hívtalak össze benneteket -kezdte Főtyúk -, mert Lajos Kakas professzor éveken át tartó megfeszített munkájának és számításainak köszönhetően megalkotta a visszafelé, vagyis a földre vezető utat.
A kijelentést elismerő moraj nyugtázta. Lajos Kakas professzor szerényen meghajtotta a fejét.
- Eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert ki akartuk próbálni, hogy valóban működik-e, ezért elküldtük Cerberust, aki nem tért vissza. Mint később megtudtuk, elkapta egy róka.
Nyugtalanság vonult végig a termen.
- Cerberus kettő is ellátogatott a földre, őt azonban egy gazda vágta le a vasárnapi ebédhez. Ő sem került vissza. Mint tudjátok, itt a túlvilágon létünk csirke formájú, sosem alakulunk vissza emberré. Ami egyáltalán nem baj, hiszen nagyon kellemes az életformánk. Eddig nem is volt ezzel gondunk, mert csak egyirányú átjárás létezett hozzánk. Most azonban, hogy megnyílt a lehetőség a visszaútra, csakis csirke formában mehetünk az emberek közé, ami számos kockázattal jár. Például, hogy az emberek a csirkéket szinte kizárólag ételnek tekintik. Még az állatoknak kijáró tiszteletet sem kapják meg.
- Így van - bólogattak a csirkék.
- Elhatároztuk, hogy egy tíz főből álló csapatot küldünk a földre, ugyanis ha többen vagytok, jobban meg tudjátok védeni magatokat. Ehhez keresünk most önkénteseket. A csapat vezetője Lajos Kakas professzor lesz. Csak két földi órát tartózkodnátok ott, utána vissza kell térnetek. Azalatt megvizsgáljátok, hogy túlvilági csirkeként bírjátok-e a földi klímát, mennyire vagytok képesek akklimatizálódni a földi viszonyokhoz. Nem kell mást tennetek, csupán sétálni és nézelődni, és menekülni az emberek elől, mert nem szabad elfelejtenetek, hogy nem emberek vagytok, hanem csirkék. Van valakinek kérdése?
Hajnalka feltette a szárnyát:
- Cerberus 1 és 2 miért nem tértek vissza? Ha meghaltak is, akkor is vissza kellett volna jönniük, mert ez a túlvilág.
- Jó kérdés - csattintotta össze csőrét Főtyúk. - Ez valóban a túlvilág, de emberek számára. A metamorfózis után viszont már nem vagyunk emberek. Cerberus 1 és 2 csirkeként haltak meg.
- Akkor az eredeti csirkék számára nincs is túlvilág? - kérdezte Jenő kakas.
- Van, de egy másik dimenzióban, ahová szintén nincs átjárás.


4.


Állt a bejárat előtt, és feszülten figyelte a csirkeláb mintákat. Emlékezett a napra, amikor megérkezett, az ijedtségre, és arra, mennyire nem akarta elfogadni, hogy ezután csirkeként kell élnie (halnia). Mindenáron menekülni szeretett volna, csak nehezen nyugtatták meg csirketársai kedves szavai. Találkozott a szüleivel, rokonaival, hosszasan beszélgettek rég elmúlt dolgokról. Megszokta a túlvilági létet, sokat olvasott, sőt maga is megpróbálkozott az írással, amit a tyúktársadalom lelkesen fogadott. Élvezte a száraz óceánt, a vérvörös naplementéket, a jó könyveket. Az üzletkötések már egyáltalán nem hiányoztak. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett a földi expedícióra. Maga sem tudta, mit vár, talán csak látni szeretné az ismerős utcákat. Egy szárny simult hozzá.
- Fogd meg a kezem - mondta Géza. - Majd én vigyázok rád.
Piros zoknijuk még sokáig virított a lassan ködbe vesző úton.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2014-01-13 09:27:52

válasz dpanka (2013-11-27 20:48:03) üzenetére
Nagyon köszönöm, kedves Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2014-01-13 09:27:17

válasz T. Pandur Judit (2014-01-06 23:29:08) üzenetére
Kedves Judit!

Igen, egyszer régebben már fent volt, csak egy pályázat miatt levettem. Amúgy gondolatlabda, mert még folytatom. Köszönöm a hozzászólásodat!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4497
Időpont: 2014-01-06 23:29:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Olyan baráti viszonyban vagyok a piros zoknis csirkéiddel... Mintha már olvastam volna róluk...
Nem volt fenn régebben az oldalon ez az alkotásod? Vagy esetleg egy gondolatlabda?

Érdekes elképzelés a halál utáni létről, bár igazán kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz azokkal, akiknek nem szavazzák meg a piros zoknit?
Attól tartok, hogy mostanra - ezzel a visszaúttal - nagyon kiürült a túlvilág. :)

Judit
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5359
Időpont: 2013-11-27 20:48:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
ÓÓÓÓÓÓÓ! Nagyon tetszett! Eszti ez igazán szuper! Nagy-Nagy GRATULA! Jókat mosolyogtam :-)
szeretettel-panka
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2013-11-24 16:54:24

válasz Zarzwieczky (2013-11-22 09:46:25) üzenetére
Nagyon szépen köszönöm!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2013-11-24 16:54:03

válasz Bödön (2013-11-20 14:58:52) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Laci!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2013-11-22 09:46:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Esztike!
Hasonló témával évekkel ezelőtt foglalkoztam,de megrekedtem vele.Nem úgy mint te! Grt.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7655
Időpont: 2013-11-20 14:58:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kognitív intencióim magas szintjének segítségével viszonylag gyorsan rájöttem, mi az, amit sem a rózsakeresztesek, sem a szabadkőművesek nem tudtak felfogni. És attól kezdve nagyon jól szórakoztam! Tetszett, Eszti, gratulálok! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Hazamennék című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Reggel, ha ébredek... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Zúzott című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Márai Sándor: Halotti beszéd / Todesrede című alkotáshoz

Szokolay Zoltán bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ülök a meghitt szobában című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megbékélés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Márai Sándor: Halotti beszéd / Todesrede című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)