HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 10

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44607

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-11-20

A majom farka, a misszionárius feneke

I.

Bárki gondolhatná, hogy a címben szereplő szóösszetétel: "majom farka" valami képletes, allegorikus kifejezés, olyasmi, mint Umberto Econál a "rózsa neve". Nos, ki kell ábrándítanunk az erre spekulálókat, itt egy sokkal egyszerűbb, profánabb dologról van szó, a "majom farka" tényleg a majom farkát jelenti, és nem jelképez semmit. Azt is el kell árulnunk, hogy a majomnak nem a hátul lévő, rendes farkáról van szó, hanem arról a....nos, hogy is mondjam, szóval arról a "farokról", amelyik a szlengben a kapaszkodó farokkal ellentétes oldalon található szervet jelenti, tudják, amivel a nagy, felnőtt majom a kismajmot csinálja.

Fraulein Ethel von Voght, 16 éves königsbergi illetőségű diáklány a majom "farkát" a delohi misszionárius teleptől észak felé elterülő dzsungelben, vagy, ahogy a bennszülöttek nevezik a sertaoban pillantotta meg. A terület a waikák földje volt, az Orinoco, és a Rio Negro felső szakaszát összekötő Casiquiare folyt rajta keresztül. Szokása szerint elkalandozott a sűrűségben azon a napon. Másfél-két kilométerre lehetett a teleptől, amikor a bozótban észrevette a párosodó állatokat. Egy terebélyes, szerteágazó trópusi fa egyik vastag, alsó ágán szerelmeskedtek. A diáklány biológiai ismeretei mérhetetlen módon és mértékben bővültek, s mindezen új benyomás furcsa, bizonytalan gondolatok dzsungelnél is sűrűbb útvesztőjébe kergette. Ha össze akarnánk foglalni ezeket a szanaszét futkosó, erotikus töltöttségtől sem teljesen mentes eszméléseket, mert eszmélésnek kell neveznünk, inkább, mint elmélkedésnek, röviden annyit mondhatnánk, a fiatal lány összefüggésbe hozta a majmoktól látottakat, azokkal a homályos ismeretekkel, amelyek a témában rendelkezésére álltak. Ő úgy tudta, hogy a gyerek úgy születik, már bocsánat a szókimondásért, hogy a férfi belepisil a nő vaginájába. Cristine, kis barátnője mesélte neki így egyszer, még odahaza, amikor összebújva az iskolai-tábor vaságyán titkos dolgokról beszélgettek suttogva az éjszaka csendjében. 12 évesek voltak. Ethelnek nehezére esett elképzelni, miként történik ez? Észrevette, észre kellett vennie, hogy dudorodik a nagyfiúk nadrágja ott lenn, két lábuk között udvarlás közben. Saját magának se vallotta be, hogy ilyen dolgokra mer gondolni! Föld alá süllyedt volna szégyenében, ha valaki megtudja. A fiúknak megduzzad, és nagy lesz ilyenkor. Elkapott egyszer egy félmondatot az iskolaudvaron. Kurt Hogart mondta Alfred Kriestnek: "...nem tudtam pis.lni, annyira kőkemény volt..." A hallottak, illetve a tapasztaltak élénk ellentmondásban álltak a kis Cristine verziójával. Ethel életéből kimaradt az a szakasz, amikor a lányok és a fiúk így vagy úgy megismerik az igazságot a nemiségről, illetve a coitusról. Apja, Joseph von Voght, 14 éves korában, az elemi elvégzése után, egy kölni egyházi-iskolába íratta be, s ott nem igen oktattak ilyesmit. A dzsungel jobb tanítómester volt, a lány többet tanult az élet dolgairól az eltöltött közel egy évben a delohi misszionárius-telepen, ahol apja orvosként dolgozott, mint addigi tanulmányai során összesen.

Az emberek is ezt csinálják, amikor szeretni akarják egymást? - kérdezte magában, midőn a friss élmények súlya alatt szinte összeroskadva hazafelé tartott. -Apám is, anyám is? Nem, szegény mama ő már nem. Meg a nagypapa, és a nagymama? Ó, ne! Az teljességgel kizárt! Ők már különben is öregek az ilyesmihez!
Szótlanul lenyelte apja feddő szavait: "Megint csavarogtál? Nem megmondtam ezerszer, kislányom, hogy ne kódorogj egyedül az erdőben?" Leroskadt a gerendaház árnyékába a lépcsőre, és próbálta megemészteni az élményt. Kételyeire nem sokára minden kétséget kizárólagos választ kapott: néhány nappal a "majmos-kaland" után egy piaroa párocskát látott az erdőben, a piaroa fiú és a piaroa lány, alig idősebbek nála, vagy talán nem is idősebbek, ugyanazt csinálták, mint amit a majmok!
Ethelt összezavarta az egész. Fúj - mondta magában, de, hát ez undorító! Ha a testi szerelem ilyen, akkor köszönöm szépen, nem kérek belőle! Hirtelen eszébe villant Antonio atya. Szeme elé vetült a jóképű, fiatalos pap, a misszió vezetőjének alakja. Egy pillanatra elképzelte, hogy ő, és az atya fogják magukat, és...! Rettenettel hessegette el a képet! -Nem! -kiáltott fel magában -Istenem segíts! Kérlek Uram, szabadíts meg a gonosztól!
A következő napokban, azonban minden imája és erőfeszítése ellenére többször előfordult, hogy nem tudott úrrá lenni képzelgésein. Az éjszakák voltak a legnehezebbek, lidérces álmok gyötörték, nyomott kedéllyel ébredt, egész nap a szavát sem hallották ilyenkor. Hiába, no, 16 éves volt, élettel teli, és teljesen tapasztalatlan.

Antonio atya karizmatikus egyéniség volt, nagy rátermettséggel, és elhivatottsággal vezette a missziót. Tankönyveket hozatott, írni-olvasni tanította a piaroákat. A gyerekeket Ethelre bízta. Az erdei iskola fiatal tanítónője az ifjú német lány lett, aki maga is alig nőtt még ki a gyermekkorból. Ethel lelkesen vetette bele magát az egyáltalán nem csekélyke feladatba. A gyerekeket először is fel kellett öltöztetni, mert az első napokban bizony meztelenül érkeztek az iskolába, a telep faházai előtt lévő, pálmafáktól övezett tisztásra! Egyetlen öltözetük egy, a derekukon körbe tekert madzag volt, csak a nagyobb fiúk, és a férfiak viseltek "péniszkötőt", vagyis egy másik madzagot, amit a fitymára hurkoltak, s ami a hímvesszőt felhúzta, s a hashoz rögzítette a köldök alatt körbe futó pertlihez.
A gyerekek játéknak fogták fel, rengeteg móka-kacagás származott a reggeli "felöltözködésekből" vagyis abból, hogy lepedőkbe, törülközőkbe kellett csavarniuk vézna testüket. Nem csak írni-olvasni tanította őket, hanem a hit alapjaira is. Kis tanítványai örültek az új meséknek, szívük nyitott volt az evangélium befogadására. Európai játékokkal ismertette meg az indián gyerekeket, bújócskáztak, fogócskáztak, kidobóst, és ipiapacsot játszottak, mint szerencsésebb königsbergi, kölni, vagy berlini társaik.
A felnőttek hitoktatását az atya vette kézbe, ez már nehezebb ügynek bizonyult, hja, a fiatal elme fogékonyabb az új eszmék befogadására, mint az öreg! A felnőttek egyébként ugyanúgy öltözködtek, mint a gyerekek, vagyis sehogy. A nők, arcuk húsába a pofacsont alá pálcikákat szurkáltak, ez volt egyetlen díszük, a hajukba tűzött színes madártollaktól eltekintve. A pálcikák miatt a fejük némiképpen a sündisznóra emlékeztette Ethelt.

Fontos szerep hárult a misszióban Ethel apjára, talán a legfontosabb, ha csak a testi egészség szempontjait vesszük figyelembe: nem csak betegeket kellett gyógyítania, de meg kellett szervezni az egészségügyi ellátást, és át kellett állítani a piaroák gondolkodásmódját, hogy a higiénia alapvető követelményének általános szabályait megismerhessék, és elfogadhassák. Nos, ez volt talán a legnehezebb, ha jól belegondolunk! Megreformálni egy ősi, primitív nép szokásait! Rávenni őket arra például, hogy étkezés előtt mossanak kezet, reggel és este pedig, fogat, hogy a többiről ne is beszéljünk!

Antonio atya minden vasárnap misézett. A misék helyszíne ugyan az volt, ami az iskoláé: a missziós telep házai által körbe vett tágas tér. Eleinte kevesen jöttek el a környező falvakból misékre, mígnem egyszer aztán Ethelnek ragyogó ötlete támadt. -Engedjük, hogy ők, maguk zenéljenek a saját miséiken - mondta az atyának. -Majd én megszervezem!
Nekilátott, rengeteg fáradozás, és utánjárás árán "összehozta" a delohi misszió zenés miséjét. A liturgia stációi között, ahol a katolikus misékben az énekek vannak installálva, waika, és piaroa fiatalok ősi hangszereiken törzsi dallamokat játszottak, énekeltek, doboltak, táncoltak. Az ének-szövegek azonban a katolikus vallás zsoltáros-könyveinek szövegei voltak, amelyeket Ethel hihetetlenül nehéz munkával németből portugálra fordított, majd egy portugálul beszélő idősebb waika-harcos segítségével piaroára! A zenés-misék hírére egyre többen jöttek, még a távolabb lévő falvakból is lecsurogtak a sebes folyású patakokon pirogáikkal vasárnaponként, s nem csak a fiatalok! Énekeltek, doboltak, táncoltak, s megismerték Isten igéjét!

Lassan-lassan mély, lelki alapokon nyugvó barátság fejlődött ki a lány és az atya között. Ethel csodálta és tisztelte őt. Szinte jobb keze volt a hallatlan munkabírású Antonionak, ideje jelentős részét azok a szervezési munkák kötötték le, amelyeket a pap rábízott. Napjai zsúfoltak voltak, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy egy perce sem volt unatkozni. Minden nap fél hatkor kelt. A reggelek közös imádsággal kezdődtek, a telepen dolgozók a missziós házban, vagyis a központi épületben gyűltek össze. Ethel innen a saját szállására sietett, együtt lakott apjával egy takaros kis házikóban a tisztás szélén, lezuhanyozott, (a zuhanyozó egy pléh locsolókanna volt, melyet megemelve egyszerűen a fejére öntötte a vizet, a házikó erre a célra elfüggönyözött helyiségében) megreggelizett, és nekiállt tanulni. A középiskola harmadik osztályának tananyagát kellett elsajátítania abban az évben. Egyetlen óra állt reggel rendelkezésére, hogy saját ismereteit bővítse. Fél nyolcra át kellett mennie az "iskolába", ahol már gyülekeztek kis tanítványai. Az ebéd 12 és 1óra között volt a telep étkezdéjében, utána a misszió ügyes bajos dolgait intézte, vagy tanult, majd egy kis séta (értsd alatta: csavargás az erdőben)-ha éppen ráért. Közösségi foglakozás estig, ami abból állt, hogy játszott a gyerekekkel, nyolckor vacsora. Vacsora után átment az atya rezidenciájára beszélgetni. Együtt voltak éjfélig a férfi bungalójában. Ilyenkor beszélték meg a másnapi teendőket, és ilyenkor nyílt alkalom arra, hogy a világ dolgairól társalogjanak, amelyek Isten dolgai is egyben. Sőt elsősorban Isten dolgai - állapították meg egymással egyetértésben. Ilyenkor került sor magán-jellegű dolgok megbeszélésére is, amelyek, ahogy a barátság mindjobban elmélyült közöttük, egyre gyakrabban jelentkeztek. Antonio atya természetesen gyóntató-papja volt Ethelnek, hiszen egyedüli pap volt a missziós-telepen, s ez a körülmény némi feszélyezettséget okozott közöttük, amikor magánügyek kerültek szóba.

Felhasznált irodalom: Balázs Dénes: Amazónia

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2016-12-30 08:14:44

válasz black eagle (2016-12-30 05:00:45) üzenetére
Kedves Fekete Sas! Nagy nagy köszönet az olvasásért és az értékelésért! Ha tetszik a történet szeretettel látlak a folytatásoknál! Üdvötlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
776
Időpont: 2016-12-30 05:00:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön, üdvözöllek!

Írásod ezen első szakasza önmagáért beszél. Nagy önuralommal eltekintettem az alant sorakozó hozzászólások áttekintésétől, hogy ne zavarjanak be saját benyomásaimba.
Ami elsőként megfogott, az a felkészültséged. Értem ezalatt az alapos helyrajzi, néprajzi, kulturális és vallási ismereteket. Örömmel látom, amikor valaki nem csak úgy szövegel. A következő a stílus, ami két nagyon különböző téma ötvözésére vállalkozott, s úgy tűnik, kitűnő egyensúlyban is van. Azután ott van maga a főszereplő, s nagyon kíváncsi lettem a kezdeti ismeretek alapján, Ethel személyiségének fejlődésére, amelyhez máris adva van egy merőben idegen, szabadabb vidék, egy karizmatikus lelki vezető, s egy romlatlan lélek nyiladozása. (A bevezető sokat sejtet.)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-11-28 07:41:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ui
és ez a legszebb dícséret!

Üd:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-11-27 20:45:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...folytatom

sokoldalúan írsz!
Nem nézel arra ´kinek´tetszik...a lényeg a
´realitás´!

Igazán nem hajtott az,hogy ´dicsérjelek´...
mert azt magad is tudod-hatod maradandót írsz!

sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2013-11-27 20:35:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Írhatnám:tetszett,nagyon jó és és és
ez nagyon kicsinyes megitélés lenne!
Nem lehet egy müvet néhány sorral ´kifejezni´
kifejezni,amit gondolunk róla!

Írásaid magukért beszélnek!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-11-23 19:47:40

válasz Susanne (2013-11-23 19:37:25) üzenetére
Köszönöm, hogy újra itt vagy kedves Zsu! Rendszeres olvasóm vagy, mint, ahogy én is Neked. Tudod mi az érdekes ebben a történetben, az, h eredetileg egy rövid kis novellának szántam, de ahogy elkezdem beleásni magam a témába ( a szakirodalmába is) egyre jobban kezdett érdekelni. most már nem tudom hol állok meg, de a "vezérfonal" megvan! Sok szerettel üdvözöllek. én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-11-23 19:37:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Úgy látom megint rendszeres látogatód leszek, remek a téma, biztos vagyok benne remek történet lesz.

Tetszik !

Szeretettel olvastalak:Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-11-21 13:21:40

válasz Poós Gergely (2013-11-21 10:59:40) üzenetére
Köszönöm, dolgozom rajta!
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
399
Időpont: 2013-11-21 10:59:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Várom a folytatást...
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2013-11-21 09:41:16

Ez egy kalandregény. Dr. Voght a delohi missziós telepen dolgozik Amazónia dzsungelében. A missziót Antonioa atya vezeti. A doktor lánya Ethel 16 éves, lélekben még kislány. Az ő történetét mesélem el. Hogyan lett a kislányból nagylány, számos kalandon, és megpróbáltatáson keresztül.

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Akkor címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Sarlai Mózes bejegyzést írt a(z) Nyolckezes (Szonett-csokor) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gyóni Géza: Mementó / Memento címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hajnali harmat címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel Odatúl 2/2 címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Veled megtalálom címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Titkot súgnak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Simogató című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)