HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46961

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PecásFeltöltés dátuma: 2013-11-20

Ajándék születésnapomra

Kedves gyerekek!
Mint már egy korábbi írásomban (Karácsonyi zene) megírtam Nektek, 1953 december 23.-án egy kis karácsonyi meghitt hangversenyen hegedültem életemben először nyilvánosság előtt szülőfalumban, Budatétényben. Budatétény akkoriban olyan volt, mint egy kicsi falu a maga bájosságával, közvetlenségével, nyíltságával és bizonyos fokú zártságával. Itt minden hírnek hamar lába kelt, hiszen mindenki ismert mindenkit. Mintha ekkor már nem is Budapest XXII. kerülete lett volna, pedig már az volt. Olyan nagy sikere volt a mi kis ,,növendék hangversenyünknek", hogy húsvét közeledtével újabb hangversenyre kaptunk meghívást a budatétényi Kultúrotthonba. Szép emlékű hegedűtanárom. Rigó Karcsi bácsi, aki ekkor az Operaház zenekarának az egyik hegedűművésze volt, nagy-nagy szeretettel és lelkesedéssel készített fel engem erre a szereplésre is. Hetekkel előbb már összeállítottuk a műsort, ekkor ismertebb operett- és operadallamokból, magyar népdalokból. Közben Karácsony után, még 1953-ban édesapám súlyosan megbetegedett. Majdnem két hónapot töltött kórházban és utána otthon is sokáig kellett édesanyámnak Őt ápolni, de a kis hangversenyünkre eljöhetett. Az én születésnapom is közel volt a húsvéthoz.
- Kisfiam - kesergett az édesanyám - édesapád nagyon beteg, most érd be a születésnapodra valami csekélységgel, hiszen most minden energiámat, beláthatod, édesapád köti le.
Beláttam. Annyira el voltam keseredve, hogy nem akartam szerepelni a hangversenyen.
-Kérlek, kisfiam - kérlelt édesapám - ne mondd le a szereplést. A doktor úr mondta, hogyha ilyen szépen javulok továbbra is, akkor eljöhetek meghallgatni titeket. A jó Isten biztosan megsegít.
Nekem apám ezen szavain keresztül a jó Isten csodás erőt adott. Szinte megszállottan készültem a második hangversenyemre. A nagy Nap ismét elérkezett! A község apraja-nagyja ott szorongott a Kultúrotthonban. (Ez kb. a mai Művelődési Háznak felelt meg, csak annál kisebb volt és szerényebb, meghittebb keretek között működött.) Elkezdődött a hangverseny. Engem kb. harmadik-negyedik számnak jelentett be a bemondó. Színpadra léptem. Udvarias taps után mély csend fogadott. Szememmel a nézőtéren a szüleimet kerestem. Ott láttam az édesapám és édesanyám betegség és gond barázdálta arcát. Ez valahogy nagyon nagy erőt jelentett Nekem. Játszottam egymás után fejből és kottából zongorakísérettel és anélkül a számokat. Magam előtt szüntelenül csak az lebegett, hogy az az isteni sugallat, hogy a gondoktól, betegségtől barázdált arcokra visszahozzam a magam és a kicsiny hegedűm segítségével a boldogságot, a zene szépsége által keltett boldogság, szeretet együttes és egyéni örömét. Amikor véget ért a fellépésem, felcsattant a zárótaps, lementem a színpadról az illedelmes meghajlás után, majd a színfalak mögött akkurátusan belefektettem kis hegedűm a tokjába, összecsuktam a tokot, kopogtattak a ,,kis öltözőm" ajtaján. Elsőnek az ajtón a tanárom, Rigó Karcsi bácsi lépett be. Meghatottan és büszkén simogatta a fejemet.
- Szép volt! - mondotta.
Majd a szüleim jöttek be a szobába. Édesapám szeméből nagy könnycsepp gördült le, majd végig folyva a betegségtől meggyötört arcon, ő sírással és meghatottságtól küszködve csak ennyi szólt:
- Nagyon szép volt, fiam. Büszke vagyok rád!
Édesanyám csak törölgette a szemeit. Nem szólt. Némán átölelt. Ez volt az én születésnapi ajándékom. Ekkor tanultam meg örökre, hogy az ajándékot adni sokszor szebb, mint kapni- Ajándékot adni, amivel másnak a bánatát kicsit is feledtethetjük, csodálatos dolog és ezzel végső soron önmagukat is megajándékozhatjuk egy csodálatos érzéssel, az őszinte szeretet gyönyörű érzésével!

Budapest, 1994. október 11.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Alázat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pehelykönnyű című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyugalom vánkosa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Pehelykönnyű című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szív vagyok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 10. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 32. fejezet című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Alázat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Pehelykönnyű címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Őszi vágyakozás címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)