HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2013-11-23

Leánykérés! (avagy nem veszett még ki a romantika)

- Tamás, - fordult kollégája felé Gerő - Te mióta vagy nős?
- Hamarosan hat éve - nézett csodálkozó tekintettel Tamás - de miért kérdezed?
- Azért, mert én Jolival, már három éve együtt élek, - kezdte a magyarázatot Gergő - de, egyre inkább úgy érzem, hogy papírt kellene szereznünk, hogy a kapcsolatunkat véglegesítsük. Nekem ez egyre inkább időlegesnek, bármikor megszakíthatónak tűnik. Szeretem Jolit, el sem tudom képzelni, hogy mással éljek, akkor, meg miért ne nyilvánítanánk ki a világ előtt, hogy egymáshoz tartozunk. Jolit anyukája egyedül nevelte, de én családban, már úgy értem, hogy anya, apa, gyerek, nőttem fel. Amikor összeköltöztünk nem gondoltunk a házasságra, - gondolkodott el egy kicsit Gergő - minek papír arról, hogy szeretjük egymást. Joli mindig ezt mondta anyjának.
- Anyósod, - szólt közbe Tamás - már ha szabad így nevezni, nem kérdezte tőled, hogy mik a terveid a lányával?
- Egyszer sem került szóba, pedig jól kijövünk egymással. Úgy érzem, elfogad családtagként. Úgy is szólít, hogy fiam. Én is anyukának. Soha nem nyaggatott a házasság miatt.
Mind a ketten visszafordultak monitorjuk felé, és gondolatban folytatták a beszélgetést, mert mind kettőjüknek határidős munkájuk volt.

Tíz perc sem telt el Gergő ismét Tamáshoz fordult.
- Határoztam, megkérem a kezét.
- Mit mondtál? - fordult Tamás értetlenül Gergő felé - mit kérsz meg?
- Nem mit, hanem kit? - lelkesedett Gergő.
- Akkor kit kérsz meg?
- Jolit, hogy legyen a feleségem.
- Ja, ne haragudj, de úgy elmerültem a munkámban, már kiment a fejemből, hogy miről beszéltünk az előbb. Mikorra tervezed a nagy eseményt?
- Ezt még nem tudom, de szeretném, ha emlékezetes lenne.
- Minden hónapban legalább egyszer jársz Londonban, a főnők asszonynál. Legközelebb vidd ki Jolit is, és kérd meg, ott a kezét. - javasolta Tamás.
- Ez eddig eszembe sem jutott, de nem rossz ötlet. Beszélek Kárminnal, mindig azt mondja, bármiben fordulhatunk hozzá, szívesen segít, amiben tud. Ezt szokta mondani, nem?
- Igen, ez jó ötlet.
Gergő azonnal nyúlt a telefonért, de Tamás rászólt.
- Várj egy kicsit - nézett az órájára - szerintem Londonban épen ebédidő van, és nem örülne, ha az étteremben zavarnád. Délután, ha kipihente az ebédet, sokkal jobb hangulata lesz.
- Igazad van - nézett Gerő is az órájára - majd négy óra körül felhívom.

- Kármin? - szólt a telefonba Gergő.
- Igen? Gergő Te vagy az - kérdezte Kármin - megismertem a magyar akcentusodat.
- Én vagyok, de kikérem magamnak, jól beszélek angolul, erre mindig büszke voltam.
- Nem mondtam, hogy rosszul beszélsz, de kihallatszik belőle a fokhagyma, paprika, gulyás. Ne haragudj ez csak vicc volt, de mesélj miért hívtál?
- Bele vágok a közepébe, talán úgy könnyebb lesz kéni.
- Mondjad, ne kímélj - viccelődött tovább Kármin.
- Amikor itt jártál nálunk, bemutattam neked, Jolit, emlékszel?
- Igen nagyon kedves lány, de nem beszél olyan jól angolul, mint te.
- Most nem a nyelvtudásáról szeretnék veled beszélni. Meg akarom kérni a kezét, és arra gondoltam....
- Kérd meg a kezét itt Londonban - vágott a szavába Kármin - van egy jó ötletem.
- Gondolt olvasó vagy? - kérdezte Gergő.
- Nem, de ahogy megismertelek, úgy érzem vagy annyira romantikus, hogy ez járjon a fejedben. Most leteszem, majd e-mail-ben megírom, hogy mit találtam ki, és mit kell tenned. Az útiköltség miatt ne fájjon a fejed, mindent intézek - tette még hozzá és bontotta a vonalat.
Gergő kerekre nyílt szemekkel emelte le a füléről a mobiltelefon, és csodálkozva nézte a még mindig világító kijelzőt.
- Mit mondott? - kérdezte Tamás.
- Nem tudom - válaszolt gépiesen a fel sem fogott kérdésre.
- Mi az, hogy nem tudod?
- Azt mondta mindent intéz.
- Mi az, hogy mindent?
- Nem tudom. Csak annyit mondott van egy ötlete, és a többit majd e-mail-ben, és hogy az útiköltség miatt ne fájjon a fejem.
- Akkor sínen van a lánykérés projekt, csak az a kérdés Joli mit szól hozzá.
- Ezt még én sem tudom - állt meg a mondat folytatása előtt - és meg sem kérdezhetem tőle, mert akkor oda a meglepetés.
- Járt már Londonban? - kérdezte Tamás.
- Nem, legalább is eddig nem említette.
- Akkor állítsd úgy be a dolgot, mint, ha jó munkádért kaptál volna Kármintól egy hosszú hétvégét vele kettesben, Londonban.
- Ez jó ötlet, végül is tényleg tőle kapjuk.

Két hét múlva mikor Gergő hazaért a munkából, csak úgy félvállról oda szólt Jolinak.
- Becsomagolnál a bőröndbe?
- Megint ki kell menned Londonba? - kérdezte Joli minden meglepődés nélkül.
- Igen, - mondta Gergő, és hozzá tette - de most Te is jössz velem.
- Hogy-hogy - kérdezte Joli.
- Kaptam Kármintól, - mosolygott Gergő Jolira - tudod Ő a főnökasszony, egy hosszú hétvégét Londonban, és kikötötte, hogy téged is vigyelek.
Joli egy nagy ugrással Gergő nyakába repült, és örömében hosszú csókot nyomott a szájára.
- Kettesben lehetünk egész hétvégén? - örvendezett Joli - szeretek itt lakni, de időnként jó veled kettesben. Anyukámat is imádom, de akárhogy vesszük Ő itt a harmadik. Nagyon boldog vagyok Gergő, rohanok csomagolni. Mikor indulunk?
- A repülő jegyünk a holnap tizenegy óra huszonöt perckor induló londoni járatra szól, és egy óra körül landolunk Londonban.

Alvástól mentes éjszaka után, tíz órakor már a ferihegyi repülőtéren vártak, hogy beszállhassanak a Londonba induló gépbe, ami felkészítve, indulásra várt az egyik csápnál. Joli izgatottan szorongatta Gergő kezét.
- Nagyon félek, - mondta, és közelebb bújt Gergőhöz.
- Mitől? - kérdezte, majdnem lenéző hangnemben, de azért szorosabbra fonta ölelését Joli dereka körül.
- Még soha nem repültem - vallotta be félve Joli.
- Nem tudtam - húzta még közelebb magához - a repülés kevésbé veszélyes minta az autózás.
- Nem attól félek, hogy összeütközünk odafenn - bökte oldalba a kicsit fölényes Gergőt - hanem attól, hogy a gyomrom, hogy fogja bírni.
- Ezek a gépek olyan nagyok, hogy nem dobálóznak úgy, mint egy csónak a vízen. Ne félj, nem leszel tengeri beteg.
- Remélem - mondta Joli.
Ekkor már szólították a londoni járat utasait. Kézen fogva elindultak, felfedezni a világot, legalább is Joli így gondolta

Pontosan tizenhárom órakor leszálltak a Heathrow-i reptéren. A futószalagon, ami a csomagokat hozta, hamar megtalálták csomagjaikat. Fél kézben fogva bőröndjeiket, másik kezükkel egymást ölelve, boldogan egymás szemébe néztek, majd megcsókolták egymást.
- Üdvözöllek az új világban - köszöntötte Gergő mosolyogva.
- Gergő. - szólalt meg Joli csodálkozva - az ott a táblán nem a Te neved?
Gergő abba az irányba nézett amerre Joli, és Ő is meglátta a táblát tartó öltönyös embert.
- De. Úgy látom már vártak - mondta olyan hangsúllyal mintha nem így lett volna Kárminnal megbeszélve.
A táblát tartó emberhez léptek. Gergő bemutatkozott.
- Üdvözlöm - köszönt a jól öltözött ember - Kármin küldött önök elé. Ez a bérelt autójuk kulcsa és az iratok hozzá. Még azt üzeni, hogy érezzék jól magukat. A London Eye hotelban várja önöket a szobájuk.
- Köszönöm - nyújtott kezet Gergő - azt tudom, hol van, oda fogok találni. Mondja meg, legyen szíves, Kárminnak, hogy mindent köszönünk, és biztos jól fogjuk érezni magunkat.
A szállodát hamar megtalálták. Gergőnek nem okozott gondot a baloldalon való közlekedés, mert két évet a londoni egyetemen töltött, itt szerezte diplomáját is. Majdnem úgy ismerte, mint Budapestet. A szállodában már várták Őket, és még az is meglepetés volt, hogy Kármin a nászutas lakosztályt foglalta nekik. Jolinak csak akkor tűnt fel, amikor a londiner kinyitotta a hatalmas apartman ajtaját.
- Ez mind a mi szobánk - kérdezte Gergőt mikor a borravaló zsebre vágása után a csomaghordó távozott.
- Igen drágám, - ölelte át Gergő - tetszik?
- Mit csinálsz Te ennek a Kárminnak, hogy így meg van veled elégedve? - csípte oldalba Gergőt nem titkolt féltékenységgel.
- Minden kívánságát teljesítem - mondta Gergő, és felkapta Jolit becipelte a hálószobába, ráfektette a hatalmas franciaágyra - most pedig Te kívánhatsz.
- Akár meddig gondolkoznék, ennél szebb, és jobb akkor sem jutna eszembe.

Vacsora után Joli boldogan feküdt a hatalmas ágyon. Gergő fölé hajolt, és megcsókolta.
- Sétálunk egyet? - kérdezte.
- Most? - nézett fáradtan Gergő szemébe - elfáradtam, és nagyon erősen húz az ágy.
- Csak itt a környéken, szívjunk egy kis londoni levegőt. Ritka az, hogy ilyen kellemes legyen az este, nem esik, nincs köd, ilyenkor nagyon szép London. Gyere, nézzük meg együtt.
- Jó, de ne menjünk nagyon messze.
Gergő tudta, a szállótól egy kiló méterre van az óriáskerék, és ott neki ma még dolga van, ezért erőltette a dolgot.

Lassan sétáltak, így negyven percig tartott, míg a Lamberth Walk-ről a Belvedere Road-ra értek, ahonnan már látni lehetett az úti céljukat, igaz ezt még Joli nem tudta.
- Mekkora óriáskerék - nézett fel Joli - felülünk rá?
- Ha már itt vagyunk, miért ne? - válaszolt Gergő, olyan hangon, mint ha nem ezért hozta volna erre Jolit.
Beálltak a kanyargó tömegbe. Gergő előre ment. Jolinak azt mondta csak megnézi, milyen gyorsan megy a sor. Elöl odament a beszállást irányító emberhez, bemutatkozott neki, és nyújtotta a kezét. A felügyelő erősen megrázta, csak annyit mondott, álljon be nyugodtan a sorba, mikor ide érnek meg fogom ismerni, és tudom mi a dolgom. Így Gergőnek nem volt más feladata visszasétált Joli mellé, aki nem tudott betelni a látvánnyal.
- Gergő, ez gyönyörű. Örülök, hogy rábeszéltél.
- Én is - és szorosan megfogta Joli kezét.
Kicsit izgult, de abban reménykedett, hogy ez nem látszik rajta. Joli nem is vette észre, mert Ő még izgatottabb volt. Gyorsan ment a sor, mert minden fülkébe tíz, tizenkét ember befért, így egyszer csak azt vette észre Gergő, hogy ott áll ismét a felügyelő előtt.
- Tessék, - mutatott a megérkező nyitott ajtajú hengerre, és ahogy belépte, már csukta is az ajtót, de még odaszólt Gergőnek - ügyesen!
Joli nem értette, miért mondja, de nem is törődött vele, mert lekötötte a sok látnivaló. Ahogy a fülke megmozdult ijedtében belekapaszkodott Gergőbe, és csak ekkor nézett körbe. A tágas fülkében csak ketten voltak. Lassú emelkedésbe kezdett a szerkezet, de hamarosan ismét megállt, mert egy újabb fülke került a beszálló rész elé. Így araszolva egyre feljebb, és feljebb kerültek, a kivilágított London fölé. Jolit annyira lekötötte a látvány, észre sem vette, hogy a teteje előtt Gergő eltávolodott tőle. Benyúlt a zsebébe, és elővette a gyűrűket tartó kis dobozt. Joli még mindig az ablaknál állt, és lelkesen kommentálta, amit lát.
- Gergő, gyönyörű a kivilágított London így felülről, és nézd mennyi csillag. Oda nézz hullócsillag, kívánjunk valamit.
Ekkor értek a legfelső pontra, Joli hátrafordult, és meglepődve látta, hogy Gergő fél térdre ereszkedve egy dobozt nyújt felé.
- Joli, itt a világ tetején, megkérdezem tőled, hozzám jössz feleségül?
Könny szökött a szemébe, ökleivel kidörzsölte, és letérdelt Gergővel szembe.
- Igen - mondta elcsukló hangon, megölelte Gergőt és még hozzá tette - mégis csak van valami ebben a hullócsillag dologban.
Gergő kivette az egyik gyűrűt a dobozból és felhúzta Joli újára, a másikat pedig elé tartotta, hogy azt ő húzza fel neki. Összeölelkeztek, megcsókolták egymást.
- Mit is mondtál a hulló csillagokról - bontakozott ki az ölelésből Gergő.
- Azt, hogy van valami igazság a legendában.
- Ezt, hogy érted?
- Az előbb kívántam valamit, és nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan teljesül.
- Mit kívántál? Ha már teljesült elmondhatod.
- Azt, hogy valamikor kérd meg a kezem.
- Nagyon örülök, hogy rászántam magam, pedig féltem, mert mindig azt sugalltad, hogy a papír nem fontos.
- Nekem nagyon fontos, de nem akartam, hogy kötelezőnek érezd.
Beszélgetés közben már majdnem leértek, lassan ki kellett szállni a fülkéből.
- Álljunk fel - nézett körül Gergő - ha kinyitják, az ajtót elég furcsán festenénk ebben a pózban.
- Felfelé menetben még csak együtt éltünk, lefelé már jegyesekként jöttünk - állapította meg Joli - és ettől most nagyon boldog vagyok.

A maradék idő Londonban gyorsan elrepült. A reptérről indulás előtt Gergő felhívta Kármint, megköszönte a felejthetetlen hétvégét, Kármin pedig gratulált nekik.
Ferihegyen, ahogy lépkedtek lefelé a lépcsőn boldogan pillantottak körbe a szeretteiket váró tömegen, és tudták, hogy most már rajtuk is látszik, egymáshoz tartoznak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2013-12-23 05:22:14

Kedves Arthemis
Köszönöm értékelésedet, és üdvözöllek oldalamon. Remélem olvasni fogod a többi írásomat is, és írsz róluk pár mondatot, mert mint minden alkotónak nekem is fontos a visszajelzés.
Üdv: FJ.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2013-12-22 22:38:18

Tényleg romantikus az ilyen lánykérés, és olvasmányosan tárta elénk. Mondhatnám erre a történetre (elég álszent módon) hogy a lényeg a lánykérés volt a körülmények másodlagosak...valójában azt hiszem nagyon is kellenek az ilyen élmények, a különlegessé tett fontos események.:)
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2013-12-03 11:04:51

Kedves Bödön
Köszönöm a tanácsot. Ez most így jött ki belőlem. Gondolkoztam rajta, hogy vissza felé bomba van a repülőn, de az már más műfaj, úgyhogy elvetettem.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: FJ.
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2013-11-27 08:06:20

Kedves Selanne
Köszönöm, hogy időt szántál írásomra. Egyet értek megállapításaiddal. Én törekszem arra, hogy írásaimmal, az elfelejtett romantikát vissza hozzam. Sajnos amikor, valamikor nagyon régen, megkértem a, feleségem kezét nekem nem jutott ez eszembe. Igaz akkor erre az akcióra, nem kaptam volna útlevelet, a pénzről nem is beszélve. Még egy mondat, szerintem, romantika nélkül üres az élet.
Még egyszer köszönöm, hogy olvastad, remélem, mást is elolvasol az oldalamon.
Üdv: FJ.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7599
Időpont: 2013-11-27 08:04:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó történet, jól írsz, de nekem valami hiányzik belőle...talán egy kis spiritusz? Vagy az, hogy az ember - írásod olvasása közben - túllásson a valóság mindennapiságán. Hogy valamit mondjon azon kívül, hogy a fiú örült, h megkérte a lány kezét, és a lány is örült ennek. Üdv: én
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2013-11-27 07:55:34

Kedves Delory
Örülök, hogy meglátogattad oldalamat, köszönöm a kedves szavakat. Remélem mást is elolvasol írásaim közül.
Üdv: FJ.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2013-11-26 15:59:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves történet, s bár a mai világ felgyorsult, sok esetben eszement sodrásában, a lánykérés is elavultnak számít. Szerencsére nem mindenhol. Van ahol megadják a módját, és igazán emlékezetes marad. Ha töredelmesen bevalljuk a lányok, vágynak is erre titkon. A srácok, a bátrabbak meg is lépig valamilyen formában. Az úgymond vagányabbaknak ciki. Durr bele alapon, jössz így, ahogy módi manapság, vagy maradsz.

Selanne
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
992
Időpont: 2013-11-26 14:52:43

Aranyos volt ez a lánykérés, nagyon jó ötlet volt összekapcsolni a hullócsillaggal :)
Szeretettel: Delory
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2013-11-25 07:40:55

Kedves Győmbér
Köszönöm a gratulációt, örülök, hogy olvastad.
Bennem még nem halt ki a romantika, remélem nem is fog. Sajnos a hosszabb lélegzetű művek olvasásának, érthető okokból, kevesen állnak neki, és nem csak ezen a portálon. De ha szabadidőd engedi ajánlom a Fekete vér? című írásomat is. Ami címével ellentétben, nem horror, hanem romantikus regény, legalábbis, én annak tartom.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: FJ.
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3808
Időpont: 2013-11-24 16:20:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok az íráshoz!
Azért nyerte meg a tetszésemet, mert ez egy olyan történet, amiben nincs semmi trükk, minden úgy alakul, mint a mesében. Kellenek az ember lelkének az ilyesmik, mert lassan elfelejti, hogy vannak még csodák.

Üdv: Gyömbér

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)