Élt egy leány valahol, egy csöppnyi szigetkén,
nem akadt hasonló egész Föld kerekén;
nagyon egyedül volt, oly egyedül szegény.

Született egykoron világnak közepén,
sugárzott belőle ragyogó csillagfény,
lénye volt egészen, maga volt a remény.

Tudatára ébredt küldetésének rég,
más akart lenni hát: különös, furcsa lény;
így egyedül maradt, oly egyedül szegény.

Nem szerette senki, hisz eredendőn félt
minden ember attól, mit nem ismer, nem ért;
félelmük leplezve messzire kerülték.

Arra jutott aztán, hogy így célt sosem ér,
meg akart felelni, annak, amit más kér;
de nem fogadták el, egyedül volt szegény.

Elköltözött tehát, most csöppnyi szigetén
- Szedernek nevezte - magában éldegél,
védik őt a tüskék, így semmitől se fél.

Élt egy leány valahol az ő kis szigetén,
nem volt több hasonló e Földnek kerekén;
egyedül volt nagyon, oly egyedül szegény.

Csöpp Szeder-szigeten élete édes méz,
megkívánja más is, s ugye, te is kérsz?
De sok tüske közé már soha be nem férsz.

Élt egy leány valahol az ő kis szigetén,
nem volt több hasonló e Földnek kerekén;
az voltam valaha, jaj az voltam én.


(2006. IX. 17.)