HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44955

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-11-25

A majom farka, a misszionárius feneke I/4.

Ideje, hogy megismertessük az olvasót a körülményekkel, amelyek között a misszió élt és dolgozott. A jezsuiták missziós szolgálatai az 1700-as évek elejétől voltak jelen Amazonia őserdőkkel borított roppant térségeiben, számuk történetünk ideéig, vagyis 1938-ig lassan, de folyamatosan növekedett, és a mai napig növekszik, bár a dzsungel mélyén élő, őslakos indián törzsek jó részéhez soha nem jutott el civilizációból érkezett látogató. A waika törzsek Venezuela és Brazília határvidékének kisebb-nagyobb patakokkal, folyócskákkal át, meg átszabdalt területén élnek, létszámukat a helyi hatóságok 15-20 ezer főre becsülik. Legnépesebb településeik az Orinoco folyótól északra és délre találhatók. Egy magyar származású jezsuita szerzetes Brentán Károly jutott el először hozzájuk, ő alapította az első missziós telepet Yjohaá mellett. A delohi misszió a Casiquiare partján fekvő központi missziós állomás kihelyezett részlege volt. Egyetlen pap teljesített itt szolgálatot, a 36 éves Antonio atya, akit már ismerünk, ő volt a misszió vezetője és lelki mentora. Neki volt egy angolul és spanyolul jól beszélő házvezetőnője, a caboclo származású Neyomi. A meghatározhatatlan korú asszony az európaiak trópusokon bevett módija szerint öltözködött, bő nadrágban és férfiingben járt, keblei akkorák voltak, mint egy-egy futball-labda. Mosott, főzött, takarított, kezelte a rádió-telefont, ellátta a misszió-vezető mellett a titkárnői feladatokat.

Kik laktak még a missziós-telepen? Beszéltünk már Pablóról. Neki önálló kis kunyhója volt a déli oldalon, közvetlenül a Sjemecie folyócska mellett. A központi épületben volt az iroda, és az étkezde, ez az épület szolgált gyülekezési helyül az esős évszak idején. Ha a folyónak háttal állt az ember, a tér túlsó oldalán szemből látta ezt a nagy, körülbelül 20x10 négyzetméteres, gerendákból összerótt, pálmafalevelekkel befedett épületet. Fél-karéjban vette körül a többi épület, baloldalon a három raktár, jobbra pedig, a telepen dolgozók kunyhói, Antonio atya kunyhója, Neyomi kunyhója, von Voght házikója, s további három bungaló, melyben bennszülöttek laktak családjaikkal. A maori-származású szakácsnő Zejete, férjével, és nyolc gyerekével, a motorcsónak "kapitánya" Pedro, feleségestül, gyerekestül, a kaucsuk-gyűjtő Carlos szintén nagycsaláddal. A telep a Sjemeice partján feküdt, nagyjából három futball-pálya nagyságú, félhold alakú területen, tüskés-boa sövénykerítés vette körbe, s csak vízi úton lehetett megközelíteni. A szolgálati motorcsónak, két, három-hetente ment le Santa Felipébe a központi szolgálat telephelyére, vitte a nyers kaucsukot, s más dolgokat, leveleket, feljegyzéseket, amiket innen küldtek, hozta a gyógyszereket, az élelmiszer-utánpótlást, a megrendelt szerszámokat, egyéb eszközöket és a postát. A bennszülött telepek diaszpóra szerűen vették körbe a missziót, egy-egy folyócska, vagy patakocska mellé települtek.

Pablo egyre gyakrabban kereste az alkalmat, hogy Ethel társaságában lehessen. Amikor nem volt munkája délelőtt, beült az iskolapadba, meresztette szemét a lányra, s mohón itta minden szavát. Noha, ő már jól tudott írni és olvasni, együtt tanult a gyerekekkel. Végigvette velük az abc-t, s egy kis füzetbe, amit az irodán "szerzett" buzgón írogatta a betűket, szavakat. Azért tettük zárójelbe a "szerezte" szót, mert igazából a fiú elcsente azt a füzetet! Az indiánok más erkölcsi normák szerint éltek, a lopás az ő szemükben elismerésre méltó, nemes tett volt. Pablo San Felipében, a központi missziós telepen gyerekesedett, ott járt iskolába, jó néhány dolgot megtanult és átvett a civilizációs szokásokból, ám az ősi beidegződések mélyek voltak!
Délutánonként, amikor a lány időt tudott szakítani arra, hogy valamelyik vadcsapáson egy kis erdei sétát tegyen, ajánlkozott, hogy elkíséri. Sok mindenre megtanította ezeken a sétákon. Ethel lassan-lassan kezdte megtanulni a fák, a növények, az állatok indián nevét, megismerte tulajdonságaikat, mit ehet meg, melyiktől kell óvakodnia. A legfontosabb azonban az volt, hogy elsajátította a nesztelenül való közlekedés tudományát. Az indián fiú útmutatását követve, nemsokára már ő is olyan halkan lopakodott a hatalmas ősfák törzsei között burjánzó bozótban, mint Pablo. Pablo mondta egyszer: a vadonban az életet jelentheti, ha nem látnak, és nem hallanak bennünket! Ethel soha nem felejtette el ezeket a szavakat, akkor sem, amikor a fiú nem volt vele, s nem figyelmeztette lépten-nyomon.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-12-31 09:20:19

válasz black eagle (2016-12-31 04:48:47) üzenetére
Kedves Sas! Szeretettel üdvözöllek ennél az epizódnál. Amikor írtam, az járt a fejemben, hogy hogyan adjam át azokat az ismereteket, amelyekre szert tettem, úgy, hogy ne legyen túl hosszú és unalmas de elégséges legyen ahhoz, h az olvasó "otthon" érezze magát ebben a világban. Ethel szemszögéből próbáltam megmutatni, így tűnt praktikusnak, mert egyenlőre neki is csak benyomásai vannak erről a számára ismeretlen környezetről. Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
866
Időpont: 2016-12-31 04:48:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön, ismét!

Megint csak meg kell említeni a felkészültséget, az alaposságot, ami nagyon szimpatikus.
Már a második résznél elkezdett megelevenedni előttem a környezet, minden jellemvonásával - talán azért nem mindjárt az első oldalon, mert ott még, a cím hatására, másra figyeltem -, de most már teljességgel oda tudom képzelni magam a trópusi dzsungel missziós környezetébe, támpontot kaptam a kor pontos meghatározásával is.
Az egyetlen bökkenőm, hogy nem tudom Ethel szemén keresztül szemlélni azt a világot, hiszen ő lány. Egyelőre ott lebegek körülöttük, és leskelődve figyelem kibontakozó történetüket.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2013-12-01 11:09:47

válasz Susanne (2013-12-01 08:57:40) üzenetére
Örülök Neked Zsu! Igen irodalmaznom kellett, hogy élethűen írhassam le az őserdei környezetet. Ide csak a tizede kerül, éppen csak annyi, amennyi a sztorihoz szükséges! Sok szeretettel látlak mindig! Üdv: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2013-12-01 08:57:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Na már itt is vagyok !
Örülök,hogy ennek a résznek az elején megismerhettem, hol is játszódik a történet, gondolom alaposan utána néztél:)
Ez a rész is jó, gratulálok szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Amikor a színek újra élesek címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) fOrdítva című alkotáshoz

Delory Nadin bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Univerzum című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Segélykiáltás címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Apeva című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Strandolók című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szellők szárnyán jöttem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) fOrdítva című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Strandolók címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)