HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 48 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51323 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2013-11-25
A majom farka, a misszionárius feneke I/4.Ideje, hogy megismertessük az olvasót a körülményekkel, amelyek között a misszió élt és dolgozott. A jezsuiták missziós szolgálatai az 1700-as évek elejétől voltak jelen Amazonia őserdőkkel borított roppant térségeiben, számuk történetünk ideéig, vagyis 1938-ig lassan, de folyamatosan növekedett, és a mai napig növekszik, bár a dzsungel mélyén élő, őslakos indián törzsek jó részéhez soha nem jutott el civilizációból érkezett látogató. A waika törzsek Venezuela és Brazília határvidékének kisebb-nagyobb patakokkal, folyócskákkal át, meg átszabdalt területén élnek, létszámukat a helyi hatóságok 15-20 ezer főre becsülik. Legnépesebb településeik az Orinoco folyótól északra és délre találhatók. Egy magyar származású jezsuita szerzetes Brentán Károly jutott el először hozzájuk, ő alapította az első missziós telepet Yjohaá mellett. A delohi misszió a Casiquiare partján fekvő központi missziós állomás kihelyezett részlege volt. Egyetlen pap teljesített itt szolgálatot, a 36 éves Antonio atya, akit már ismerünk, ő volt a misszió vezetője és lelki mentora. Neki volt egy angolul és spanyolul jól beszélő házvezetőnője, a caboclo származású Neyomi. A meghatározhatatlan korú asszony az európaiak trópusokon bevett módija szerint öltözködött, bő nadrágban és férfiingben járt, keblei akkorák voltak, mint egy-egy futball-labda. Mosott, főzött, takarított, kezelte a rádió-telefont, ellátta a misszió-vezető mellett a titkárnői feladatokat. Kik laktak még a missziós-telepen? Beszéltünk már Pablóról. Neki önálló kis kunyhója volt a déli oldalon, közvetlenül a Sjemecie folyócska mellett. A központi épületben volt az iroda, és az étkezde, ez az épület szolgált gyülekezési helyül az esős évszak idején. Ha a folyónak háttal állt az ember, a tér túlsó oldalán szemből látta ezt a nagy, körülbelül 20x10 négyzetméteres, gerendákból összerótt, pálmafalevelekkel befedett épületet. Fél-karéjban vette körül a többi épület, baloldalon a három raktár, jobbra pedig, a telepen dolgozók kunyhói, Antonio atya kunyhója, Neyomi kunyhója, von Voght házikója, s további három bungaló, melyben bennszülöttek laktak családjaikkal. A maori-származású szakácsnő Zejete, férjével, és nyolc gyerekével, a motorcsónak "kapitánya" Pedro, feleségestül, gyerekestül, a kaucsuk-gyűjtő Carlos szintén nagycsaláddal. A telep a Sjemeice partján feküdt, nagyjából három futball-pálya nagyságú, félhold alakú területen, tüskés-boa sövénykerítés vette körbe, s csak vízi úton lehetett megközelíteni. A szolgálati motorcsónak, két, három-hetente ment le Santa Felipébe a központi szolgálat telephelyére, vitte a nyers kaucsukot, s más dolgokat, leveleket, feljegyzéseket, amiket innen küldtek, hozta a gyógyszereket, az élelmiszer-utánpótlást, a megrendelt szerszámokat, egyéb eszközöket és a postát. A bennszülött telepek diaszpóra szerűen vették körbe a missziót, egy-egy folyócska, vagy patakocska mellé települtek. Pablo egyre gyakrabban kereste az alkalmat, hogy Ethel társaságában lehessen. Amikor nem volt munkája délelőtt, beült az iskolapadba, meresztette szemét a lányra, s mohón itta minden szavát. Noha, ő már jól tudott írni és olvasni, együtt tanult a gyerekekkel. Végigvette velük az abc-t, s egy kis füzetbe, amit az irodán "szerzett" buzgón írogatta a betűket, szavakat. Azért tettük zárójelbe a "szerezte" szót, mert igazából a fiú elcsente azt a füzetet! Az indiánok más erkölcsi normák szerint éltek, a lopás az ő szemükben elismerésre méltó, nemes tett volt. Pablo San Felipében, a központi missziós telepen gyerekesedett, ott járt iskolába, jó néhány dolgot megtanult és átvett a civilizációs szokásokból, ám az ősi beidegződések mélyek voltak! Délutánonként, amikor a lány időt tudott szakítani arra, hogy valamelyik vadcsapáson egy kis erdei sétát tegyen, ajánlkozott, hogy elkíséri. Sok mindenre megtanította ezeken a sétákon. Ethel lassan-lassan kezdte megtanulni a fák, a növények, az állatok indián nevét, megismerte tulajdonságaikat, mit ehet meg, melyiktől kell óvakodnia. A legfontosabb azonban az volt, hogy elsajátította a nesztelenül való közlekedés tudományát. Az indián fiú útmutatását követve, nemsokára már ő is olyan halkan lopakodott a hatalmas ősfák törzsei között burjánzó bozótban, mint Pablo. Pablo mondta egyszer: a vadonban az életet jelentheti, ha nem látnak, és nem hallanak bennünket! Ethel soha nem felejtette el ezeket a szavakat, akkor sem, amikor a fiú nem volt vele, s nem figyelmeztette lépten-nyomon. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (12.) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz T. Morin alkotást töltött fel Csókollak!- ott is címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alkotásho ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Áprilisi eső című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A szívek kövein című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Művészvilág című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben szhemi alkotást töltött fel Pandémia sokk ( sok ) címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fáj a fejem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Reményik Sándor: Hová / Wohin *** Hová?? *** Haza? Hová?? Hová indu Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 80. címmel A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |