A fehérkezű magánéletét jobban ismerjük, mint a CIA. Egykor Burmától Celebeszig terült el, de aztán levadászták, megölték, hogy elszedhessék a kölykeit - ja, nem is, rájött, hogy nem ártana egy alapos fogyókúra, azóta Szumátrán és Jáván is elfér. Összesen 50 centi, és külön hangsúlyozzák, hogy nincs farka - miért is lenne? Hoel király egyből agyoncsapta volna, ha a lánya nemcsak ordas, de farkas is. A fehérkezűnek számos bundája van, sötétbarna és fekete a téli napokra, lenge homokszín nyárra, és amiről a középkori énekmondók megfeledkeztek, a lába is fehér - illetve, ahogy vesszük, mind a négy keze. Arcát fehér gyűrű veszi körül, nem csoda, hogy megakadt rajta Trisztán szeme. Igaz, hogy még mindig az aranyhajú Izoldát sírta vissza a cornwalli száműzetésében, de miért ne vette volna feleségül a fehérkezűt, ha már olyan szépen megkérte Kaedin, a leányzó bátyja.

Fehérkezűeknél a házasság pontosan olyan, mint az emberek között: egy életre kötik, csak aztán mindenféle apróság közbejön - félrelépés, partnercsere, poligamy - vagy, mint Trisztán esetében, a szelektív impotencia. Tudott volna, és ez egészen biztos, hiszen ő maga dicsekedett, de némi aranyhaj is kellett volna hozzá. Még a fehérkezűt is csak azért vette el, mert ugyanaz volt a keresztneve. Keltául, írül vagy olvasul, mit tudom én? Németül biztosan nem, mert ott ezt a gibbonfajtát Unklo-nak becézik. Un-klo, pontosabban: nem-klozett. Vagy nem-vizelde. Ami elég súlyos sértés, még akkor is, ha valaki csakcsupán fehérkezű, és nem aranyhajú.

Az esőerdőben kellemesen telnek a napok, át lehet lendülni az egyik fáról a másikra, ami 3 méter, lehet ugrani, az olyan 9. Olyan fák vannak ott, hogy ihaj, még dipterocarp is. A szótár nem ismeri, ezért csak találgatni lehet, hogy elég faszerű-e. A fehérkezű csak akkor jön le a diptocarpról, ha Trisztán hívja. Mindig azt reméli, hogy, de aztán megint nem, Trisztán csak sakkozni akar.

Az egyetlen mentsége, hogy többnyire veszt.

Különben a fehérkezű elég esetlenül mozog a földön, például a hosszú karjait a feje fölé emeli, hogy el ne veszítse az egyensúlyát. Elég nehéz lehet így sakkozni, szerencsére a szabályok nem tiltják, hogy Kaszparov a plűre üljön. A fehérkezű persze nem a plűre ül, hanem a párnás, csontos fenekére, amelynek külön neve van malájul; de ezt nem érdemes megtanulni, mert holnapra úgyis megváltozik.

A fehérkezű az idejének csak a töredékét tölti a sakktábla mellett. Brit tudósok kiszámították, hogy a nappal 32,6 %-ában eszik, természetesen csakis brokkolit, és hasonló, ízetlen vackokat, nehogy ismét meghízzon egészen Celebeszig. 26,2 %-ot fordít pihenésre, 24,2 %-ot utazásra, társadalmi életre 13,2 % magasan elég, és ha még maradt egy kis ideje, akkor ordít. Az ordítás nagyon fontos a fehérkezűek életében; a felnőttek azzal kezdik a napot, hogy felsorakoznak a területük határán, és az egész világgal közlik: Aú, aúúú, úúú! Az orangutánok, sziamangok, langúrok, egyéb fél- és egész majmok tudomásul veszik, és tovább eszegetnek, mintha nem is hangzott volna el az úúú. Ennyivel több eszük van, mint az embereknek.

Egyszer azonban elszólta magát a fehérkezű. Ez egy vadászaton történt, amikor hiányos öltözetben, szőrén ülte meg a lovat, és a sáros víz felcsapott, egészen odáig. Mennyivel merészebb, mint a férjem! - jegyezte meg pikírten, és Kaedin bátyó fölkapta a fejét. Csak nem? Csak igen. Kaedin elővette a sógort: Beteg vagy, Trisztikém? Trisztán hímezett egy oltárterítőt, hámozott egy almát, aztán bevallotta, hogy sokkal szebb az aranyhajú. Azt megnézzük, döntötte el Kaedin, és Trisztán rögtön elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen száműzetésben van, elkísérte a havert Marke király udvarába, de az aranyhajú nem állt kötélnek, és a lovagok csüggedt prosztatákkal mehettek haza.

Aztán eljött a végkifejlet. Trisztán meghallotta, hogy valahol gangbang van. Sietett, ahogy csak a lova bírta, de hiába, kiderült, hogy a hölgyet nem is Izoldának hívják. A párviadalok során halálos sebet kapott, abból a fajtából, amelyet kizárólag aranyhajjal lehet gyógyítani. Kaedin elment a szokatlan orvosságért, és ekkor jött az a bizonyos ígéret a fehér és fekete vitorlával. Jött a hajó, de Trisztánnak már nem volt annyi ereje, hogy feltápászkodjon, és kinézzen az ablakon. A fehérkezű pedig bosszút állt a kényszerű szüzességért, és azt hazudta, hogy a vitorla fekete. Trisztán meghalt, az aranyhajú holtan omlott a holttestére, majd elénekelt egy áriát - úgy értem, az operában, és nem a dipterocarpok alatt. Sírjaikról két bokor nőtt, bokrok ága összefonódott, amit Marke levágatott, visszanőtt reggelre - kérem, haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló.

A fehérkezűek sem élnek örökké, fogságban eddig 31 év a rekord.