A búcsúharang megkondult,
A régi év már elvonult,
Tiszta hó borítja az utat,
Nem csúfítja láblenyomat.
Induljon hát, ki merre lát,
Lyuk ne fogja bocskorát!

Azt kívánom e hosszú útra,
Legyem pihenő bőven rajta,
S ha a vándor magát kifújja,
Szálljon messze minden búja!

Legyen mindig, ha enne
Tarisznyája dugig telve,
De ne legyen más benne,
Csak kenyér, puhára kelve!

Kupájába bort töltsenek,
Lelkébe vigaszt öntsenek,
S ha nála nem csörgenek
Aranyak, mások költsenek!

Vegye körül sok szeretet,
Szorítsák őt baráti kezek,
S ha megvoltak mindezek,
Ne hagyja el a becsület!

Legyen derű-piros arca,
Ne látsszon unalom rajta,
A betegséget meg ne kapja,
Hanem ha tudja, marja!

A búcsúharang megkondult,
A régi év már elvonult,
A szerencse is megfordult,
Lábunk alól ki nem fogy az út!
Induljon hát, ki merre lát,
Lyuk ne fogja bocskorát!